Megadja Gábor eszmetörténész ír a "Totalitárius liberalizmusról"

Az eddigi vitából számomra az derült ki, hogy pontosan nem meghatározható, mi is a liberalizmus. - azután persze értelmezi. Bárcsak ne tenné.

Azt még megértem, ha rezsim-szolgák, kurzus-huszárok ott ekézik a liberalizmust, ahol tudják - de egy önmagát minden bizonnyal értelmiséginek tekintő embernek tudnia illik, hogy a liberális demokrácia az szinonimája a polgári demokráciának, a jogállamnak. Kritikaként fogalmazódik meg, hogy a liberálisok populistának és nacionalistának bélyegzik a "kihívókat" - de arra nem találunk választ, hogy valójában kik is lennének ezek az új idők idők dalnokai. A liberális/polgári demokráciára nem újként, de erősödnek a fundamentalista nacionalizmusok képviselői, mint "kihívók". S erősödik a populizmus is, az elitellenesség. Mint látjuk, köztük vannak, akik csak a másik fél elitjének az ellenségei - hatalomban saját oligarchájukat építik. Ha nem a szerző mondaná, akkor komolyan kellene venni azt a kritikát, amit leginkább az újbaloldal fogalmaz meg - ők a közvetlen demokrácia hívei. De akkor kik vannak még? Bevallom, egy eszmetörténésztől erre is választ várnék.

"A liberalizmus […] mindenütt jelenlévő ideológiává vált, minden újítást ellenző ortodoxia lett belőle" - idézi a szerző. Nos, vagy neki van igaza - vagy a vitaindító Csizmadia Ervinnek: A liberalizmus ellenfeleinek tehát abból érdemes kiindulniuk, hogy a liberális ideológia (fenti vonásai miatt) rendelkezik bizonyos versenyelőnyökkel más ideológiákhoz képest, és ez az előny éppen abból származik, hogy a liberális mindig a legfrissebb valóságot éli, vagy ezt hiszi magáról. Hozzá képest a konzervatív lomha – s ezt a liberálisok (olykor gúnyolódva) a fejére is olvassák. 

A szerző másban sem mond igazat: A menekültválsággal mindez tovább erősödött, és a mai európai metaideológia kapuőreinek szemében nincs még egy olyan veszélyes attitűd, mint amit ők „nacionalizmusnak” neveznek. Ezzel semmi, még az iszlamizmus sem veheti fel a versenyt. Ez a sarkos megállapítás így: nem igaz. A liberálisok számára nem a vallások - hanem a fundamentalizmusok jelentik a "veszélyes attitűdöt". S meglehetősen jól különbséget tudnak tenni a menekültek, a gazdasági bevándorlók - s az extrém terroristák között.

Úgy tűnik, a szerző az "ellenségem ellensége a barátom" megközelítést alkalmazza, amikor kijelenti: Tamás Gáspár Miklósnak igaza van: a (radikális) baloldal antiliberális. Ha megértette volna TGM írását, tán többet tudna a liberalizmusról - mindenestre elkerülte a figyelmét, hogy ez a kijelentés az antikapitalizmusról szól.

(Kifejezetten gyomorforgató kitételek is vannak: " az úgynevezett „civil szervezetek”, akik az emberi jogi fundamentalizmus bizniszében utaznak". Ezt megbeszélhetné a Baptista Szeretetszolgálattal vagy a Máltaiakkal is - már ha azok szóba állnának vele.)

Praktikusan túl sok választás nincs: a nyugati liberalizmus önfelszámoló, és a szélsőségnek – jelen esetben az iszlamizmusnak – nyit utat. Ahogy a XX. században a nácizmusnak. Szép mondat, szó se róla. Hiszen a nácizmusnál ott se voltak a keresztény német nagytőkések, vagy nálunk a Hómanok, Wass Albertek... Most, hogy így megkapták a liberálisok, s végére értem az írásnak - nem is tudom, miért érzem azt a kényszert, hogy jól le kell sikálnom magam a tus alatt?