"A kapitalizmus nem piacgazdaság" - avagy fogalmi káosz.

halo_tip.jpg

Laborczi Pál - A kapitalizmus nem piacgazdaság  című írásáak feltétlenül előnye, hogy tisztázza a szerző fogalom-értelmezését. A többi - számomra - sokkal inkább köldök-nézelődés.

Számomra sokkal elfogadhatóbb, ha a kapitalizmus bevett, általános fogalmát használjuk - s akik a kapitalizmus hívei, azokon ezt kell (Lányi András mintájára) számon kérni: a magán, az egyén felelősségét, a valóban szabad piacot, melyet nem torzítanak az externáliák és egyéb káros mellékhatásik kiszervezése, a monopóliumokra, járadékvadászatra épülő működés, stb.

Szintén fogalom-bűvészkedésnek tartom a kamat bűnbakká tételét. A pénz- és az árupiac elszakadása valóban az egyik legnagyobb veszély és sérülékenység a gazdaságban és a társadalomban - de pl. a javasolt szabadpénz éppen a pénz forgási sebességét növelné meg, s valójában nem kamatmentes lenne. Pl. ha kisközösségek bevezetik a szabadpénzt, a köztük lévő kapcsolatokban már valamiféle közös pénzt/elszámolási formát kellene használni, s nagyjából ugyanott vagyunk, ahol a part szakad: a pénzpiaci műveletek ugyanis éppen a kockázatkezelési módszerekből alakultak ki - és burjánoztak el, mint a rákos sejtek. Ugyanakkor mégsem ez vezetett el önmagában a 2007/8-as nagy válsághoz, hanem az átláthatatlanság, ill. átlátatlanság.
Sokkal inkább a Tobin-adó - és az átláthatóság irányába mozdulnék el. Szerintem a szabadpénz inflációhoz vezethet, hiszen az egymás közti kapcsolatokban könnyebben osztjuk.

Amúgy nagyon jó a hálózatelméleti hivatkozás - a "magukra hagyott rendszerek" többféle stabil állapotba juthatnak el, az egyik ilyen a fokozatos koncentráció és centralizáció, a másik pedig az atomokra való szétesés. Ugyanakkor az is tudható a hálózatelméletből, hogy valójában a rendszerek - s így az emberi társadalom - nem "magukra hagyottak", hanem állandó a külső- és a belső változás, s valójában az a stabil, mely képes ezekre a változásokra megfelelő válaszokat adni.

A megoldást arrafelé gondolom megtalálni, amerre a hivatkozott Gyulai Iván indult - de éppen a válságok, a nagy kataklizmák elkerülése miatt kell a gazdasági, társadalmi, kulturális (Gyulainál: erkölcsi) és környezeti rendszerek együttes, hosszú távú fenntarthatóságát "közjónak", megvalósítandó célnak és cselekedeteinkben mércének tekintenünk.

Szintén hálózatelmélet: ha pusztán az emberek közti kapcsolatokat nézzük, akkor "Eszerint a nagyszámú egyént összekapcsoló és dinamikusan változó hálózatok két stabil végállapot felé fejlődnek. Az egyik nagy elemszámú, inhomogén, gyorsan változó, rövid idejű kapcsolatokkal jellemezhető. A másik kisméretű, tartós kapcsolatokra építő, homogén közösség." Maga az írás azért is érdekes, mert szintén kérdéseket vet fel a fogalomhasználata, ld. kommunizmus.

Ami miatt - belátom, nem túl barátságosan - köldöknézegetőnek minősítettem at írást, az azért van, mert ha "antikapitalistákkal" találkozom, akkor semmiféle gyakorlati megoldást sem tudnak ajánlani a proletárforradalom, napjainkban valamiféle zöld diktatúra helyett.

Pedig mi tartjuk fenn a multikat, azzal, hogy a termékeiket vásároljuk, mi választjuk meg azokat a kormányokat, melyek azután nem a _közjót_ tekintik elsődlegesnek. S ezek az elmélkedéseink valójában csak a Föld népességének csak a kisebbségére vonatkoznak, amit néha Nyugatnak vagy Északnak (a Dél-lel való szembeállításként) szoktunk nevezni. Mert minden bűne/baja ellenére azért azt nem árt tudnunk, hogy a kapitalizmus és vele a polgári demokrácia már eljutott arra szintre, hogy képes lenne az emberek mindennapi szükségleteinek a kielégítésére - s hogy ha tenni akarunk a környezetünkért, bizony abban is meg kell találnunk a tőke szerepét - ami nem is olyan nehéz az OECD szerint

 

Címkék: Holnap