Izgalmas cikket ajánlottak a figyelmembe: http://www.nytimes.com/2016/04/27/business/a-windfall-for-chobani-employees-stakes-in-the-company.html?smid=fb-share

Az alapító a cég 10 %-át kiosztotta a munkavállalók között, amit beválthatnak, ha a cég a tőzsdére megy, eladják, vagy ha nyugdíjba mennek. Az idea az, hogy mindazok, akik eddig is sokat tettek, ezek után még inkább érdekeltek legyenek abban, hogy tovább építsék a céget.

Igen, figyelemre méltó. De beugrott egy emlék: szerencsés, alapvetően rajtam kívülálló okokból egy stratégiai humán kurzuson vehettem részt - Bostonban, a Harvardon. (Életem legmelegebb időszaka volt - kint árnyékban 40, a teremben 18 Celsius.) Amikor itthon elmeséltem, mi mindenről volt szó - volt egy blokk, amiről csak hüledeztünk, mert azt láttuk, hogy ezeket az elveket korábban hogy sikerült már lejáratni. Ilyen pl. a hónap, az év dolgozója - ld. Kiváló Dolgozó. Osztályok, egységes közös programjai a csapatépítés jegyében - szocialista brigádmozgalom. Vállalati napok - ld. Május 1, illetve minden szakmának volt egy ünnepnapja. Dolgozói értékelés - ld. a szakszervezet helye az üzemi négyszögekben. Céges óvodák és szociális intézmények, kedvezmények: nálunk éppen akkor szűntek meg. "Profit sharing", céges részvények - nyereség-részesedés.

A cikkben említett részvény osztás sem volt teljesen idegen - 1990 után. A privatizációs törvény alapján egy állami cég privatizálásakor 56. § (1) A munkavállalók részére személyenként az éves minimálbér 150%-ának megfelelő kedvezmény adható az 57. § szabályai szerint úgy, hogy az ily módon szerzett társasági részesedéseik összege nem haladhatja meg a társaság jegyzett tőkéjének 15%-át. Sőt, az MRP törvény szerint a cég jelentős hányadát, akár az egészét is megszerezhették a munkavállalók.

Mi ebből a tanulság? Nem sok. De az valószínű, hogy az 1995-ben 700 Ft-ért vásárolt MOL részvények közül, melyek ma 16 500 Ft-ot érnek, tán egy sincs az egykori munkavállalók kezében. Bár meglehetősen nagy volt a politikai támogatottsága, az MRP programok sem voltak igazán sikeresek - ma tudtommal már csak a Herendi Porcelángyárban van ilyen tulajdonosi forma.

Azóta közel 20 év telt el - itt az ideje, lehet újragondolni dolgokat.