"Az őszödi beszéd tanulsága, hogy hazugságra nem lehet politikát építeni" - hazudta Gulyás Gergely. A valóság az, hogy egy politikus ne hazudjon, vagy ha hazudik, akkor ne vegyék észre, vagy ha észreveszik, ne vallja be.

A magam részéről örülnék amúgy, ha Gulyásnak igaza lenne - de a tényleges "tanulság" az, hogy még nagyobb hazugsággal még nagyobbat lehet nyerni. A valódi pedig az, hogy többé-kevésbé működő demokráciában (ez volt 2010 előtt) csak segédlettel lehet hazudni.

Nem kívánom mentegetni a 2002-2010 közötti időszakot - a gazdasági válsággal megspékelve valóban ez vezetett a 2/3-hoz. De jól építhették meg a Terror Házát, hogy egy ilyen kijelentésre nem omlott le a mennyezet. Mert lehet, hogy "az ország nyílt és szervezett politikai hazugság áldozatává vált" (Fritz Tamás, 2006, MaNem) - de akkor ennek részese a későbbi 2/3-ad is. Sokán már csak arra emlékeznek, hogy a hiány 10 és fél százalék volt - de arra nem, hogy a Fidesz előzetesen 13 és féllel számolt. Ez alapján jutott el Áder a 619 be nem teljesített ígéret nyomatásáig, a Rosszabbul élünk kampányig - közben a TB 1/3-os csökkentésének és a 14. havi nyugdíjnak az ígéretéig.

Ami tény: Orbán sosem mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel, este - csak azt, hogy ne azt figyeljék mit mond, hanem azt, hogy mit csinál.

De legyen igaza Gulyás Gergelynek: hazugságra ne lehessen politikát építeni - s tűnjön el akár a jobb-, akár a balfenéken az egész Orbán AG-val egyetemben.