Jószolgák kerestetnek!

„Nagy bajban vannak az ellenzékben lévő egerek!! A fránya macska nap mint nap hárítja a kezdeményezéseiket. Mit tegyünk? Csináljunk tervrajzot a macskafogó előválasztásra, majd az megoldja! ÁÁÁ, ahhoz nincs elég technikai eszközünk és erőnk… Akkor bízzunk egymásban, s tegyünk csengőt a macska nyakába!! Húúú ez nagyon jó!- üdvrivalgásban törnek ki az egerek! El is fogadják. Ja és ki legyen, aki felköti a macska nyakába a csengőt?

Nem az előválasztáson akarok gúnyolódni, hiszen magam is nagy híve vagyok (NOL, 15.09.01), s én lennék az utolsó, akit nem tudna meggyőzni Marosán György (NOL, 16.04.20) arról, hogy a bizalmon alapuló együttműködés lehet az egyetlen út a kormányzáshoz az ellenzék számára. Az eddigi javaslatok azonban nem veszik figyelembe azt az örökbecsű tételt, hogy a politikusok akkor hajlandók a racionális cselekvésre - ha már minden ellenkező változatot kipróbáltak.

Mert racionális a javaslat - de józan ész helyett érzelmek, sérelmek, identitások és félelmek működnek - az ellenzéken belül is. Néhány, de alapvető dologban pedig egyetértenek: demokratikus jogállamot szeretnének, felszámolnák a korrupciót, csökkentenék a társadalomban meglévő igazságtalanságokat. Ma a volt/jelenlegi Fideszesek egy (még mindig nagyon kicsi) részétől a konzervatívokon, liberálisokon, baloldali erőkön, illetve pártokon, civileken keresztül mindenki tudja, hogy mindezt csak a legszélesebb együttműködéssel lehet(ne) kialakítani. Számtalan kezdeményezés volt már - de a részérdekek miatt eddig nem jött össze a kritikus tömeg. Sok megoldás is született már - választási mozgalom, előválasztás, stb. - de mindegyiknek az a gyenge pontja, hogy eleve feltételezi az együttműködési szándékot. (S ezek a jobbik esetek - mások pusztán a pártoktól, míg mások csak a "civilektől" várják a megoldást.)  Persze, könnyű azt mondani, hogy akkor nosza, semmi mást nem kell tennetek, üljetek össze, s beszéljétek meg a dolgokat, hiszen mindannyian ugyanazt akarjátok - de tapasztalhattuk, hogy ez így: kevés. Hogyan lehetne arcvesztés nélkül leülni azzal, aki eddig az "ellenségem" volt, aki ellen harcolva sebeket adtam és kaptam, akivel szemben határoztam meg magam? Akit felelősnek tartok azért, hogy idáig jutottunk - vagy éppen azért, mert miatta nem tudunk előre lépni? Hogyan üljek le azzal, aki a múltban ... vagy azzal, aki csak kritizál... vagy azzal, aki antikapitalista, vagy épp aki kapitalista... Lehetne folytatni, de sokan, sokszor írtak már erről. S bizony, elhangzottak már határozott kijelentések, hogy nem hajlandók X vagy Y-nal egy asztalhoz ülni, másokat hitelesíteni vagy épp hatalomba segíteni. Lehet, hogy a politikusok a saját félelmeiket fogalmazzák meg - de valószínűleg a legjobban attól félnek, hogy majd mit szólnak a hívek, a támogatók? Vagyis a bizalmatlanság létezik, ezért még egy etikai kódexet, közös játékszabályokat sem képesek önmaguk összehozni.

A NER szempontjából pillanatnyilag a Fidesz olyan arányban vezet a közvélemény kutatóknál, hogy míg a 2/3-ra is esélyes lenne. Az időközi választások, a társadalmi konfliktusok létszólag nem kezdték ki ezt az erőt. Medián 2016. januári adatfelvétele alapján a NER-t azért sem kell a kormányon levőknek (34) féltenie, mivel a Jobbik (14) nem ennek - csak a kormánynak az ellenzéke. Az összes többi pártot (dem.ellenzék) együttesen 21 % választaná, akiknek jelenleg nincs pártja olyan arányt képviselnek, mint a rendszeresen távol levők.

Tekintve, hogy a Fidesz nagyon kreatív és rugalmas tud lenni a törvényalkotásban, nem elég pusztán az éppen hatályos választási törvénnyel kalkulálni. Így bármikor előfordulhat, hogy ha a dem.ellenzék elérné a Fidesz támogatottságát, s esélye lenne az egyéni körzetek nagy részében az első helyen végezni, akkor visszaállítanák a két fordulós szisztémát, így a Fidesz és a Jobbik szavazók átszavazhatnának. Ez a számok nyelvén 28-30 % körüli eredményeket jelentene.

