Mindig tanulságosak Marosán György írásai (ÉS, nov.8. és dec.19. https://www.es.hu/cikk/2024-10-31/marosan-gyorgy/miert-sokasodnak-a-veszhelyzetek-.html [i] és https://www.es.hu/cikk/2024-12-19/marosan-gyorgy/a-korszakvaltas-dilemmai.html[ii]  ). Ő a vállalati menedzsment professzora – magam beosztottként e terület végrehajtója voltam. Ő filozófusként, közgazdászként a szakirodalom ismerője – és ismertetője – a gazdaság, társadalom, stb. nemzetközi irodalmának – jómagam Kávéházi Konrádként a napi gyakorlattal ill. kommentezgetéssel foglalkozom. De mindkettőnkben él az a naiv remény, az egyik vészhelyzetből a másikba való bukdácsolás a józan ész alapján is belátható, hogy ha az egymással is konfliktusban álló gazdaság, társadalom, kultúra, környezet együttes, hosszú távú fenntarthatóságát [iii] tekintjük közjónak, akkor van esélyünk megoldást találni

Az egyik legnagyobb akadály az, hogy a politikusok mindig meg tudják magyarázni, hogy a közjót az szolgálja, ha ők tudnak győzni a következő választáson, a tőkések azt, ha növekszik a profitjuk, a munkavállalók pedig azt, ha az ő jövedelmük. De magát a fenntarthatóságot sem egyszerű megfogalmazni.

A kultúránk az, ami meghatároz minket: kik vagyunk, mit gondolunk a világról, hogyan cselekszünk – hogy mi is a (rendszerint többes) identitásunk, ami emberi létünk alapja. Identitásunk az egyik legveszélyesebb értékünk – nélküle gyökértelenek vagyunk, de ez meg is különböztet másoktól, ami miatt veszélyes eszköz politikusok és hatalmi akarnokok kezében. A miközben világunk globálissá vált, ehhez nem alakult ki a kötődésünk. Alapvető szükségleteink (fiziológiai, biztonság, szociális) emberi mivoltunkból erednek – de hogy önbecsülésünk, önmegvalósításunk iránya mi, azt a család, az iskola, és maga a társadalom táplálja belénk.

Ha a gazdaságot tekintjük, akkor a tulajdonos számára akkor fenntartható, ha a bevételei meghaladják a ráfordításokat, a közgazdászok a GDP, infláció, munkanélküliség, folyó fizetési mérleg  varázskörében élnek – közben belátható, hogy a növekedésnek korlátai vannak – nem áll rendelkezésre elég nyersanyag és energia, másrészt nem puszíthatjuk a természeti környezetünket. (Ha csak 1 %-os növekedéssel számolunk, akkor 70, 2-nél 36, s 3-nál 25 v alatt duplázódna meg a a gazdaság.)  Egy társadalom akkor fenntartható, ha létezik belső kohézió – vagyis nincs kirekesztés, az egyének és csoportok közösen elfogadott értékek alapján betartják a normákat s ezt a törvények is biztosítják. Szívesen mondanám, hogy ahol általánosan elfogadottak és élők az egyetemes emberi jogok[iv], de jól tudjuk, hogy ezt a teokratikus diktatúrák felül tudják írni. S míg egyes országokban elfogadott a nők megcsonkítása, a talibán törvények – máshol a túlhajtott woke és meetoo gyengíti ezt a kohéziót. Ugyanakkor világmértekben sokszor csak írott malaszt a béke és a biztonság kérdése[v], az ENSZ-nek ehhez nincs meg a képessége.

Valójában a természet nem követel tőlünk fenntarthatóságot – nincs tudata, s a legszörnyűbb atomháború után is maradna valamilyen flóra és fauna – úgyhogy nekünk, a homo sapiensnek van szükségünk arra, hogy élhető és élvezhető legyen a környezetünk. Az nem valószínű, hogy a klímaváltozás, a tengerszint emelkedése vagy a biodiverzitás csökkenése miatt kihal a fajunk, hiszen már egy-két ezer egyed biztosíthatja a fennmaradást – s miközben egyesek már kolóniát terveznek a Marsra, hogy a Földön ilyen kolóniákban éljenek a túlélők, annál azért egyszerűbb és olcsóbb az élhető természet fenntartása/visszaállítása.

Ha nekem, akkor bizonyára másoknak is feltűnt, hogy ami használható egy szervezetre – pl. stratégiai menedzsment, szervezetfejlesztés, kultúraváltoztatási projektek, kommunikációs és együttműködési tréningek - az mennyire nem a politikára, s főleg nem Föld társadalmára.

Egy szervezet képes lehet a fentiek szerinti működést kialakítani és működtetni – mert van valamilyen célja, stratégiája, amit el akar érni – a homo sapiens sapiensnek ilyenje: NINCS. Amivel persze nem vagyunk egyedül az élővilágban – de az alacsonyabb rendűnek mondottaknál legalább a fajfenntartás ösztöne létezik – a mienk ezt az évezredek során kiölte magából. Ez azért több milliárd embert nem fog megvigasztalni – de lehetséges-e más megoldás?

Kérdezzük meg a nagy befolyással rendelkező politkusokat, tudósokat, vallási vezetőket, művészeket, a gazdaság vezető szereplőt, az utca „egyszerű emberét”, egyetértenek-e azzal, hogy:

A világon az emberek jól-létét, boldogulását tartják-e a legfontosabbnak.

Azt a választ fogjuk kapni, hogy „Természetesen, és…” – de itt szakítsuk meg őket, s tegyünk pontot. Természetesen. De a társadalomtudósok nem véletlenül vezették be a polikrízis[i] fogalmát, mivel az egymásba gabalyodó válságok áttekinthetetlenné teszik a világot.

