Lehet, Miniszrelnö Kúr még hazugságában (az EU miatt kell felszámolnunk a rendszert) is hazudik (fel is számoljuk). De ha tényleg egyszerű pénzjuttatássá alakul, az sok kérdést vet fel.

A fejlett kapitalista társadalom építése (aktív munkaviszonyom második fele) közben alkalmam volt sertepertélni az egyik első cafeteria rendszer megszületésénél. (Nem, semmi szellemi termékem, érdemem sincs benne - de ott voltam a közelben, láttam, ismerem.)

Tehát: a cafeteriát meg lehet szüntetni - csak akkor újra kell tárgyalni a szakszervezetekkel, hogy elfogadják-e ezt a megoldást - vagy kérik vissza a vállalati üdülőket, az olcsó munkahelyi éttermeket, sportpályákat, vállalati kölcsönöket. Ugyanis a cafeteria bevezetéséről ezekről mondtak le. Belátták, hogy a vállalati üdültetési rendszer nem igazságos - valahogy a melósok arányuknál jóval kevesebbszer használhatták. Az olcsó kaját csak azok vehették igénybe, akik a központban dolgoztak - de a sok, kisebb telephellyel rendelkező helyeken nem. A sportpályákat is a központ tudta használni - ez különösen igaz volt a teniszpályákra, uszodabérletekre. A vállalati kölcsönök értékelésénél is valahogy kiderült, hogy a káderpolitikai elvek megelőzték az igazságossági szempontokat. Nos, ezért mentek bele a szakszervezetek (munkavállalók): az üdülési jegyeket mindenki tetszése szerint használhatja fel, az étkezési utalványok mindenkinek egyformán járnak, aki akar, sportolásra költi, más a nyugdíjára tesz félre - aki pedig építkezik, ahhoz használhatja fel a keretét.

Tudom, sokat torzult az eredeti szándék: sok helyen bérkiegészítésként használták, máshol pozícióhoz kötötten magasabb keretet kaptak - de mindezek ellenére mégis megmaradt az orientáló hatása: költs üdülésre/pihenésre, az élethelyzetedhez illeszkedően használd fel, stb. Ez most mind eltűnik, ha a hazugságában igazságot is mondott a Miniszrelnö Kúr. S mi lesz a nyugdíjrendszerrel?