Két fordulós eljárás esetében az ellenzéknek önmagában legalább olyan erősnek kellene lennie, mint a Fidesz-Jobbik párosnak - ez közel van az 50 %-hoz. Egy biztos eredmény tudatában a Fidesz úgy tudná minimalizálni a vereségét, ha arányos választást vezetne be.

A fenti számok elnagyoltak - de a legnagyobb egyszerűsítés az, hogy az ellenzéket egységes egészként kezeli. Ez az egyszerűsítés azonban jól mutatja, hogy támogatást elsősorban a mai Fidesz ls Jobbik táborból lehet szerezni, kevésbé a passzívak közül.

Jogosan vagy kevésbé indokoltan, de a 2010 előtti pártok további vonzásképessége - kicsi. Minden igyekezete ellenére az MSZP nem tudja egy megújuló párt képét mutatni - Simon, Boldvai, Puch gondoskodnak erről, s ne felejtsük, még ott vannak a korábbi kampány- és pártigazgatók, személyzetisek. A tervezett baloldali fordulattal az MSZP mindazt tagadja, amire mint eredményekre - már csak önbecsülése érdekében is - hivatkozhatna. Ide tartozik maga a rendszerváltás, a Bokros-csomag, majd a Gyurcsány kormány szándékai a közigazgatás, oktatás, egészségügy átalakítására: ma mindez a neoliberális minősítést kapja. Ugyanakkor ma is él a "nagypárti" tudat - az a hiedelem, hogy csak az MSZP vezetésével lehet leváltani a NER-t.

A DK céljai a széles társadalmi háttérre, balközép programja sokak számára lehetne elfogadható - kommunikációjával viszont azt az érzetet erősítette, hogy a 2010 előtti korszakot képviseli. (Emberileg érthető, hogy védték a Gyurcsány-kormányokat, azonban nem vet jó fényt egy pártra, ha csak az elnöke kritikus önmaga korábbi teljesítményével kapcsolatban.)

Az Együtt mögött komoly szakmai háttér áll, de Juhász Péter anti-korrupciós vonalát leszámítva nem tudott kitörni a budapesti keretekből. Az ideológiai mezőben a DK-hoz állna a legközelebb - de identitásának alapeleme az elhatárolódás.

A PM megfelel egy új baloldali (vagy újbaloldali") párt követelményeinek - de szervezetén, támogatottságán ez nem érzékelhető.

Az LMP antikapitalizmusa, antiglobalizmusa, a 2010 előtti és utáni időszak közti különbség el nem ismerése rendkívül közel áll a Jobbik és a Fidesz szóhasználatához.

A fentek alapján igaz, hogy "...még a választások előtt kell kiharcolni, hogy a Fidesz politikai vereséget szenvedjen..." - mert önmagában a dem.ellenzék bármilyen formájú, mélységű együttműködése sem lenne elég.

A jelenleg passzív emberek közül keveseket lehet aktivizálni, erre az olyan alternatív szereplőknek lehetne esélye, mint a Kétfarkú Kutya Párt vagy az újbaloldal. Egy országos szervezet kiépítéséhez pénz kell - s napi kuli-munka, mivel a gegek és a blogok be- és megszólásai ezt nem helyettesíthetik.

Egyre kevesebb az idő és az esély, hogy legalább abban összefogna az ellenzék, hogy a vidéki mélyszegénységben élőkön, hátrányos helyzetűeken próbáljanak meg segíteni - ezért kérdéses, hogy a beágyazott Fideszes vezetők ill. az aktívan jelenlévő és cuki Jobbiktól el lehet-e hozni szavazókat. Nem állítom, hogy nagy sikerre lehet számítani - de azt igen, hogy legalább meg kell próbálni.

Tekintve, hogy mind a Fidesz, mind a Jobbik táborában nagy szerepe van az érzelmi politizálásnak,az nyilvánvaló, hogy máról holnapra nem szokták megváltoztatni az emberek a véleményüket: a rögzült hűségnek előbb ki kell "olvadnia", majd csak ezt követően képes kialakulni egy új kötődés.

A kiolvasztásban elsősorban azok a civil szerepek fontosak, melyek a jelenlegi pártkötődések ellenére képesek megmutatni, hogy rendszerszintű problémákat kell megoldani - ilyen területek az oktatás, egészségügy. A pártoknak ilyenkor hátra kell vonulniuk az "infrastruktúrába" - s bár természetesen politikáról van szó, de az ilyen szakpolitikai témákban (policy) lehet legjobban megérteni a NER politikáját (politics). S az már egy következő lépés, hogy a jelenlegi pártjuk helyett alternatívát találjanak.

A jobboldali pártokból túl nagy lépés lenne átlépni a baloldalra - bár konszolidált rendszerekben ez sem lehetetlen. De mindenképp könnyebb, ha a Fidesz 1998-as alapértékeit képviselő polgári, konzervatív párt létezik - főleg, ha abban egykori Fideszes politikusok is jelen vannak. Bár ma is léteznek konzervatív-jobboldali pártok (MoMa, MKP) - nagyobb vonzerőt jelentenének, ha pl. a volt miniszterelnök-jelölt (Bod Péter Ákos), volt miniszter (Chikán Attila) vagy KSH elnök (Mellár Tamás) is beleállnának a politizálásba.

