1. Miről van szó?Bevezetés
Ha elfogadjuk, hogy a világon az emberek – beleértve utódainkat is – jól-létét, boldogulását tartjuk a legfontosabb kérdésnek, ezért közjón a gazdaság, a társadalom,a kultúra és a környezet együttes, hosszú távú fenntarthatóságát kell értenünk – akkor megkímélhetjük magunkat az 1. fejezet okoskodásától.
Ha arra köteleznének, hogy írjam meg, mit gondolok a világ állapotáról, könnyű dolgom lenne: fognám Földes György mély lélegzetű írását[i], kiirtanám belőle a baloldal, osztály, szocializmus, neoliberalizmus és mindenfajta izmus fogalmakat – s készen is állna a dolgozat. (A poszt a Népszavában megjelent írás kiegészített változata.)
Attól függ, melyiküket találja hitelesnek közjó szempontjából. Ez egy furcsa, avíttasnak tűnő fogalom – s bár nem gondolnánk, ahogy az embertársaink többségéről sem, hogy ezen elmélkednének, de valójában mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy mit várhat el önmagától, mit mit gondol jónak és helyesnek, s hogy milyennek kellene lennie a világnak.
Ez a rövid válaszom Bjorn Lomborg [i]izgalmas kérdéseket felvető írására. Egyszerű lenne a helyzetem, ha kiderülne, hogy a szerző az olajcégek megbízását teljesíti – s ezért érvel amellett, hogy a karbonkibocsátás nem veszélyes, a szegények sorsán pedig az olcsó energiával lehet segíteni.
Ajánlom neked, mert eléggé hasonlítunk abban, hogy „neoliberális komcsik” vagyunk – vagyis nem tagadjuk a magántulajdon, a piaci verseny minden formáját, ugyanakkor a piaci fundamentalistálnál jóval több társadalmi szolidaritást, közösségi létet tartanánk szükségesnek. Te elsősorban a józan észben, az emberek belátásában bízol abban, hogy az egyre komplexebbé (bonyolultabbá?) váló világunkban mégis csak megoldásokat találhatunk abban, hogy túléljük a válságainkat, hosszú távon is fenntartható legyen a gazdaság, a társadalom, a kultúra és a környezetünk – s nem magadért, hanem az unokáid sorsáért aggódsz már csak.
Sosem árt a fogalmakat előre tisztázni, hogy miről is beszélünk – vagy hogy a diffúz fogalomhasználat miatt az adott helyen és időben mit értünk egy adott kifejezésen. Számomra az az elfogadható, ha elő- vagy utótagal vagy egy kifejezésben, de a fogalom kapcsolódik az eredeti jelentéshez. (Természetesen ismerünk a történelemből olyan példát, amikor a jelzős szerkezet valójában tagadást jelent – ld. pl. a „szocialista demokrácia” kifejezést).
Miért nem szeretjük a zöldeket MOST?
Nagyon érdekes fejtegetés GEO-tól LA kapcsán. Ehhez csak egy gondolatot teszek hozzá, ami röviden
csak ennyi. „Miért nem szeretjük a zöldeket MOST? LA és GEO is erről beszél, és ebben van a fő
gondjuk, a MOST szóban.
(Vendégposzt, kapcsolódik https://geo1.blog.hu/2023/10/07/miert_nem_szeretik_az_istenek_a_zoldeket )
Elgondolkodtatott az „Elég a félelemkeltésből….”[i]c. írás (Ez a poszt a szerző engedélyével közreadott, némileg átszekesztett változat)
Mostanában több könyv is a kezembe került, melyek a klímaváltozással foglalkoznak[xi]. A dolog technikai-technológiai részében nagy az összhang – pl. karbonsemlegesség zöld energiával, GDP (vagyoni növekedés) helyett minőségi élet (well-being), stb. Az egyik szerint ennek az akadálya a kapitalizmus (Pogátsa Zoltán[xii]), míg egy másik szerint a Föld Köztársaság a megoldás (Lukács Gergely Sándor [xiii]). Dittrich Ernő[xiv] a buddhizmus, jóga és meditációs iskolák gyakorlatából kiindulva változtatná meg a gondolkodásunkat, s erre alapozná a változásokat, Lányi András a fenntartható helyi közösségekben látja a megoldást – de ha eltekintek a politikai PR-tól, vagy a megoldások realitásától, parcionalitásától, zek nagyrészt irreálisak is, de ha igaz, hogy a 2100 évi GDP 1,8 százalékáról van szó, akkor csak végig kell menni a klíma/természetvédelem, végső soron az emberi társadalom érdekében.
Miért nem szeretjük a zöldeket?[i] – s kit, miért igen
A kérdőjeles mondat a címe Lányi András publicisztikájának. Könyvét is elolvasva én őt igen – mert sokat tanulhatok tőle, s sok mindenben tudok (?) vitatkozni vele.
A tudós szerzőknek igazuk van, amikor a gazdaság és a társadalom fenntarthatóságának a szempontjából azt bizonyítják, hogy „bevándorlókra szükség lenne, vendégmunkásokra nem”.[i] Ugyanakkor más képet kapunk, ha a nézőpontunkba bevonjuk a kultúra és a környezet fenntarthatóságának a vizsgálatát is. (Közjón a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet egymással is konfliktusban lévő elemeinek a hosszú távú, együttes fenntarthatóságát értve.)
Mostanában több könyv is a kezembe került, melyek a klímaváltozással foglalkoznak. A dolog technikai-technológiai részében nagy az összhang – pl. karbonsemlegesség zöld energiával, GDP (vagyoni növekedés) helyett minőségi élet (well-being), stb. Az egyik szerint ennek az akadálya a kapitalizmus (Pogátsa Zoltán[i]), míg egy másik szerint a Föld Köztársaság a megoldás (Lukács Gergely Sándor[ii]).
