Tudom, hogy  Hankiss Elemér hívott ezzel a mondattal, de sajnos, ő már nem tud ezért bármit is tenni... Egy logikai ábrában próbáltam meg összefoglalni, hogy a Csapdák és egerek c. könyve milyen gyakorlati lépéseket is jelenthet.  Ez csak egy játék, ujjgyakorlat - amiért mégis beszélek róla az, hogy kulcsfontosságú elemek csak kormányzati pozícióból valósíthatók meg. Akik a jelenlegi rezsimet maffia-államnak tartják, nem kell meggyőznöm a változás szükségességéről. Akik hisznek a Fidesz világképében, azok viszont feltétlenül olvassák el http://index.hu/gazdasag/2016/10/26/orban_viktor_felreertett_rendszere/ - s ők is látják, mi is a gyakorlat.

Nem kívánok belemenni, hogy mennyire jogos/érthető/érthetetlen az egyes szereplők egymáshoz - és persze a rezsimhez - való viszonya, pusztán a technikai lehetőségeket szeretném bemutatni.

Az Orban AG bukni fog - de nem az ellenzéki politikusok, hanem a választópolgárok fogják meghozni ezt a döntést.  Ehhez viszont kell a politikusok és a közéleti szereplők összehangolt fellépése is. Nagyon sokfajta elképzelés fogalmazódott már meg eddig is, de csodaszer nincs. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, legfőképpen pedig különböző esélyei, valószínűségei. (Nehéz elképzelni, hogy minden Fideszes elégedett lenne az Orbáni politizálással - de ennek az elemzése már a kremlinológia tárgykörébe tartozna.)

1. Maga Orbán, ill. a Fidesz konszolidálja a helyzetet. Ennek nagyon kicsi az esélye - azok, akik az állandó harcra és küzdelemre építettek eddig, már ha akarnának sem tudnának megváltozni. (Ehhez még pszichopatának sem kell lenni.) Az egy emberre épülő rendszerek elbuknak a vezető kiválásával - de én hosszú, boldog életet kívánok Orbán úrnak - a Puskás Akadémia pályaedzői posztján.
2. Felépül egy erős, szimpatikus mozgalom. Görögországban, a spanyoloknál történt valami hasonló - de ott sem sikerült a hatalmat egyedül megszerezni - Görögországban pedig egyenesen egy "furcsa koalíció" jött létre. Hatalom-technikai értelemben sikeres mozgalmak Dél-Amerikában jöttek létre - de pl. Chavez mozgalma ma már nem sok szimpátiára számíthatna Magyarországon. (Igazolni nem tudom, de úgy tűnik, a korábban évtizedes diktatúrák helyén az ellenkező oldali populizmusok tudnak győzni. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a jobb- és a baloldali populizmusok - gyakran demagógiák - nagyon hasonló érvekkel támadják a kétségtelenül nem hibátlan "közepet".)
3. Az ellenzéki pártok összefogása képes megfelelő többséget szerezni a választásokon. A közvélemény kutatások, illetve a pártok deklarált önállósága miatt - elsősorban ebben az LMP számít - ennek a megoldásnak a jelenlegi választási rendszerben belátható időn belül nincs esélye. Sőt, egyenesen félő, hogy - az amúgy nem valószínű - Fideszes összeomlás esetében a Jobbik látszódna kormányképes alternatívának. Mint ellenzéki párt, a Jobbik demokratikusnak tűnik - de ettől még megmaradt proto-náci alakulatnak. (Aki nem hiszi, olvassa a Jobbik-szimpatizáns kommenteket a virtuális térben.) Maga az "összefogás" kifejezés már lejáratottnak tűnik - így az a kérdés, hogy egymástól identitásban, ideológiában, szakpolitikai elképzelésekben, egymás elutasításában/utálatában eltérő alakulatok erre képesek-e.
4. Választási törvény megváltoztatásának kikényszerítése. Sokáig fantazmagóriának tartottam - hiszen a teljes ellenzék esetleges választási bojkottját igényelné. Miután hallottam erről Haraszti Miklóst, a valamennyire reális alternatívák közé sorolom. Ezt erősíti az Új Ellenzéki Kerekasztal javaslat is. Mivel a választási törvénnyel kapcsolatban az LMP a kezdeményező, kulcskérdés, hogy a bojkottig hajlandó-e elmenni - e nélkül ugyanis az egész kezdeményezés megmaradna a szokásos "beadunk egy törvényjavaslatot, hogy beszélhessünk róla a sajttájon" szinten maradna az ügy. Ütős dolog lenne, ha a Jobbik is csatlakozna a bojkotthoz. A technikai együttműködés ellenére sokakban a Jobbik egyfajta rehabilitációját jelentené, a Fidesz pedig minden bizonnyal a "két szélsőséges oldal" összefogásáról beszélne. Szerintem megérne egy próbát, bár egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a bojkott meghátrálásra késztetné a Fideszt, illetve olyan nagy lenne a nemzetközi nyomás, ami Orbán bukásához vezetne.

