Mostanában több könyv is a kezembe került, melyek a klímaváltozással foglalkoznak. A dolog technikai-technológiai részében nagy az összhang – pl. karbonsemlegesség zöld energiával, GDP (vagyoni növekedés) helyett minőségi élet (well-being), stb. Az egyik szerint ennek az akadálya a kapitalizmus (Pogátsa Zoltán[i]), míg egy másik szerint a Föld Köztársaság a megoldás (Lukács Gergely Sándor[ii]). 

Az előzőek:

https://geo1.blog.hu/2023/07/25/az_istenek_a_fejukre_estek_most_jon_a_pofara_eses

https://geo1.blog.hu/2023/08/04/az_istenek_a_fejukre_estek_most_pofara_2_resz

Kicsit méltatlan Dittrich Ernő A jövő neve élet[iii] c. könyvét egy más logikai keretben tárgyalni, de ha már így tettem más művekkel is, akkor az összehasonlíthatóság miatt érdemes így eljárni. (hogy (1) mi lenne a fenntartható, (2) mit kell ehhez tenni, (3) hogyan kell átalakítani a gazdaságunkat, (4) erre mennyi idő maradt, (5) kinek a feladata, (6) kinek van erre pénze, (7) ha nem sikerül, akkor mi történik)

(1)mi lenne a fenntartható

Bár van különbség az egyes részletekben vagy a hangsúlyokban, nagyon nagy az átfedés – EZÉRT, és csak ezért itt és most nem is szükséges ezt részletezni.

(2) mit kell ehhez tenni

Minden, valamire való írás hangsúlyozza, hogy nem egyszerűen technikai/technológiai, hanem mentalitásbeli változásra is szükség van. Ezért Dittrich alapvető megközelítésében sok az igazság: a változásokat magunkon kell kezdenünk – legyünk jobb emberek, mondjunk le az anyagi hívságokról, az örömet a lelki békénkben keressük, s majd ezzel hatunk másokra is. Ennek megoldására ő az alkalmazott kinezológiát[iv] alkalmazná. Elsőre meglehetősen ezoterikusnak hat, hogy emelnünk kell először az egyéni lelki rezgésszintünket, majd ezt terjesszük ki a közösségünkre, a társadalomra is. Buddhista barátommal, pszichológusokkal, terapeutákkal beszélgetve arra jutottam, hogy nem szabad kidobnunk ezt a megközelítést sem – ami a buddhizmus, a jóga és a meditációs iskolák elvein és gyakorlatán alapul.[v]. Biztos, hogy van valami alapja – pl. meg tudunk különböztetni pozitív kisugárzású embereket és energia-vámpírokat, önzőket és altruistákat, stb. Maslow piramisának tetején sem a minél nagyobb vagyonosodás áll. 

Az OECD Better life[vi] indexe a lakhatás, jövedelem, munkahelyi biztonság, oktatás, környezet minősége, egészség, kormányzat minősége, támogató közösség, biztonság, munka- és magánélet egyensúlya tényezőket méri.

Az ösztönzés- és motivációs elméletből is tudjuk, hogy „a pénz nem boldogít – bár a hiánya boldogtalanná tesz”. Az emberek akkor boldogak, ha a képességeiknek megfelelő, erőkifejtést igénylő célokat teljesítenek. Ehhez persze ismerniük kell önmagukat – a célokat viszont a családból, oktatásból, a társadalom által közvetített elvárásokból merítjük. A protestáns ősatyák valószínűleg inkább az amishokra, mint a Wall Street farkasaira gondoltak, mint követendő példára. De ha a siker kritériuma, a cél a gazdagodás, a vagyon növelése, akkor nagyon nehéz átprogramozni az agyunkat. Mindenképpen jobb elkerülni, hogy egy kataklizma[vii] kényszerítsen ránk változást – ezért én nem fogok Dittrich megközelítése ellen érvelni. (Köves Alexandra mondta, hogy nincs csak egyetlen road map, egyetlen megoldás, s mivel ez úgyis azokra hat, akik változni akarnak, változtatni akarják a környezetüket, a Földet egy fenntartható, jól-léti világgá – csak szorítani tudok a sikerért.)

Olvashatunk a természet, a föld revitalizációjáról, a túlnépesedésről, az egyén és a társadalom kapcsolatáról, 100 módszert, amit az egyének megtehetnek a változásért – de csak egy téműt emelek ki: az un. agglomerizációs programot. Filozófiája és megközelítése – de sajnos, realitása is - nagyon hasonló ahhoz, ami a Karátson Gábor kör Harmadik út[viii] c. programjában is szerepel. Ideális állapot, decentralizált kisközösségekben, majd egyre nagyobb agglomerizációkban kell kialakítani a helyi fenntarthatóságot, ahol az emberek nem vesznek el többet a természettől, mint amit visszaadni képesek. De kik azok az emberek, akik vállalják ezt a létet? A Föld jelenlegi népességének mekkora hányada lenne besorolható az ilyen agglomerizációkba? Hogyan lehet kialakítani – ehhez megszerezni a föld, a terület tulajdonjogát? (A modellnek külön pozitívuma az a felismerés, hogy ha az életünk súlypontja az agglomerizációkba települ, akkor csökken az un. nemzetállamok közti rivalizálás is.)

