Háló vagy hálózati csapda?

 

atomium.jpgJátszadoznak a gyerekek a homokozóban, próbálnak homokvárat építeni, amit ha dől össze magától, akkor a szomszéd rombolja össze. Gyerekek - nem tudják, hogy ha túl magasra építik a várat, az előbb-utóbb összedől - de ha jól bevizeznék a homokot, akkor az egész területen egy komoly várrendszert építhetnének ki. Kicsik, azzal még nem kell foglalkozniuk, hogy a szilícium oxid nem csak játszadozásra jó: Lehet belőle kemény és teherbíró üveget, üvegtéglát készíteni, rugalmas optikai kábelekkel össze lehet kötni a világot - vagy éppen pici lapkákat készítve tudást, információt képesek tárolni vagy éppen azokat felhasználni. Ma már nagy az irodalma a hálózatelméletnek. Az alapja szigorú matek, működését a gyakorlat igazolja - s nagyon sok minden érthetővé, magyarázhatóvá válik.

Barabási-Albert László, Csermely Péter írásai magyarul is elérhetőek. A legfontosabb jellemzők - a társadalmi hálózatokra szűkítve a témát:

 

  1. A társadalmi hálózatokban emberek, illetve emberek csoportjai (maguk is hálózatok) kapcsolódnak egymáshoz. Ez a kapcsolat nem véletlen szerű - új kapcsolatainkat a már meglévők befolyásolják, illetve akinek minél több kapcsolata van, annál könnyebben létesít újakat.

Ez a magyarázat arra, hogy hiába olvasunk valami okos dolgot, az csak ritkán válik valóságos erővé - vagy éppen azt érthetjük meg, hogy miért is nehéz egy új, nekünk bármennyire is tetsző szervezetnek erősödnie, növekednie. (Persze, az is lehet, hogy nem olyan átütő az az idea, vagy tényleg nem tud újat nyújtani az a szervezet...)

Egy vállalati rendezvényen nem azért beszélgetnek többnyire egymással a főnökök, mert lenéznék a melósokat - hanem mert ismerik egymást, vannak közös napi ügyeik, témáik. Ha több ismerősünk van, akkor nagyobb eséllyel találhatunk egy megbízható vízvezeték-szerelőt, de ugyanez magyarázza, hogy miért találnak könnyen egymásra - amúgy egészen más területekhez hasonlóan - a politikusok és az üzletemberek. Hogy ez szükséges vagy veszélyes-e - ez a következő téma.

  1. A kapcsolatok lehetnek "erősek" (pl. közvetlen családtag, munkatárs, párttag) vagy "gyengék" (informatív).

A szervezetek vázát az un. erős kapcsolatok adják, ezek többnyire könnyen észrevehetők, láthatóak, gondoljunk a katonaság vagy egy nagyvállalat felépítésére, a karácsonyi ünnepi vacsorákra. Szociológiai, humánetológiai alapon figyelembe kell venni, hogy valódi közösségek (teljes bizalom, közös célok, formalizált szabályozás és szankció nélküli működés, a potyautas-szindróma megjelenésének veszélye nélkül) csak kis létszámú csoportok esetében valósulhat meg - 7-9 fő a határ (ez érvényesülhet a nagyszülő- szülő- gyerek kapcsolatokban, vagy rendkívül szoros baráti körben.) A 9-30 fős csoportok esetében már megjelenik a közös szabályalkotás és szankcionálás szükséglete - ez nagyjából a feudális nagycsaládok, mint termelő egységek szintje. A következő fok határa 150, újabban az internetes kapcsolatokkal 250 fő. Ekkorák a természeti népek csoportjai, ez az a nagyság, melyen belül intenzív kapcsolatokat tudunk ápolni. (Érdekes történelmi, biológiai adalék: kb 500 fős népesség kell ahhoz, hogy a vérfertőzés elkerülhető legyen.) Ez megfelelhet egy lakóközösségnek, társasháznak vagy falusi utcának - s nagyjából ilyen létszámúak a kibucok is. A következő kapcsolati szint 1500 - 2000 fő, de internetes "támogatással" lehet akár 3000 is. Egy ekkora csoportban lényegében mindenki ismeri/ismerheti egymást - erős kötelék viszont csak akkor alakulhat ki, ha léteznek erős kulturális kötelékek, közös történetek, célok, elfogadott szabályrendszerek és teljesítmény, ill. státus rangsorok. Az addigi tapasztalatok alapján másfél - 2 milliós az a közösségi méret, ahol szofisztikált eszközökkel, de megvalósítható, hogy az egyének részesei legyenek a közös célok és politikák kialakításának. Ugyanakkor a kapcsolatainkkal behálózzuk ez egész világot is. Nyilvánvaló, hogy a hálózat méretétől függően a dolgokra való közvetlen hatásunk egyre csökken, a kapcsolat egyre gyengébb.

