Nagyon rossz véleményem van a népszavazásról - főleg, ami ezzel kapcsolatban náluk történik. Könnyű elképzelni, hogy van olyan hely, ahol rendszeresen közvetlenül dönthetnek a polgárok egy-egy fontosabb kérdésről - könnyű, hiszen van ilyen példa, Svájc. Ott ez szervesen beépült a demokratikus intézményrendszerbe - ezt számomra elsősorban azt bizonyítja, hogy gyakran döntenek úgy is, ami a látszólagos, pillanatnyi érdekekkel ellentétes. A demokrácia napi gyakorlatában feleslegesnek tartom - fontosságát elsősorban a népfelség olyan megnyilvánulásaiban látom, mely alapvető kérdésekben dönt: ilyen az alkotmány, egy szövetségi rendszerhez való csatlakozás, ahol szuverenitásunkról van szó.

A NATO- és EU tagságról szólókon kívül nálunk az "operatív", manipulatív politizálás eszköze. Már így volt a kezdetekben is: a rendszerváltó 4 igenes is az volt, igen. Mert nem arról szólt, ami a szavazólapokon szerepelt. Ami lelkesítő volt benne, az a fontos garanciák biztosítása a rendszerváltáshoz - ugyanakkor az akkori hatalom gyengeségét mutatja, hogy a szavazás időpontjára három pont már teljesült. Az is kiderült, hogy nincs szükség a "Pozsgai-MDF paktumra" - így a negyedik kérdés valójában arra szűkült le, hogy Pozsgai legyen-e a köztársaság első elnöke vagy sem. Nem sok ember volt, aki tisztában volt a kérdés közjogi jelentőségével - a köztársasági elnök egy szimbolikus figura vagy a fékek-ellensúlyok komplex rendszerének egy fontos szereplője. Míg az MSZMP azt gondolta, hogy Pozsgai személye biztosíték lehet a konszolidált változásokhoz, addig az ellenzék egy része éppen - az akkori körülmények közt érthetően - az "átmentést" akarta megakadályozni. Utólag persze tudjuk, hogy a káderek átmentésénél nagyobb veszélyt jelentettek és jelentenek a titkosszolgálatoké - de a népszavazás tette erőssé, láthatóvá az SZDSZ-t.

Egy ráérő - és a témában ismerős - összegyűjthetné, hogy mi minden témában indítottak már népszavazást, s hogy melyik milyen fázisig jutott el. A két, szerintem igazán fontos témában (NATO, EU) alapvetően megfelel a követelményeknek: egy többé-kevésbé lefolytatott vita eredményét szentesítette. Ugyanakkor már látszottak a későbbiekre jellemző jelek a hatalmi játszadozásokról: a Fidesz az utolsó pillanatig lényegében a belépés ellen kommunikált, s csak az utolsó előtti pillanatban állt ki az IGEN mellett. (Jellemzően még azokat a fejezeteket is támadta, melyeket ő zárt le.) A helyzetből következően az ellenzék kontrázott, a kormány pedig a támogató érvekkel operált.

A többi népszavazás még inkább politikai játszmaként értékelhető: egyes szervezetek ezzel akarták felhívni magukra a figyelmet vagy ezt a lehetőséget akarták kihasználni a maguk érdekében, de sosem arról volt szó, hogy a választók számára egyértelműek lettek volna a kérdések és megismerhették volna a pro/kontra érveket. Így pl. az un. kettős állampolgársági törvény sem nem arról szólt, hogy mi lenne az, ami a legjobban szolgálhatná az anyaországi és a kisebbségben élő magyarok kapcsolatát, s nem is arról, hogy mit is jelent az állampolgárság megadása, miután 2000-ben Magyarország egyszer már lemondott erről. Tudjuk, a mai napig sem megoldott ez a kérdés. (Utólag persze könnyű okosnak - és cinikusnak - lenni. A kormánypártoknak nem kellett volna beleállniuk a kérdésbe - főleg, hogy a racionális érvek mellett demagóg érvek is elhangzottak - hanem hagyja a dolgot, s egy kedvére való állampolgársági törvényt fogad el.)