A gyakorlat bizonyítja, hogy ha hagynánk, a felek végtelenségig elvitatkoznának egymással – s még jó, ha nem háborúskodással akarják eldönteni a kérdést. Még az a jobbik eset, ha legalább valamiben egyetértenek – s ilyenkor születnek az ENSZ vagy a párizsi klíma-megállapodások, melyek vagy túl általánosak vagy kibúvókat tartalmaznak, pl. nincsenek szankciók. S ez mehet a végtelenségig, ha csak rá nem jönnek, rá nem vezetjük, rá nem kényszerítjük őket annak a felismerésére, hogy mindegyiküknek lehet igazsága, de az maradéktalanul csak mások rovására valósulhatna meg. Amikor teljes a széthúzás a vélemények közt, egy olyan pontig kell hátrálnunk, ahol egyetértés van – ez pedig a nyitó kérdés kijelentő módba tétele. A világon az emberek jól-létét, boldogulását tartják a legfontosabbnak . (Számtalan értelmezése van - de ha ezt értjük közjó alatt - a túlságosan szofisztikált megfogalmazásoknál mégis csak konkrétabb.) Gondoljanak arra, hogyan képzelik el gyermekeik, unokáik jövőjét, s úgy próbáljanak megegyezésre jutni. Nem áll rendelkezésünkre az az n-dimenziós világmodell, mely meg tudná mondani a világkormánynak, hogy akkor merre is az előre – úgyhogy egy használhatóbb eszközre van szükségünk.

Fontos, hogy fenntartható legyen a kultúránk, a gazdaság, a társadalom, a természeti környezet? Nem hiszem, hogy bárki – legalább szavazkban – ezzel ne értene egyet.

De jogosan felmerülhet, hogy mindez hogyan valósítható meg. Nos, nem nulláról kell kiindulni – gondoljunk a Davosi Fórum állásfoglalásaira, Bill Gates és társainak tevékenységére  vagy legújabban a COP 29 kezdeményezése [vi] ami forrást is biztosíthat mindehhez. Első lépésként az eddigi állásfoglalásokat, lépéseket kell csokorba kötni, monitorálni kell a megvalósulásukat, a lemaradásokat számon kell kérni. A cégeknek, kormányoknak a legnagyobb értékük a hírnevük, a reputációjuk – egyik sem akarná önmagát a jól-létet akadályozók listáján látni.

Európában jó élni[vii] [viii]- példát képes mutatni a világ más régióinak is. Magában az EU-ban is léteznek hasonló kezdeményezések[ix], jelen vannak a világvallások, jó és rossz tapasztalatok egyaránt felmutathatók a különböző ideológiák közti kapcsolatokban.

A vitás kérdésekre a megoldás elvileg és módszertanilag nagyon egyszerű – pl. az Állampolgári Tanács[x] mintájára. Kicsi az esélye – de talán mégis van realitása: tudósok, politikusok, mi, az emberek, a démosz felismerjük ennek a szükségességét, s ezek szerint fogunk élni. Hiszen vásárlásainkkal, szokásainkkal mi tartjuk fenn a cégeket, voksainkkal mi hatalmazzuk fel a politikusokat, hogy mit is tegyenek.

Egy másik szcenárió az, ha a létrejövő szingularitás (MI) vagy a világ-kormány eldönti a világ sorsát. Számos könyv, írás született már a témában, pl. Kim Stanley Robinson könyvét  Csányi Vilmos is javasolta[xi], de sok egyéb is elérhető a témában[xii].

Tudom, a legnagyobb esélye a címbeli kérdésre adott tagadó válasznak van: folytatódnak az ellenségeskedések, háborúk, lecsap ránk a klímaváltozás, s egy poszt-apokaliptikus világban a megmaradt néhány ember küzd a túlélésért. S nem lesz téma, a Balira vagy a Maldív szigetekre invitáló reklámoknak hagyjuk, hogy meggyőzzenek minket, vagy hogy milyen szponzori szerződések teszik lehetővé, hogy Szoboszlai Dominik a világ élvonalában játsszon, vagy hogy Palvin Barbara melyik cég táskáját reklámozza. De jó ez neknk?

[i] https://www.es.hu/cikk/2024-10-31/marosan-gyorgy/miert-sokasodnak-a-veszhelyzetek-.html

[ii] https://www.es.hu/cikk/2024-12-19/marosan-gyorgy/a-korszakvaltas-dilemmai.html

[iii] https://www.es.hu/cikk/2018-01-26/horvath-g-gyorgy/bonmot-vagy-igazsag.html

[iv] https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata

[v] https://unis.unvienna.org/unis/hu/topics/peace-and-security.html

[vi] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20241111/kezdodik-a-klimacsucs-itt-van-macronek-hatalmas-otlete-a-klimavalsag-kezelesere-721969

[vii] https://en.wikipedia.org/wiki/World_Happiness_Report

[viii] https://en.wikipedia.org/wiki/OECD_Better_Life_Index

[ix] https://eionet.kormany.hu/jolet-es-vagy-jollet

[x] https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/az-allampolgari-tanacs-a-gyakorlatban-nyolc-ev-tanulsagai-es-pozitiv-tapasztalatai/

[xi] https://24.hu/kultura/2022/07/25/kim-stanley-robinson-a-jovo-miniszteriuma-kritika-sci-fi-konyv-klimavalsag/

[xii] https://geo1.blog.hu/2023/10/07/eleg_a_felelemkeltesbol_de_ne_altassunk