Amennyiben mégis elfogadnák, az arányos választási rendszer nem vezetne a rezsim bukásához - a dolgok mai állása, erőviszonyai  szerint egy Fidesz - Jobbik koalíció jöhetne létre.

5. Ellenzéki (demokratikus) kerekasztal, vagyis a Jobbik nélkül. Egy ilyen megoldás jelenleg nem elfogadható az LMP számára, nem látszik olyan szereplő, aki közös asztalhoz tudná ültetni őket. Valójában a kerekasztal nyilvánosság előtt zajló formája lenne az előválasztás - melyről majd később.
6. 500 napos program. A megoldás erőssége (előnye) az, hogy egy előre meghirdetett, az új köztársaság alapjait lerakni készülő program - 50 %-os támogatottság mellett - jelent akkora felhatalmazást, amivel a polgári demokratikus keretek visszaállíthatók. (Természetesen közjogilag igencsak kritizálható - de egy népszavazás erejű döntés állítható szembe egy korábbi parlamenti 2/3-dal.) Kérdéses, hogy milyen alapon állnak össze az erők - s hogy mi történik az 500. nap után. Ugyanis ha nem sikerül eredményt elérni a szakpolitikák, a napi kormányzás szintjén, akkor könnyen visszajöhetnek a bukott rendszer emberei. A megvalósítás lehetséges kerete:
7. Akár az 500 napos programot is felvállalhatja egy választási mozgalom. Ez azt jelentené, hogy - a 2. ponttal ellentétben - a létező pártok és szervezetek tagjai lennének, de félrerakják a pártzászlókat és logókat, mellettük egyének és civil szervezetek csatlakoznak - vagyis a KÉSZ (veszprémi) modell valósulna meg országos méretekben is. A pártok ezt nehezen tudnák elfogadni - de erős külső és erkölcsi kényszer hatására tán igen. Ekkor persze megmarad kérdésnek, hogy ki legyen a listavezető, kik szerepeljenek a listán, kik legyenek az egyéni jelöltek. Erre is választ adhat egy előválasztás.
8. Külön listák, koordinált jelölés az egyéni VK-kban, ahol csak egy ellenzéki jelölt indul. Ebben a megoldásban kizárt a Jobbik - és kétséges az LMP részvétele. Kisakkozható, hogy akár négy lista is induljon - de az átlagosan tájékozott választóval nem számol a rendszer: az eddigi választások tapasztalatai alapján nagyon szoros a pártokra, illetve az egyéni jelöltekre leadott szavazatok közötti korreláció - s szerintem ez a következőkben is kevésbé fog változni. (Véleményekre nem - adatokra, tényekre alapozva megváltoztatom.) Vagyis ha a választó szimpatizál egy párttal, vagy azt gondolja, hogy pl. az képes leváltani azokat, akiket ő is - akkor elsősorban annak a pártnak a jelöltjére fog/szeretne szavazni, illetve megzavarja, ha nem találja a szimpatikus párosítást. (Ez természetesen nem mindenkire egyformán érvényes, illetve az összefüggés nem kizárólagos, ezért nem mindegy, hogy kik az egyéni jelöltek. Különösen kiélezett helyzetekben fontos, hogy az az 1-2 %-os eltérés jobbra vagy balra billen.) Az egyéni VK-kban a jelöltek kiválasztása ekkor nem igazán lehet előválasztási alapon, illetve az egyes listaállítók dönthetnek úgy, hogy a saját jelöltjeiket előválasztáson választják ki.

