Számtalan elemzéssel, értékeléssel találkoztam már - ezekből állítottam össze az alábbi (kifejtés nélküli) pontokat. Ha nem kapunk a fejünkhöz - még nagy baj lehet, erről a végén egy írást ajánlok.

- a legbiztosabb szék a 3 lábú (USA, SZU, egyebek) - ha az egyik láb kiesik, dől. Ma nagyon sok láb van - ezért nagyon billeg - bár remélem, nem dől

- a világ halad a kommunisták álma felé: a "bérmunka rabsága alóli felszabadulás". Ez ma úgy jelentkezik, hogy egyre csökken a - főleg a közepesen képzett - munkaerő iránti kereslet

- a baloldal mindig Internacionálékat hozott össze - közben pedig ez részben, de rajtuk kívül, látszólag ellenükre, már meg is valósult (globalizáció)

- a globalizációnak - anyagi értelemben - két nyertese van: a leggazdagabbak - és a legszegényebbek. Bár nem 0 összegű a játék - de a közép, az szív rendesen.

- mivel ez a közép a fejlett országok választói többsége - nagyon fogadókész a demagógiára, a nacionalista szóvirágokra

- ezeket a kérdéseket csak az un. újbaloldal teszi fel - tele naiv elképzelésekkel

- a liberalizmus pedig nem haladt a korral. Ezt egyrészt jól példázza a Bokros-Surányi vita: Bokros - akit nagyon szeretek amúgy - merev, Surányi sokkal rugalmasabb, a szituációhoz illeszkedik; a másik: a "liberális demokrácia" merev védelmezése - mintha nem vennék észre, hogy az internet korában túlhaladott elképzelés, hogy annak van kizárólagossága, hogy okos pártok intelligens parlamenti vitákban majd eldöntik, hogy mi felel meg a közjónak.

- a fejlődés óhatatlanul rombolja a korábbi társas/csoportos kapcsolatokat (család, munkahelyi kollektíva, haveri kör). Pillanatok alatt létre lehet hozni FB csoportokat - ami legfeljebb illúziója lehet egy valódi közösségnek, kapcsolatnak. "Közösségépítéssel" a paramilitáris jobboldal - illetve az antiglob/antikap oladal (ez utóbbi meglehetősen reménytelenül) foglalkozik - mindkettő minimum kihívás a közép, a lib. demokraták számára. 

- a "magunkfajta" öregek - minden kiábrándultságunk ellenére - többé-kevésbé különbséget tudunk tenni a rossz és a rosszabb között - de a fiatalok tagadó világképébe az ilyesmi nem fér bele. S úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát: http://lemon.hu/2016/11/10/egy-ujabb-vilaghaboruba-sodorja-magat-az-emberiseg-igy-latja-jovonket-egy-brit-tortenesz/

-  némiképp cáfolandó az előző pontot, ebben a különbség-tevésben az idősebbek sem produkálnak igazán - a végtelenségig képesek vitatkozni az "együttműködésről", "összefogásról", ill ezek elutasításáról , pedig amire szükség van a cél eléréséhez, azt nem "összefogásnak", hanem egy időben és terjedelemben a minimumra korlátozott alkotmányos megállapodásnak kell nevezni és tekinteni.