Megdöntük a kapitalizmust - vagy radikálisan változtassuk meg a világot? Amíg az ideológusok nem döntenek, én a 2. változatra szavazok.
Dobjuk ki a kapitalizmust, a liberális demokráciát
a szótárunkból.
Az ismerőseim közt a magyar átlagot jócskán meghaladóan vannak a kapitalizmus és a liberális demokrácia hívei, akik valószínűleg élből visszautasítják a javaslatot. A maguk szempontjából tán igazuk is van – ők azt értik e fogalmak alatt, amit anno megtanultak.
Bár még nem készült el a Tik-Tok változat, talán sokan ismerik a történetet, amikor egy busman törzs életét felforgatja az égből aláhulló kólás üveg.
16200254-10163610-00000000Az un boldogság vagy jól-léti indexben a finnek, dánok vezetnek - s hogy mi miben vagyunk mások,
miért vagyunk jóval hátrébb ebben a sorban, a megfejtéshez a https://chat.openai.com/chat segítségét kértem.
(A két ország különbözöségét Hofstede alapján a legegyszerűbb szemléltetni)
A Momentum pontokba foglalta, hogy szerintük melyek a legnagyobb kihívások[i]. Mindeni kedve, beállítódása szerint értékelheti vagy akár véleményezheti is ezeket – de előtte érdemes egy lépést hátrálnunk.
Orbán politikája megbukott – de a hívei erről nem tudnak, s az ellenzék sem hiszi el
Arra kértem, hogy készítse el az Elxurtuk! c. film pandantját.
2006 június, júlis eleje. Helyszín: Graz, egy egészségügyi intézmény, ahol Viktort próbálják meg talpraállítani, hogy képes legyen beszédet mondani Tusványosfürdőn. Teljes letagriában van - elvonulnak előtte az emlékei. Hogy verte nadrágszíjjal a bősz, kommunista apja, hogy szervezték be, majd hogy kapott fülest az oroszt titkosszolgálattól, hogy mondja el rendszerváltó beszédét...
Tanmesénkben az egyik az ellenzéki (OE), aki a való életben 2010-ben azután 2/3-ot szerzett – a másik a hatalomban lévő (OH), aki már 2006-ban olyan hatalmi helyzetben volt, mint a mai.
2006-ban Orbán 13,5 %-os hiánnyal kalkulált – ilyen „alapon” ígért 14. havi nyugdíjat, s Gyurcsány ígéreteinek a többszörösét. Egy uralkodó O ezt nem hagyná szó nélkül (ahogy valójában a vitán az rendítette meg Orbánt, amikor Gyurcsány rákérdezett: ha annyit beszél a költségvetésről, árulja el, mit is tenne ez ügyben – s Orbánnak ezután nem volt válasza. Tán itt vesztette végképp a lehetőségét annak, hogy valamennyire is becsülete lehessen.)
Az Uralkodónak feltűnt volna, hogy hiába hozza nyilvánosságra őszödi beszédének szoftosabb változatát - http://nol.hu/archivum/archiv-408891-220096 - erre OE láthatóan nem reagál, helyette, jóval később, egy értelmetlennek tűnő cikksorozatot jelentet meg https://24.hu/kozelet/2016/09/09/orban-vizvalasztoi-idezetek . OH-nak biztos feltűnne, hogy ez nyílt mozgósítás, itt valami készül – s tán az is feltűnik, hogy kétes alakokkal mozgolódnak OE emberei. Mindenestre magasabb készültségi fokozatba helyezi a TEK-et, s újabb Pegasus licenszeket vásárol.
Ha minden óvóintézkedés ellenére eljut a vágott hangfelvétel a közrádióról, annak vezetője azonnal hívná OH-t: főnök, mit tegyünk, előbb-utóbb ezt le kell adnunk, hisz nem csak nekünk adták le – s biztos összehoztak volna egy politikai vitaműsort a hazugságokról, s a „nem kell félni, nem fog fájni” s OE kampányának bemutatása mellett, mintegy mellékesen, azt az öt mondatot is lejátszanák…
A TEK megvédte volna az MTV-t, OE nem tarthatott volna nagygyűlést az Astoriánál…
OE semmit sem ért volna a népszavazási kezdeményezésével, a bíróság – kinek vezetőjét azután az OBH elnöki posztjával kínáltak meg - nem ítélte volna törvényesnek Gaskóék sztrájkjait, harsány röhögés kísérte volna a költségvetés visszavonását követelő „50 Fideszes szakember” petícióját. OE szimplán elvesztette volna a 2010-es választásokat…
(Félreértés ne essék: mindez valóban nem menti fel Gyurcsányt, hiszen nem szorítottak pisztolyt a fejéhez, hogy bármi áron is, de nyerje meg a 2006-os választásokat – de azt vegyük észre, hogy a politikai egy erőtérben játszódik, s nagyon nem mindegy, hogy az ellenzék él-e a demokráciában számára legfontosabb szereppel, a hatalomban lévők ellenőrzésével, vagy csak a saját hatalmi szempontjait veszi figyelembe. Teljesen egyértelmű, hogy az „ellenzéki Orbán” nem győzhette volna le a „hatalomban lévőt”, s hogy a 2010-es kétharmad nem a „hazudtunk reggel, éjjel, este” miatt következett be. De a poszt nem is erről akar szólni - hanem a Fidesz petíciójáról.)