Iszlám, muszlimok

kulturak.JPGMég 2014-es élmény alapján írtam, a bőrünkön is érezhető menekült-válság előtt: Az alkotmányos patriotizmus lehetősége a multikulturális társadalmakban című előadást hallgattam meg. Valószínűleg nem sokat értettem meg belőle - de egy dolgot talán igen: az euro-atlanti polgári jogállam arra az elvre épül, hogy az egyének számára biztosít jogokat, s feltételezi, hogy felelős emberek hoznak döntést saját, s a társadalom sorsáról. A részvételi, deliberatív demokráciára ösztönöz (jó esetben), alapeleme a vita, mely kulturális és egyéb témákat is érinthet, de feltételezi, hogy a szabad felek alapvetően ésszerű keretek között folytatják le. Ezzel az önreflexív modellel szemben egészen más az alapelve a fundamentalizmus(ok)nak, melyek az emberi lét teljességének szolgálatát hirdetik - de általában szigorú közösségi normatívák, törvények alapján.

S bár a sajátunknak tekintett euro-atlanti világban is létezik fundamentalizmus, mindenekelőtt a nacionalizmus formájában, a fentiek azonban nem adnak magyarázatot a harcos iszlám létezésére. Nem állítom, hogy értem, de talán közelebb jutottam hozzá - a magamfajta laikus által kissé nehezen olvasható/érhető - Simon László: Az iszlám fundamentalizmus c. könyve alapján.  A tudományos alaposságú elemzésből azt emelném ki, hogy más a vallás és az "egyház" szerepe az iszlámban. Európában az egyház és a világi hatalom szorosan összefonódott, az elégedetlenségek, lázadások a világi erőkben találtak ideológiára. Más volt a helyzet az iszlám országokban: a vallás elsősorban a helyi közösség életét szabályozta, a vallási vezetők nem az államhatalmat képviselték, a világi (vagy világiasabb) nézetek és szerepek viszont a politikai hatalomhoz kötődtek, s ez a sokáig zárt iszlámban  fenn is maradt. Így amikor az ezredforduló környékén utat keresett magának az elégedetlenség, nem a "független értelmiség", a polgárság adta a kereteket - hanem a vallás. S ha egyszer beindul a lelkekért való licitálás, a "ki az igazibb" versengés - akkor ebben a szélsőségek verhetetlennek bizonyulnak. S az, hogy esetleg megértjük az Iszlám Állam kialakulásának okait, még nem jelenti, hogy azt bármilyen formában el is kelljen fogadnunk.

(1.) Az e csoportokba való tartozás azonban többnyire nem tudatos választás eredménye, nem érvényesül az egyén szabadsága, "beleszületnek" az emberek, így az egyén a születésétől fogva a közösségnek alávetetten él. Ez jellemző a zárt muszlim közösségekre is. (2.) A bizonytalanságban, reménytelenségben élők csoportjai jelentik a másik forrást: ahogy gyengül a korábbi "politikai közép" súlya és helyzete, egyre erősödnek a bal- és jobboldali radikalizmusok, a kapitalizmus és globalizáció kritika utat enged a demagógiának, a könnyű és gyors megoldások ígérete radikalizálja a politikát, egyes társadalmi csoportokat. (3.) Szinte minden ideológia és vallás magasabb rendűnek találja a magáét - ez különösen jellemző az iszlámra. E három tényező együttes megléte komoly frusztrációt okoz: ha egyszer erkölcsösebb vagyok, de mások jobban élnek - ez csak annak a gonosznak a műve lehet, amit el kell pusztítani.

Mi a helyzet Európával, ahol felerősödött, s sok helyen állami rangra emelkedett a gyűlölködő elutasítás, egyenlőségjelet téve a menekülők és bevándorlók, az iszlám, a radikalizmus és a terrorizmus között? Van olyan alap, amire lehet építeni, elég a pirézekre utalni. Kezdjük a látható különbségekkel, bár természetesen mást jelentenek a szimbólumok, pl. egy kendő viselése a strandon, derékra kötve, vagy nyakban hordva az utcán - vagy éppen a fejen egy szeles utcán, egy katolikus templomban, vagy egy, a férjét egy lépés távolságban követő muszlim nő fején. De legalább ilyen nagy a különbség az óhitű zsidók hosszú pajesza és kaftánja, az amishok öltözete és az európai város utcáin sétáló átlagos járókelő között. A lényeg a tartalomnál kezdődik: el tudja-e fogadni az egyik kultúra a másikat, vannak-e közös értékeik, pontjaik? Kiadhat-e mecsetépítési engedélyt a városi önkormányzat - egy olyan közösségnek, mely Allah elleni véteknek tartja, hogy keresztény templomot kell látnia? S akkor még nem is említettem a fundamentalizmusok közötti ellentéteket - melyekre számos példát ismerünk a történelemből: amikor katolikusok és hugenották gyilkolászták egymást - vagy éppen az ellenséges hadak zászlait ugyanazon egyház papjai szentelték fel, csak éppen a másik oldalon? Amit mindenképpen le kell szögezni: ez eltérő kultúrák találkozása ritkán konfliktus mentes - ha valaki megélt korábban önálló vállalatok közti fúziót, ezt igazolni tudja, pedig ebben az esetben nem az eltérő vallás, műveltségi szint stb. játszottak szerepet.

