Mozzanatok: a Momentum - egyedül?

momentum.JPGEgy párt, annak politikusa azért vesz részt a közéletben, hogy saját maga képviselje az ideológiáját, identitását, mert úgy gondolja, hogy így szolgálja legjobban az értékeit, a "közjót". De egyedül?

Normális, bejáratott demokráciákban ezzel nincs is semmi gond, ez szolgálja a demokráciát, a nézetek ütköztetését, s a nép - pontosabban a választók - kezében van a döntés, hogy kit, milyen mértékben hitelesítenek. Ekkor nem jelent áthidalhatatlan gondot, hogy az ideológiák és az identitások elsősorban elválasztanak, éppen az a szerepük, hogy megkülönböztesse egymástól a szereplőket - az értékek alapján pedig eldönthetik, hogy képesek-e egymással akár koalícióra is lépni.

Megismerve az un. demokratikus ellenzék programjait, téziseit, nagyon nagy átfedéseket találhatunk az értékekben, akár programpontokban is. (Jogállamiság, orosz helyett EU orientáció, oktatási rendszer fejlesztési irányú átalakítása, korrupció visszaszorítása). Bármilyen nagyok is a különbségek az egyéb szakpolitikákban, ez az egyezés elegendő lehetne egy koalíciós kormányzáshoz is. Feltételezve, hogy ez helyben és időben korlátozott kompromisszum-koalíció létre is jön, akkor is kérdés marad, hogy elegendő-e a választási győzelemhez, hiszen a kormányváltást akaró többségnek része a Jobbik és tábora is, akikkel az egyetértés maximuma a választási rendszer átalakítása és Polt Péter leváltása lehet.

Bármilyen összefogásnak tehát ellentétes hatásai lennének: az "új/régi", a "demokratikus" vagy a teljes kormányváltó pólus a szimpatizánsok egy részét elriasztaná - másrészt viszont újakat mozgósítana, mivel a megegyezés módja jelentheti azt a hiányzó innovációt is, amivel a bizonytalanok megnyerhetők, ill. ha elég idő (3-5 hónap) áll rendelkezésre, akkor a szimpatizánsok "nevelhetők".

A fenti diskurzusnak a Momentum már egyre kevésbé része - többször leszögezték, hogy egyedül akarnak indulni. Állásfoglalásaik sok esetben szinte azonosak az LMP 2014-es érveivel ("Akikkel a siker mégoly halovány reménye mellett is, de össze lehetne fogni a Fidesz ellen, azok jórészt személyesen felelősek az ország mai morális állapotáért, ennek az állapotnak a főbb jellemzőit pártjaikon belül is reprodukálják, ezen állapot fennállásából pedig személyesen és politikailag is profitálnak. Egy ilyen összefogás eleve kizárja tehát a morális fejlődés távlati lehetőségét".[i]).

Ha azt nézzük,[ii] hogy "Mi ezzel szemben egy pozitív történetet mondunk el egy európai Magyarországról, egy nyitott, versenyezni tudó, önmagát megvédeni képes nemzetről. Akkor lesz esély leváltani a kormányt, ha a magyarok értik: van remény arra, hogy lehet másmilyen is Magyarország. Lehet olyan hely a hazánk, ahol nem hagyjuk cserben a szegényeket, mindenkit a saját teljesítménye alapján értékelünk, és ahol mindannyian együtt dolgozunk a közösségért." - ez egy olyan történet, amit nagyon sokan el tudnának fogadni, ahogy "Ez a program arról fog szólni, hogy hogyan lehet Magyarország sokkal jobb hely mindenki számára. Olyan hely, ahol az állam ösztönzi a teljesítményt, de segítő kezet nyújt mindenkinek, akinek szüksége van rá. Olyan hely, ahol az egészségügy és az oktatás kerül a fókuszba a stadionépítés és a sorosozás helyett. Mitől lesz jó a magyar oktatás? Hogyan érhetjük el, hogy ne féljenek az emberek a magyar kórházaktól? Milyen egy igazságos adórendszer?" ebben sincsenek egyedül. De a megoldásban biztosan: "Aki itt a reményt hordozza, aki újítani akar, valós alternatívát felmutatni és egy tartós demokratikus intézményrendszert felállítani, egy dolgot tehet: megpróbál megerősödni. Egyedül."

