Botos Katalin: Liberális narratívák és a demokrácia c. írásához hasonló tartalmakkal baloldali portálokon szoktam találkozni. Ott is felszínesnek tartom azokat az írásokat, melyek felszínesen elborzadnak a jövedelemi egyenlőtlenségek növekedése miatt - de egy közgazdásztól elvárható, hogy a mélyebb okokról is írjon. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy ezek a jelenségek nem a liberális alapelvekből - hanem a neokonzervativizmusból származtathatók.

S általában e körben szoktam "védeni" a privatizációt - mely minden visszaélés, lenyúlás, tisztességtelenség ellenére: alapvetően - s itt nem a részletek összességéről van szó - elkerülhetetlen volt. Mindezek alapján a piacgazdaság kiépítéséért felelős egykori miniszter, közgazdász írását - értékelhetetlennek tartom.

Széll Kálmán ny. orvosprofesszor "laikus magyar állampolgárok egyikeként félve szól.. a liberalizmus vitához". Sajnos, legyőzte az amúgy jogos félelmét - tán nem kellett volna. Azt megértem, ha egy keresztény orvos nem lelkesedik a liberalizmusért - de bizonyára kikérné magának, ha rajta, az ő hitén kérném számon az autodafékat vagy a kereszténység terjesztését a kolonializmus ideológiájaként. Ugyanis valóban laikusként kever fogalmakat a professzor úr. Így pl. illene tudnia, hogy a liberális demokrácia definíció-szerűen egyenlő a parlamenti, képviseleti demokráciával - ha nem lenne lejáratott a fogalom kies hazánkban, akkor polgári demokráciának is nevezhetnénk.

Komoly szerkesztő nem engedne át egy ilyen mondatot: A liberalizmus nem szereti a törvényeket és a korlátozó államot, a nemzeteket és a patriotizmust sem.

Minden eszmetörténész frászt kap a következőtől: "A liberalizmus közismert három jelszava a szabadság, egyenlőség, testvériség, voltaképpen keresztény eredetűek" - ugyanakkor magam is úgy vélem, hogy e hármasságban közösre találhatna a konzervativizmus, liberalizmus és a baloldaliság. A mondta második fele alapvető félreértés/félremagyarázás: "mégis gyakran ellenszenvvel tekintenek a keresztény nézetekre." Még nem találkoztam olyan liberálissal, aki mások hitét, vallását kritizálta volna - az igaz, hogy az egyházak fundamentalizmusa ellen: igen.

Mondatról-mondatra lehetne vitatkozni - de számra egyszerűbb a képlet: az írás nem a liberalizmusról - hanem egy minden bizonnyal tiszteletre méltó nyugdíjas prof dohogó elégedetlenségeiről szól. Vagy tévedek?