Jártam a forrásánál, Passaunál, a Vaskapunál, Russénél - a deltákban még nem - de nekem "A" Duna az a Szentendrétől a Megyeri hídig terjedő szakasz: bár a híd maga a modernitás és a civilizáció szimbóluma, a Duna maga a természet, a nyugalom, amit zavartalanul élvezhetsz.

Bizonyára így érzik azok a fiatalok is, akik végre kiszabadulhatnak a Város fogságából, a forgalomból, a lakásba zártságból... Ezért azután nagy hullámokat gerjesztve nyugodtan bőgethetik a motort, a hangszórót felcsavarják, hogy a dumm-dumm még ezt is elnyomja, a csajok haja lobog a szélben, szép a világ! De szerencsére ők csak szombaton, vasárnap dél körül jelennek meg, amikor már kipihenték az éjjeli buli fáradalmait. Talán az is megesett már velük, hogy egyszer kint aludtak a parton, tán gyönyörködtek a naplementében - s reggel maguk után hagyták a sörös dobozokat, üres palackokat... Náluk egy fokkal jobbak a jetsky-sek: igaz, ők is hangosak, de legalább nem vernek hullámokat, s nem is éjszakáznak itt.

De egyikük sem látja az "én" Dunámat: biztos, hogy nem láttak legalább hat fős szürke gém kolóniát, méltóságteljesen úszkáló, majd a szokatlan idegent meglátva nagy farok csapással víz alá bukó hódot, a hol itt, hol ott feltűnő kárókatonát. Nem találkoztak a Dunát átúszó őzzel, idetévedt gólyával, felderítésen levő hattyúval - s még nem gondolkodhattak el azon, hogy a tükörsima víz felett lebegő hajnali köd jelzi-e a napfelkeltét, vagy épp fordítva... Az igazi idill csak 7 óráig tart, mert ekkor megjelennek a sportolók, hajóik és a kísérő motorosok megtörik a vízfelületet. A nagy hajtásban nem valószínű, hogy észreveszik a parti bokrokban kis türkiz-ékszerként repkedő jégmadarakat, de nincs idejük megfigyelni, ahogy egy vándorsólyom bánik el az áldozatával - hajtani kell. Talán még fel-felröppentenek egy-egy szürke gémet, mely ha lennének szőkenős viccek az állatvilágban, az biztos róluk szólna: szépek és kecsesek - de amikor felzavarják őket, úgy menekülnek, hogy 15-20 métert mennek előre a parton, majd csodálkoznak, hogy újra itt vannak a zavargók - közben pedig olyan ocsmány hangon rikoltanak, hogy eltűnik szépségük varázsa.

Hét közben azért alapvetően nyugalom van - jellemzően túra kenusok és kajakosok jönnek, a már említett őrület 10 után kezdődik hétvégeken.

Ha rajtam állna - sétálóutcává tenném ezt a szakaszt, s csak evezősöket engednék, legfeljebb a sportolókat kísérhetnék edzők, kis hullámokat vető csónakjaikon... De legalább az egyik hétvégi napon lehetne csend- és motorbetiltás...

Persze, én azért leginkább hajnalban indulok...