Előválasztás. Sorszámot sem adok, mivel rengeteg elképzelés van a porondon, kezdve a valós választást leképező eljárástól az internetes szavazásig, listástól az egyéniig. Sok híve van - sokan kritizálják, én a híve vagyok. Viszont valóban sok a kérdés.

9. Előválasztás - közös miniszterelnök jelölt. Túl azon, hogy szükség van egy hiteles és média-képes jelöltje, aki mindenképpen Orbán kihívója/ellenfele lesz - egy ilyen eljárásban a programról is döntés születik. Elsődleges cél, hogy olyan sokan álljanak fel e jelölt mögé, hogy az biztosíthassa a megfelelő választási eredményt. Több fordulós, elektronikus eljárással lehetséges a program kialakítása

• minimál program - pl. az alkotmányosság helyreállítására, beleértve a korrupció elleni fellépést, a lejáratott személyek lecserélését (árnyék parlament alkotmánya)
• alap-program - a. + oktatás, egészségügy mentő-program (koalíciós program)
• kormány program, szakpolitikákkal

Ebben az esetben a részvevők vállalják, hogy a minimál program érdekében, annak megvalósításáért közösen lépnek fel - a b., c. területeken vállalják, hogy amennyiben saját programjukkal kisebbségbe kerülnek, azért csak az a. program megvalósulása után lépnek fel (vagyis: adott esetben vállalják az árnyék-parlamenten belüli ellenzéki szerepet).

A megoldás annak a szervezetnek kedvező, mely népszerű jelöltet tud állítani - minden valószínűség szerint nem a mostani pártpolitikusok közül.

10. Előválasztás - közös lista. Az előző ponttal párhuzamosan alakítható ki - elsősorban azok számára kedvező, akik országosan ismert, népszerű arcokat tudnak felmutatni. Közös választási párt vagy önálló lista esetében is megvalósítható.

A megoldás azoknak kedvező, akik önmagukban viszonylag kevésbé támogatottak, de vannak országosan ismert, népszerű embereik, pl. a PM

11. Előválasztás - egyéni körzetek.

Ezt a formát elsősorban kommunikációs, kampány szempontból tartom fontosnak, így a vidéki, kis településekre is eljuthat a hír. A jelölésekkel kapcsolatban ugyanazok a szempontok említhetők, mint a többi esetben. Mindenképpen célszerűnek tartanám, ha előbb kialakulna a közös program, s a jelöltek annak a keretei között kampányolnának (veszprémi modell), kevésbé jónak, ha pártok jelöltjei versengenének (tapolcai-ajkai modell).

A valós, szavazólapos többségi szavazás az MSZP-t juttatná előnyös helyzetbe. Megemlítem a Kalóz Párt javaslatát: szerintük először az egyéni jelölteket kell kiválasztani, majd ők jelölnék a miniszterelnök jelöltet, s így alakulna ki a program.

 Egyéni véleményem az, hogy egy előválasztás során a pártok/szervezetek meg tudnák őrizni az önállóságukat, identitásukat, ideológiájukat, a szakpolitikákra vonatkozó elképzeléseiket - de a pártok vezetői és szimpatizánsai ezzel valószínűleg nem így vannak.Akkor viszont jöjjön az 500 napos program, de a pártok vezetői nélkül. Viszont nem én döntök.