Szent-Iványi Istváné a következő vélemény Mivel írásával - bizonyára nem meglepő - alapvetően egyetértek, majd egy külön posztban szeretnék azzal foglalkozni, hogy miben is kellene önkritikusnak lenniük a liberálisoknak - tán segítene tisztázni, hogy valójában miben is van vita.

Egedy Gergely írásának már a címe is "izgalmas" - A posztliberalizmus esélyei. Hiszen ha "poszt" - akkor valami után vagyunk, miközben épp a szerző mondja, hogy mind a konzervatív, mind a szocdem pártok értékrendjébe beépült a liberalizmus.

Magam is úgy gondolom, hogy a liberalizmus elmélete megalapozottan is bírálható - de nem ott, ahol ő gondolja: "Emberfogalma is ilyen lecsupaszított, életidegen absztrakció, univerzalitásigénye pedig nem számol azzal, hogy az egyéni és közösségi törekvéseknek konkrét, partikuláris kötődések adnak tartalmat. "

Úgy gondolom, hogy a liberalizmus ember-képe valóban idealizált, de épp az egyéni és a közösségi törekvések közötti látszólagos ellentmondások kezeléséhez ad segítséget, ami talán leginkább Habermas alapján érthető meg: teret kell adni az értékek pluralizmusának, képviseletének - de feltételezi, hogy e viták ésszerű keretek közt zajlanak, a felek képesek etikai megállapodásokra. Ezek alapján inkább az a kérdés: valódi közösségi törekvésekről - vagy fundamentalizmusokról van-e szó?

Nem állítom, hogy egyszerű dolog a liberalizmusról beszélni - vagy hogy én egyáltalán értem-e. De úgy tűnik, a kritikákkal is lehet baj, ha egy íráson belül olvashatom,  hogy  igazi inkvizítori gépezetet teremtett  - miközben máshol a „klasszikus” liberalizmus szabadságelvűségét egyre inkább az egyenlőség „progresszív” gyökerű követelése váltotta fel, összekapcsolódva az „elismerés” iránti igénnyel, amely elvezetett annak a deklarálásához, hogy „minden kultúra azonos értékű”.  (Azt már meg sem kérdezem, hogy ez az inkvizítorság hány életet, állást, média megszüntetést, polgári- vagy büntetőjogi pert jelent.)

Kíváncsi lennék, mi a véleménye arról, hogy "az új nemzetközi világrendet... kizárólag a Hans Morgenthau nevével fémjelzett „realista iskola” elvei alakítják, az érdekalapú hatalmi szempontok." Egy konzervatív csak úgy belenyugszik,  s hagyja az értékeit?

Érdekes az íráshoz mellékelt kép,  A brüsszeli Atomium, mely az 1958-as világkiállításra készült. Akkor még a haladás pozitív fogalom volt aláírással. Tudtommal a konzervatívok sem ellenségei a haladásnak - de nem ártani tisztáznunk, mit is értünk ezen. Bevallom, nekem a képről az EU fővárosa ugrott be - s nem is véletlenül. A morális élet fogalmába innentől fogva már nem fér bele, hogy az emberek különböző módokon keressék a boldogságukat: senki sem kívánhat mást, mint amit a „legjobbak” kívánnak. Ha nem a liberális elvárásai szerint cselekszel, nem pusztán „más” vagy, hanem elmaradott, sőt perverz – napjaink divatos kifejezésével: nem „eurokonform”. Hogy ez az állítás teljesen ellentétes a liberalizmus elveivel, indokolni sem kell - de nem tudom értelmezni a gúnyos "eurokonform" kifejezést. A szerző tán nem ért egyet azzal, hogy más kultúrákkal összehasonlítva "...a különbség sokkal inkább abban áll, hogy míg Európában kimondottan az emberi méltóság köré épül fel a közjogi rendszer, addig a legtöbb hozzá mérhető geopolitikai súlyú szereplőnél vagy a szociális (pl. USA) vagy a politikai jogok (pl. Kína), esetleg mindkettő (pl. Oroszország) csorbul." ? Hogy ne is említsem a fundamentalista iszlámot? Persze, a hazai politikából jól tudjuk, mi mindent lehet érteni "európai értékeken", "Európa megvédésén" - de nem árt, ha mindenki tisztázza, mit is ért ezen.