Lehetne elmélkedni, hogy a fentiek alapján ugyan mi kifogásuk lehet az "új pólus" többi szereplőjével, vagy hogy mennyire reális eltekinteni a tényleges erőtértől (lényegében egyenlőségjelet téve a 2010 előtti és utáni szereplők között) - de valószínűleg jobban megértjük a szándékaikat, ha Széky János receptjéből indulunk ki.[iii] "Ilyen körülmények között a racionális (és ami a demokratikus politikában ezzel egyenértékű: patrióta) ellenzéki politikus és párt nem az erőviszonyok csodaszerű átfordításán és az egyszemélyi vezető mielőbbi megbuktatásán dolgozik, hanem vagy azon, hogy megváltoztassa a játékszabályokat, vagy  azon, hogy ő és pártja minél erősebb legyen abban, minél inkább készen álljon a felelős politikai szerepre abban az egyre nagyobb valószínűségű pillanatban, amikor az egyszemélyi vezető nekimegy a falnak. A legjobb, ha mind a kettő."

A játékszabályok megváltoztatása - ha egyáltalán - akkor csak másokkal együtt képzelhető el, egyfajta technikai koalícióként a pártok, civil szervezetek között. De nem hiszem, hogy csak bennem merülne fel: ha ebben igen - akkor másban, pl. a NER lebontásában miért ne lehetne egy térben és időben korlátozott politikai kompromisszumot kötni? Számos technikai lehetőség van arra, hogy úgy kössenek megállapodást, hogy megőrizzék ideológiájukat, értékeiket, identitásukat - csak éppen szándék kell hozzá.

A felelős politikai szerepre készülés - szépen hangzó elv. Ha valaki/valakik azt mondják, hogy nem törődnek a rövid távú hatalmi kérdésekkel, hanem hosszabb távon a társadalom építése/fejlesztése a céljuk - az részemről  teljesen rendben van." A Fideszt leváltani csak pozitív jövőképpel, egy jobb, élhetőbb, szerethetőbb – szabadabb, demokratikusabb – Magyarország építésének tervével lehet és érdemes. Legitim cél csak a beteg diskurzus megújítása, az apáskodó állam helyett a stakeholder szemlélet és az aktív állampolgárság meghonosítása és egy tartós demokratikus intézményrendszer felállítása lehet. Nem a Fidesz elzavarása." Lépjünk túl azon, hogy ez utóbbi nélkül lehetséges-e az előbbi. De ehhez nem elég pártot építeni. Akkor cél lehet a társadalmi hálózatok kiépítése, a helyi civil társadalom, stb. Hankiss Elemér alapján[iv] állítom, hogy ez nem lehet csak egy párt programja, szerveződése - egyrészt olyan széles társadalmi, pártokon felülemelkedő összefogásra lenne szükség, ami a NOLIMPIA és a nagy tüntetések (Milla, netadó, CEU) esetében léteztek - másrészt rengeteg olyan aprómunkára, melyek jelentős része a hatalom ellenében nem lehet sikeres. (Az idézett poszt logikai ábrájában ezt külön is jelölöm.) A Momentum lehetett volna e társadalom-átalakítás centruma - a civilekkel, az új pólussal együtt. Ehhez persze önmagában is olyan erősnek kellene lennie, hogy nagyvonalú ajánlatot tehessen a többieknek - de ma nincs ilyen helyzetben. S attól félek, nem reálisan mérték fel a stakeholdereket - félek, az "Egyedül" jelszóval hadat üzennek mindenki más ellen, s így elveszíthetik a potenciális szövetségeseket[v] is.

 

[i] http://www.es.hu/cikk/2017-09-01/radnoti-andras/az-osszefogascsapdarol.html

[ii] http://24.hu/poszt-itt/2017/09/03/momentum-valasz-nagy-bandonak-osszefogni-annyi-mint-elbukni/

[iii] http://parameter.sk/receptek-ellenzeki-partoknak-1

[iv] http://geo2.blog.hu/2015/01/29/z_konyvtarat_de_ezeret_353

[v] https://www.facebook.com/tamas.wittinghoff/posts/1551156521615664

Címkék: Napi, ÉS