(3) hogyan kell átalakítani a gazdaságunkat

A gazdaság fejlődése során a gyártás és az értékesítés korszaka után a marketing még csak a termékek (és szolgáltatások), árak, értékesítési csatornák és az eladás ösztönzés mixe volt, ma a fő hajtóerőt a korábban nem létezett vágyak felkeltése jelenti –s ez addig folytatódik, míg össze nem omlik a világunk.

Szerintem nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljünk egy olyan világot, ahol a legfontosabb termékeket és szolgáltatásokat az MI és a robotok biztosítják, s azt, ami a mai értelemben munkának nevezett tevékenységekből marad, azt elsősorban belső kényszerből, önmegvalósításunk érdekében a társadalmi hasznosságért tesszük. (Gondoljunk arra, ahogy egyetemi tanárok, művészek is lelkesen részt vesznek a környezetük szemétmentesítésében, segítettek a Covid alatt, stb.) De hogy belátható időn belül, amíg elhárul a klíma katasztrófa veszélye megvalósulna egy pénz- és profitmentes világ, abban nem tudok hinni. Buddhista szerzetesek valóban magas szintre tudnak eljutni az anyagi javakról való lemondásban – de nekünk nem szükséges ilyen célokat kitűznünk. Például nem kell saját eszközökkel, tulajdonunkkal rendelkeznünk ahhoz, hogy szükségleteinket szolgáltatásokkal elégítsük ki. Ma még biztosan drágább taxival közlekednünk – de ha belegondolunk, egyszerre a gépkocsik 5 %-a van használatban, már mások lehetnek a költségek. (Fűnyírók, sövényvágók esetében még kisebb ez az arány.) Ha nem megvesszük, hanem béreljük az eszközöket – a gyártóknak egyből le kell mondaniuk a beépített elavulásról. Ha figyelünk a „lelki rezgésszintünkre”, akkor – egy bizonyos szint felett – valóban azt találjuk, hogy a több pénz, nagyobb vagyon nem növeli a boldogság szintünket. (A gond ott van, hogy ez a bizonyos szint az meglehetősen magas – másrészt ez az állítása nem igaz azokra, akik a drogosokhoz hasonlóan nem válnak a pénz/vagyonszerzés függőivé.)

A szerző jövőképe egy profit és pénzmentes világ – mentségére legyen mondva, hogy ezt nem rövid távon képzeli el.

Bármennyire is csökkenhet a pénz szerepe, még hosszú ideig biztos, hogy együtt fogunk élni vele. Ugyanakkor egészségtelen tünet, hogy pénzzel könnyebb pénzt keresni, mint egyéb tevékenységekkel. Az un „forró pénz” problémája régóta ismert – mégis keveset hallani a Tobin adóról[ix]. Bármennyire is nemsen gondolkodó, a közösség érdekeit messzemenően figyelemben tartó is lesz a jövő embere – a termékek, szolgáltatások cseréjénél valamilyen egyenértékre szükség lesz. Nem tudom, mi lehet az, ami a pénznél is jobban kifejezi a társadalmi hasznosságot – de a potyautasság kivédésre szükség lesz.

A szerző az önzetlenséget állítja szembe a versennyel. Való igaz, hogy az együttműködés volt az alapja, hogy kiemelkedtünk az élővilágból, a genetikailag belénk kódolt verseny a hajtóereje a politikának és a háborúknak, a technikai találmányoknak – de a tudományos felfedezéseknek, eredményeknek is. Verseny nélkül nem születnének újabb és újabb világrekordok – s újabb és újabb dopping módszerek a mérhető sportágakban. Ha a pénzzel mérjük a versenyt a gazdaságban – akkor megjelennek épp a versenyt torzító törekvések, mint a monopóliumra, járadékvadászatra való törekvés. A belénk kódolt verseny az alapja az erőszaknak, agressziónak, egoizmusnak – de ha mindez teljesen eltűnne az életünkből, nem egyszerűen csak unalmas lenne az életünk – de eltűnne a hajtóerő a haladásra, az éberség, mely a veszélyhelyzetekre készít fel. Azzal mindenképpen csak egyet lehet érteni, hogy a legjobb verseny az, amikor az ember önmagával küzd meg, hogy képességeit céljai elérésére mozgósítsa.

