A sorozat harmadik írását Kardos Gábor filozófus jegyzi: Egy eszme globális válsága címmel. A szerzőt jobboldali liberálisnak (máshol a világban: konzervatív) tartom, tisztán látja a fogalomhasználat sokrétegűségét. Olvastam több írását - tisztességes, figyelemre méltó mind - de azt nem tudom eldönteni, hogy antiglob vagy pusztán globkritikus-e. Így írása jelentős részével vitatkozva lehetőségem van arra, hogy elmondjam a véleményem.

Számomra a globalizáció eredete az, amikor az ember elkezdte használni - a kereket. Amikor lehetősége nyílt arra, hogy ne csak a szomszéddal, kéz- a kézből cserélhessenek dolgokat. Így beindult a kereskedelem, majd a fejlődés lehetővé tette, hogy egyre kisebbnek érezhessük Földünket, majd arra is rá kellett jönnünk, hogy egyre több dolog csak ezen a globális szinten érthető meg. Így nem szabad neki sem pozitív, sem negatív jelentést tulajdonítani. Van, amit adott a globalizáció: egységesebb piac, gyors technológia transzfer, kultúrák intenzív találkozása, világméretű szolgáltatások, nyitottabb, demokratikusabb társadalmak, növekvő gazdasági jólét a globalizációban résztvevőknek, komparatív előnyök kiaknázásának lehetőségét

De van hátrányos oldala is: pénzügyi és reálszféra elkülönülése, politikai, társadalmi ellenőrzés csökkenése a folyamatok felett, nemzeti hagyományok szerepének csökkenése, hazai kisvállalkozások szerepe csökken, kisközösségek biztonságérzete, status quo elvesztése, aszimmetrikus csatlakozás, erőforrásigény növekedése, környezeti ártalmak

Könnyen belátható, hogy napjaink legfontosabb kérdéseit csak globális léptékben lehet megnyugtatóan rendezni. Ilyen a környezetvédelem, a terrorizmus elleni fellépés, a pénz- és tőkepiacok szabályozása, az Észak-Dél probléma, stb.

Kardos Gábor - s ez szíve joga - a negatív oldaláról közelíti meg a globalizációt, eközben egy rendkívül szellemes megközelítést alkalmaz: "liberális" jelzővel látja el mindazt, ami negatívum - s így könnyedén igazolhatja írásának címében foglalt állítását.

Igen, Európából nézve rettenetes és embertelen a gyerekmunka - de az az 5 rúpia, amit kap, az pontosan öttel több annál a semminél, mint amennyi bevétele addig volt a családjának... S biztos, hogy ha valamit meg tudnak csinálni Ázsiában, Indiában sokkal olcsóbban - azzal foglalkozni kell Európában? S van egy még szomorúbb helyzet: a világon ma nem azok a legszegényebbek, akiket így kizsákmányolnak - hanem azok, akiket még így sem. Hogyan lehetne ezen változtatni - ha nem globális szinten? Az említett protekcionizmusról pedig az jut az eszembe, amikor nagyjából egy időben tüntettek Bangkokban az amerikai - Seattleben pedig az onnan nézve külföldi áruk behozatala ellen. (Abban pedig kifejezetten téved, hogy nálunk "neoliberális márkanévvel" próbáltak volna eladni bármit is: egyrészt az átkos "neoliberalizmus" konzervatív politikai erők találmánya, másrészt egyszerű szitokszó.)

Súlyos dolgokról ír még: fegyverlobbikról, fogyasztói társadalomról, a fenyegető ökológiai helyzetről - de ezek megoldását nem az segíti, ha minden rossz megkapja a maga "liberális" jelzőjét.