"Mert legyenek ezek konzervatív vagy liberális értékek, nem mindegy, hogy képviseletük az eredeti eszmerendszer vagy a pártpolitika mentén történik-e."

Ki gondolta volna akár csak egy évvel ezelőtt is, hogy a Magyar Nemzetben ilyen témában és ilyen szolidan indul egy vita a liberalizmusról?

Magamat - a PoliticalCompass tesztje alapján - középbal, középlibertáriusnak tekintem, s számomra a liberalizmus (itt, Magyarországon) több, egymástól jól-rosszul elkülöníthető dolgot jelen:

1. a dolgok megközelítése (ez inkább a libertáriusság)
2. politikai ideológia, világnézet
3. liberális demokrácia, mint politikai rendszer (másképpen: polgári vagy parlamenti demokrácia)
4. konkrét politikai szereplők

Ezért amikor valaki azt mondja magáról, hogy ő antiliberális vagy illiberális, igyekszem tisztázni, hogy

1. akkor most a szabadság ellensége-e és az autoriter hatalom híve
2. ellenzi az egyéni és szabadságjogokat, a vélemények sokszínűségét, a piacgazdaságot, s csak a központi, állami szerepvállalásban hisz
3. ellenzi a hatalommegosztáson alapuló jogrendet és jogállamot, a pluralizmust, a jogállamiságot
4. teljesen elítéli mindazt, amit az SZDSZ tett a magyar közéletben - netán egy jót akar zsidózni?
5. nem is tudja, miről beszél, csak keres magának egy bűnbakot, egy ellenséget

Amikor olyan liberálissal találkozom, akiknek a véleményére adok, az:

1. tán kevésbé érzékeny a csoportközi (így a szoci-kulturális) tényezőkre, nem isteníti, hanem
2. ellensége a diktatúráknak és hatalomkoncentrációnak - de nem híve a feltétlen szabadosságnak (egyéni szabadságunk korlátja mások szabadsága)
3. szükségesnek tartja a piacgazdaságot, tisztában van a nagyfokú egyenlőtlenségek káros hatásával, s méltányos társadalmat akar.
4. minden eddigi formáció közül a legjobbnak a liberális demokrácia intézményrendszerét tartja - s ennek igazsága mellett tán kevésbé fogékony a részvételi demokrácia lehetőségeire, s egyértelműen elítéli a demokrácia és a demokratizmus visszafordításra való törekvéseket
5. kritikus úgy az SZDSZ, mint az egyéb politikai szereplők teljesítményével kapcsolatban - de politikai értelemben az az SZDSZ áll hozzá a legközelebb, mely a legkövetkezetesebben akart szakítani a múlttal, jó- és rossz kompromisszumokkal járult hozzá az ország modernizálásához, különösen az oktatás és az egészségügyben - nem is tudom róla, hogy zsidó-e vagy sem
6. az előzőek alapján ideális alany, hogy mindenki számára pofozógép lehessen: ő felel a konzervatív politikusok által szabadjára engedett "neoliberalizmusért", a globalizáció és a piacgazdaság minden negatívumáért, a társadalmi egyenlőtlenségekért, a bűnözésért, abortuszért, Trianonért, s kinek mi tetszik...

Mivel egyes írásokra reagálok, óhatatlanul az szerepel inkább, hogy miben vitázom szerzőkkel - úgyhogy bármi, amit írok, csak az ő elolvasásuk után válhat érthetővé.

Liberalizmus és liberális demokrácia Csizmadia Erviné a vitaindító: A szerző a liberális ideológia és a liberális pártpolitika eltérő helyzetét elemzi elsősorban. Mindenki figyelmébe ajánlom mindazt, amit a liberális ideológiáról ír. A továbbiakban sem elsősorban vele vitatkozom - leírom, ami az írásával kapcsolatban az eszembe jutott:

A liberalizmus tényleges gyenge pontja, hogy nehéz meghúzni a határokat - meddig terjed mások szabadsága, mennyire legyen toleráns más nézetekkel szemben. Ugyanakkor az un. liberális demokrácia éppen erre jelent megoldást, mivel ez a (polgári, parlamenti, stb.) demokrácia meghúzza a kereteket. Tényleges veszély, s erre példa Magyarország, amikor a játékszabályokat formailag betartva de nem-demokratikus erők használják ki a liberális demokrácia eszközrendszerét - majd hatalmukkal visszaélve, azt le is rombolják. Erre példa, hogy - bár sokak szerint véletlenül - de mégis része volt a korábbi alkotmánynak, hogy új alkotmányozáshoz csak 3/4-es többséggel lehet nekikezdeni - s ezt egy 2/3-os szavazással törölték el. Ezután formailag többnyire betartva, de gyakorlatilag szinte teljesen felszámolták a liberális demokráciát: nincs hatalommegosztás, korlátozott és akadályozott a szólásszabadság, nehezíti az ellenzék helyzetét, különbséget tesz egyházak között, az egyéni szabadságjogokat a "nemzet" érdekének kívánják alávetni, szabad piacgazdaság helyett egy szűk tulajdonosi kör (ld: maffia állam) működteti a gazdaság meghatározó részét, házi-intézményként működteti az AB-t és az ügyészséget, stb.

Mindezek alapján az illiberális demokráciát nem lehet jelzős (módosító értelmű) szerkezetnek, hanem csak tagadásnak minősíteni. Populistának (elit-ellenesség, a népakarat érvényesítése) sem lehet minősíteni, mert bár valóban fellépett a korábbi elittel szemben - jelentős mértékben kihasználva a zöld- és újbaloldali kritikákat is - de sokkal masszívabb, oligarchikusabb új elitet hozott létre. Vagyis ez nem másfajta szabadság - hanem egyértelmű visszalépés. Egy centralizált, oligarchikus rezsim - talán még a demokrácia keretei között. (Formai értelemben biztos - tartalmában már igencsak kevéssé.)