Érteni vélem, hogy a profit nélküli világ az elképzelt, ideális jövőre vonatkozik, s nem akarom megváltoztatni a wikipédia szócikkét sem: „A profit vagy nyereség valamely gazdasági tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek és költségek különbsége.” Ugyanakkor a jövőben is lesz gazdasági tevékenység, s lesznek projektek – melyekhez erőforrások kellenek. Hol akkumulálódnak ezek az erőforrások? Ha valamibe befektetünk – anyagot, pénzt, munkát – akkor elvárjuk, hogy valamilyen haszna legyen, s feltételezem, az erőforrások sosem lesznek korlátlanok, ezért valamilyen szempontból döneteni kell közülük – s ha ez a kritérium nem a pénzben kifejezett profit, akkor a társadalmi hasznosságra kell valamilyen összemérhetőséget biztosítani. S nagyon nem sietném el a dolgot, mivel a profit létrehozása során keletneznek azok a jövedelmek és vagyonok, melyeket meg lehet adóztatni – s hogy ennek mennyi helye van, s mik a módszerek, azt a könyv is taglalja. Ha tán nem is olyan mértékben, de hiszek a példamutatás erejében, az emberi belátásban, hogy ezután környezettudatosan éljünk – de ezt a szemléletformálást nagyban elősegítik a könyvben is említett környezetterhelési (és emberkárosítási) adók. Ami viszont sajnálatos, ma tudjuk mérni az emberi lábnyomot, de ennek a mértékét nem tudjuk ma még lebontani az egyes termékekre, szolgáltatásokra. Mert könnyebb úgy környezettudatosabban élni – ha erre az árviszonyok is ösztönöznek.

A változásban vannak ellenérdekeltek – pl. az olaj cégek. De bele kell törődniük – s fel kell készülniük. Ha nem is jelent akkora volument, de a kőolaj és földgáz kutatása, bányászata technológiája alkalmazható a vízre vagy éppen a geotermikus energia[x] kiaknázására. Amíg nem reális (olcsó és megbízható) az alternatív energia, addig megmarad a gazdasági és politikai (lobbi) erejük – s ha az energetikából ki is válthatók, a vegyiparnak még sokáig ők biztosítják az alapanyagot. A szabályozott, de határozott átmenetet kell alkalmazni a nagy energia-felhasználók, karbon-kibocsátók esetében is (acél-, cement-, üveg-, műtrágya-, tégla-, cukor-, szeszipar, stb): időt és lehetőséget kell adni az átállásra. Megadóztatásuk nem a költségvetési lyukak foltozgatására, hanem a zöld átmenet forrásainak a biztosítására kell, hogy szolgáljon.

(4) erre mennyi idő maradt,

„A mi generációnk feladata az, hogy a 2040-2050 környékére datálódó globális összeomlás kezdeti dátumát 20-30 évvel kitoljuk”. Az utánunk jövő 1-2 generáció megállítja a romlás folyamatait, majd a következő 2 generáció dolga lesz a trendek megfordítása.

(A könyv nem említi, hogy a beavatkozások 20-30 év múlva érhetnek el érezhető eredményt, ezért az elkerülhetetlen – köztük a nem emberi tevékenység miatt[x] bekövetkező - változásokra fel kell készülni.)

 S bár kétségeim vannak, de a Nemnövekedés híveivel, a helyi kisvállalkozások, önrendelkező közösségek kialakításával jelentős hatást lehet elérni.

(5) kinek a feladata,

Egyértelműen az egyének, magunk vagyunk a megoldás kulcsszereplői. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy a társadalom, a politikai alapvető megváltoztatására lenne szükség – mindez nagyon hasonló, mint a Föld Köztársaság” modelljében.

(6) kinek van erre pénze,

Ahogy a (3 pontból kiolvasható, a méltányos, szigorú és hatékony adóztatás, a gazdasági egységek átállása a fenntartható gazdaságra, mindez együtt biztosítaná a fedezetet

 (7) ha nem sikerül, akkor mi történik)

Bekövetkezik a klímakatasztrófa, a ma is szegényebb régiókból kiindulva fokozatosan összeomlik a gazdaság, szétesik a társadalom, s akár a jelenlegi népesség 10 %-ra is csökkenhet az emberi népesség.

[i] https://moly.hu/konyvek/pogatsa-zoltan-fenntarthato-gazdasag-vagy-tarsadalmi-osszeomlas

[ii] https://moly.hu/konyvek/lukacs-gergely-sandor-fold-koztarsasag

[iii] https://justdobetterworld.hu/

[iv] https://hu.wikipedia.org/wiki/Alkalmazott_kineziol%C3%B3gia

[v] https://sites.google.com/view/mefiz/publikaciok/david-hawkins

[vi] https://www.oecdbetterlifeindex.org/

[vii] https://24.hu/tudomany/2023/05/15/szathmary-eors-klimavaltozas-evolucio-civilizacios-osszeomlas-interju/

[viii] https://okopolitika.hu/harmadik-ut

[ix] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20120323/jelentos-megtakaritast-hozhatna-magyarorszagnak-a-tobin-ado-164722

[x] https://www.met.hu/eghajlat/eghajlatvaltozas/eghajlatvaltozas_okai/

[xi] https://hvg.hu/tudomany/20230803_fervo_energy_zoldenergia_geotermikus_energia_egs_fejlesztes_elektromos_aram_eloallitasa