  1. A hálózatok kezdetben növekedésre vannak ítélve - kérdéses, meddig

Teoretikusan az egyik határ az, amikor már nem létezik a hálózaton kívüli elem.  Az 1. pontból egyenesen következik, hogy egy versengő környezetben természetesnek kell tekintenünk a monopóliumra való törekvést, vagyis más hálózatok bekebelezését. Ha magát a Földet tekintjük egy hálózatnak, akkor ez már sok tekintetben meg is valósult: a gazdaság, a környezet, az interneten és egyéb médián keresztül a kultúra lényegében már egy hálózatba kapcsolt bennünket. A hálózat struktúrája, tulajdonságai is meghatározzák, hogy milyen nagyra képes növekedni - de erre a 7. pont adhat választ.

  1. A hálózatok alakíthatók - s a hálózatok bennünket is alakítanak.

Nem hiszem, hogy magyarázni kellene. Ha egy vállalat felvásárol egy céget, annak a termék-skálája, vevőköre kihathat az eddigi stratégiára is. Ha egy ország nem tud alkalmazkodni a külső körülményekhez, akkor bedőlhet a gazdasága. A változás menedzsment, szervezetfejlesztés ma már egy külön szakma: hogyan alakuljon át egy szervezet működése, gondolkodása, hogy a stratégia célokat el tudja érni, milyen új ismeretekre, képességekre és gyakorlatokra van ehhez szükség.

Ha tagjai leszünk egy csoportnak - mi is megváltozunk, főként akkor, ha tagok is akarunk maradni. Óhatatlanul átvesszük a normákat, viselkedési formákat, átvesszük a csoport értékeit, s ezt kifelé is képviseljük, a "szervezet emberévé" válunk, netán külön gondolkodás nélkül is követjük a csoport céljait, programjait, a környezettel való reagálásokat.

  1. Gyenge kapcsolatok nélkül a hálózat hierarchikussá, merevvé válik, elveszti rugalmasságát, fejlődési lehetőségeit. A központi csomópont sérülése az egész háló sérülésével jár.
  2. Erős kapcsolatok nélkül a hálózat diffúzzá, struktúra nélkülivé válik, s egy határon túl nem is tekinthető hálózatnak. A rugalmas hálózatban egy-egy csomópont kiesése nem jelenti feltétlenül az egész hálózat sérülését.

A fentiek megerősítik azokat a korábbi tapasztalatainkat, hogy miért sem jók a centralizált, hierarchikus szervezetek: bármennyire is képesek egy, a központból kiinduló utasítást szervezetten végrehajtani, megszűnik a rugalmasság, a megújulási képesség. A hálózaton belül is lecsökkennek az informális, "gyenge" kapcsolatok - s ez még inkább jellemző a más hálózatokkal való kapcsolat hiányára. Így megszűnik az esélye bármilyen közös érték elfogadására - kifelé csak a merev szembenállás lehet a jellemző. E rugalmas kapcsolatok hiányában növekedési lehetőségként csak más szervezetek "felvásárlása" marad, amit kisgömböc effektusként is ismerünk. Ilyen állapotban van a Fidesz. A világtörténelem azt bizonyítja, hogy az állandóan növekedni vágyó, hódító hatalmak kora igencsak véges, még ha olyan tehetséges vezérei is voltak, mint Nagy Sándor, Attila, vagy éppen Napóleon.

Ezzel szinte teljesen más végletet képvisel az un. demokratikus ellenzék. Számos kis hálózat alkotja, melyek egymással vérre menő ideológiai, identitásbeli, hitelességi vitát folytatnak, így viszont esélyük sincs arra, hogy olyan szilárdságot, politikai erőt érjenek el, ami "versenyképes" lehet az uralkodó monolit tömbbel szemben. Pedig van megoldás: vizsgálatok kimutatták, hogy már a fehérjék is képesek arra, hogy a környezet hatásaira megváltoztassák az állapotukat, szilárdabbak legyenek vagy éppen a rugalmasságukat növelik meg. (https://www.youtube.com/watch?v=9HIGFgWoT4A ). Ehhez először szóba kell állni egymással - ha máshogy nem, közvetítőkön keresztül - majd közvetlenül is, hogy azután ebből ha csak egy projektre is, a jogállam visszaállítására, egy ideiglenes, de erős kapcsolat jöjjön létre. S azután igazán itt az ideje, hogy valódi kapcsolatok, hálózatok legyenek a politikai oldalak között - mert különben csak vergődünk, hálózat helyett a magunkra borított háló csapdájában.

Pedig lenne dolgunk - üvegtéglából építeni, optikai kábeleket fektetni, chipeket gyártani és használni.