A Fidesz politikai veresége persze abból is bekövetkezhet, hogy "felszámolja" magát - befújhat a szél újabb papírokat az igazmondó, vagyontalan miniszterelnökről, a politikusok vagyonbevallásáról, a nem eléggé titkosított gazdasági ügyletekről - lehet, de botorság lenne csak erre számítani. Ugyanakkor zajluk a klubélet: "én nem lépek be abba a klubba, melyben ott van X és Y is...."

Ez részben érthető. Egymástól merőben eltérő ideológiájú, identitású, programú szervezetekről van szó, melyek egymással vetélkednek, s a szimpatizánsok is engesztelhetetlenek egymással. Megerőszakolni nem lehet senkit - de megoldást lehet találni. Ilyenkor kell egy lépést hátrálni, s elgondolkodni, ki kivel is képes szóba állni. Legyen az párt, szervezet, vagy épp egy mértékes/értékes műhely vagy egyesület.

Lehet, az alábbiak is csak csengőfrászt hoznak az ellenzékre, de a történelemből vagy a munkaügyi vitákból is lehet megoldást keresni: ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor vagy háborúskodnak egymással - vagy jószolgálati közvetítőket kérnek fel a konfliktusok rendezésére.

Pl. ha van egy olyan klub, melyben először ők, a bizalmatlanok is csak meghívott vendégek. Hankiss Elemérnek való feladat lenne - de fájó hiányában is meggyőződésem, hogy lehet találni olyan, valamikor tán köz- vagy akár párttisztséget is viselt személyeket, akiknek a meghívását, illetve közös meghívásukat senki sem utasíthatná vissza. Bár a közvélemény számára kevéssé megfogható dolog a jogállamiság, de a korrupció visszaszorításával, a gyermek- és mélyszegénység felszámolásával is mindegyikük azonosulni tud. Hogy érthető legyen - s nem a lejáratás szándékával - nevesíteném is, példaként, hogy kikre is gondolnék. A jószolgálati klub  egyik tagja Bod Péter Ákos lehetne - az első Orbán kormány miniszterét, MNB elnökét majd a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét nincs, aki "ballibnek" minősíthetné. Következő jelöltem neve biztos, hogy szinte kicsapná a biztosítékot az un. baloldalon: Sólyom László. Bár államelnöki-politikusi tevékenységét magam is vitathatónak tartom - de egyrészt ő is a Fidesz jelöltje volt, az ő meghívását az LMP és a zöld szervezetek sem utasíthatnák el - s ha valakinél, nála megkérdőjelezhetetlen a jogállami elkötelezettsége. Kis János - egyike a kevés, még ma is egyértelműen tisztelt rendszerváltóknak. Ripp Zoltánt, a rendszerváltás történészét nem csak a baloldal tiszteli. Ferge Zsuzsa szegénység-ellenes életútja a baloldal számára jelent garanciát. (Ismétlem: nem azokról a személyiségekről van szó, akiket én gondolok a leghitelesebbnek - bevallom,akkor sokkal szűkebb lenne a politikai spektrum. Minden olvasónak más- és más nevek juthatnak az eszébe, ami nem véletlen, hiszen - s ezt én jó dolognak tartom - nekem is lenne még számtalan "jelöltem". De róluk egyrészt úgy gondolom, még aktív szerepük lehet a későbbiekben - másrészt még ma is tisztséget viselnek, pl. Róna Péter az LMP alapítványának a társelnöke, Vitányi Iván a DK tiszteletbeli elnöke.)

Ha egy ilyen klub létrejönne - nem szorulna rá az ötleteimre, de addig eljátszom a gondolattal, mit is tehetnének?

A "Jószolgálati Klub" tagjainak nem kell, hogy közszereplést, közéleti funkciót vállaljanak - de biztos, hogy szükség lenne egy-egy fiatal munkatárs bevonására - ezzel közelítenék a min. 30 %-os női kvótához is. Mindenkit meghívnék, akiről úgy gondolom, hogy alapvetően egyetért az olyan alapvetésekkel, mint az alkotmányos jogállam megteremtése, a korrupció felszámolás, a társadalmi igazságtalanságok csökkentése. Mindenkit - aki mögött valós támogatottság áll, pl. tagság, korábbi akciók, stb. Elfogadtatnék egy ilyen tartalmú alapvetést. A sikeres gyakorlati működés érdekében megkérném, hogy alakítsanak nem több, mint 15-20 csapatot... De nem folytatom: ha már egyszer összeültek, a részleteket már nekik kell kiizzadniuk.

Utóirat:

Nincs. Eredmény, az nincs.

Címkék: Napi