A masszív xenofóbia mögött ezek az okok is ott vannak - s erre könnyen építenek a fundamentalista demagógok - de azért a konfliktus valós eredetű IS. Mert egyrészt az emberben ott van a kíváncsiság, az új megismerésének vágya - de ennél is erősebb lehet az ismeretlennel szembeni óvatosság, ami azután majd lehet tartózkodás, félelem, s végül ellenségeskedés is. Úgy gondolom, egy társadalomnak joga van saját értékeit védenie - de kötelessége megismerni a mást, az övétől eltérőt, s keresnie a kapcsolódási lehetőségeket: olyanokat, melyek mentén valódi integrációról lehet szó, nem pedig "asszimilációs kényszerről", vagyis a másik fél legyőzéséről, beolvasztásáról. De jogosan várja el mindezt a hozzá érkezőktől is. A részben jogos aggodalmak mögött az a (tán filozófiainak is nevezhető) kérdés feszül, hogy egy önreflexív társadalom védett-e azzal szemben, hogy ha egy fundamentalista közösség tagjainak megadja az egyéni jogokat,  akkor azok, ha számszerű többségi helyzetbe kerülnek, nem akarják-e az egész társadalmat az ő elveik alá rendelni? (Ebből is látszik, hogy a formai demokratizmus, a többségi szavazás még nem tekinthető demokráciának).

A mostani menekültválság közvetlen oka a DAESH - megsemmisítésük nélkül nincs megoldás. (Mivel a kialakulása maga is komplex - a megoldás nem könnyű, de példaértékű lehet, ha az eltérő kultúrájú országok meg tudnak egyezni abban, hogy az emberi élet védelme fontosabb a vallási, politikai, ideológiai különbségeknél. De valószínűleg csak nagyon komoly "reálpolitikai" kompromisszum jöhet csak létre - ha egyáltalán.) Létezik az eltérő politikai-kulturális hagyomány, az adott közösség által elfogadott magatartási és viselkedés-formák különbözősége. (Rémtörténetekért nem kell földrajzi értelemben messzire menni: a 60-as években házgyári lakásokba telepítettek közt voltak olyanok, akik disznót neveltek a fürdőkádban s tyúkokat az erkélyen - de hogy mindez igaz vagy sem, én nem voltam ott). Ugyanakkor a kultúrák emancipációja nem jelenthet megoldhatatlan feladatot.

Alapvető kötelesség a menekültek segítése - ezt elvileg minden létező vallás és politikai ideológia elfogadja. Ugyanakkor lehet - s a mai helyzetben - kell is beszélni ennek a lehetséges és kívánatos módjáról. Ami tény: Európa népessége, gazdasága ma semmiféle korlátot nem jelent a menekültek megsegítésében.

Mindezekhez járul egy logisztikai probléma is: a menekültek mekkora tömegéről van szó, befogadásuk mennyire megoldható. Nem gondolom, hogy Európa befogadóképessége korlátlan lenne, s hogy száz vagy ezer menekült befogadása ugyanolyan egyszerű, mint százezreké, millióké. Jut-e minden kérelmezőre egy óra, ahol a nyelvet-kultúrát jól ismerők ki tudják szűrni, hogy menekültekről vagy migránsokról van-e szó - az illető nézetei radikálisak-e vagy sem? Van-e elegendő hely, ahol átmenetileg lakhatnak, esetleg dolgozhatnak, a gyerekek iskolába járhatnak, megismerkedhetnek-e az eltérő jogokkal, kulturális hagyományokkal?

Minden fél számára kielégítő megoldás lehetne az "óvatos távolságtartás és óvatos közeledés". A kulturális ismerkedés és közeledés, ahogy megtanuljuk egymást megérteni majd elviselni, megtaláljuk a közös értékeinket. A pénzemet, adómat nem lehet kizárólag az ideérkezők segélyezésére kell fordítani - hanem a távoli országok fejlesztési programjaira, az ottani képzésekre, iskoláztatásokra - hogy szülőhazájukban is elviselhető legyen az élet. S aki nem látja be, hogy mindehhez anyagi források is kellenek - gondoljon arra, mennyivel rosszabb lenne neki bádogvárosok mellett élni. S arra, hogy az ő mai gazdagsága jórészt abból ered, hogy az ő őseiket gyarmatosítottuk, tettük rabszolgává - s úgy tűnik, valamit vissza kell adnunk a "lopott holmiból". S ez akkor is így van, ha az úgynevezett Észak, a világ gazdagabb fele sincs igazán jó helyzetben - pedig még nem is említettem a környezet- és klímavédelem dolgát, ami szintén sok pénzbe kerül - s szintén szoros a kapcsolata a migrációval.

Címkék: Napi