Hasonló a helyzet a "szociális népszavazással" is. Miután a Fidesz belátta, hogy rövid távon nem tudja megbuktatni a kormányt, a kezdeményezésekkel tartotta fenn a hívekben a harci kedvet. A végül is szavazásra bocsátott három kérdésnek köze sem volt az abban leírtakhoz - a Gyurcsány kormány elleni fellépés volt. (Jellemző a megelőző vitában: Pokorni elismerte, hogy ők is átmenetet szeretnének az ingyenes és a tandíjas rendszer között - "de nem így". Arról, hogyan - nem folyt szakmai vita.) A dolog pikantériája, hogy a legtöbb alkotmányjogász magát a kiírást sem tartotta az alkotmánnyal összeegyeztethetőnek - másrészt látjuk, mi lett a következménye: 2010-ben nagyon nyert a Fidesz - de az EÜ-ben és az oktatásban csak rosszabb lett a helyzet.

Nem véletlen, hogy az önmaga számára sikert hozó eszközt a Fidesz gyakorlatilag lehetetlenné tette 2013-ban. "Természetesen" az ellenzék még ez előtt, s azóta is próbálkozik. Ki emlékszik az LMP - alapvetően - munkajogi kérdéseire? A 19 "rendszerváltó" témára? Ki tudja, hogy most is folyik aláírásgyűjtés az állami földek értékesítésének megtiltásáért? Be kell látnunk, ezek innovációk nélküli akciók, mert vagy hiányzik mögülük az általános kiállás, az eleve meglévő támogatás - vagy nem alkalmasak arra, hogy pótolják a valódi párbeszédet, az állampolgári részvételt, a közösségi tervezést.

A vasárnapi nyitvatartási kezdeményezés azért lóg ki a sorból, mert mindennél jobban bizonyítja, meddig képes elmenni a regnáló rezsim, ha saját érdekét, presztízsét kell megvédeni. Kezdetben a felek hozták a formájukat, egymás kezéből kapkodták ki a témát - ami végül is az MSZP-re maradt. Lássuk be - itt sem a megfogalmazott kérdésről van már szó - messze túlnőtt a témán, ennél önmagában fontosabb kérdések is szerepeltek/szerepelnek már. (Akit érdekel, az utóbbi 3 év témái: http://valasztas.hu/hu/nvb/734/734_1.html )

Olvasom az EKINT tájékoztató és információs anyagait http://ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=827 az alkotmánypolitikai vázlatról, vitairatról. Reménykeltő, hogy "sok tekintetben hasonló a demokratikus ellenzéki politikai pártok és mozgalmak, illetve civil szervezetek álláspontja az alkotmányosságról – derül ki az Eötvös Károly Intézet legújabb elemzéséből, amely a politikai pártok és mozgalmak álláspontjait hasonlította össze az alkotmányozásról. Egyértelmű, az ellenzéki pártok és civil szervezetek többsége új alkotmányt szeretne elfogadtatni Magyarországon, míg a jelenlegi Alaptörvény módosítását nem tartják elegendőnek az alkotmányosság helyreállításához."   Majthényi László a rádióban úriemberhez méltóan, visszafogottan fogalmazott, hogy ők a népszavazásnak korlátozottabb alkalmazásában gondolkodnak, a parlamenti demokráciát kell erősíteni.

Mivel nem ilyen kötött pályán mozgok, keményebben is fogalmazhatok: nem tagadom a népszavazás jelentőségét kiemelt ügyek legitimálásában - ilyen lehet az alkotmány, az EU és a NATO tagság - de akik azzal gondolják fejleszteni a demokráciát, hogy leépítsék a gátakat a népszavazások elől: nem tudják, hogy miről beszélnek. Egy népszavazási procedúra azzal indul, hogy meg kell fogalmazni a kérdést, amire majd igen/nem válasz adható. Egy valódi vita pedig a tartalom, a tárgy megfogalmazásával kezdődik, majd a vita során alakulnak ki az alternatívák, lehetséges válaszok. Sőt, elárulok egy nagy-nagy titkot, mely oly távol áll a politikától, hogy leírni is csak félve merem: a vita lényege az, hogy az ellenérdekű, vagy csak altérő megközelítésű felek a végén akár konszenzusra is jussanak.

Bár erkölcsileg megértem, hogy egybites kérdéseket tesznek fel a Klubrádióban - kell a pénz, kell a támogatás. Azt is megértem, ha az ellenzék népszavazási kérdésekkel próbálja meg tematizálni a közbeszélyt. Megértem, de nem helyeslem. Ahogy becsapásnak tartottam a "szociális népszavazást", aljasnak a kettős állampolgárságról szóló kierőszakolását - s álságosnak a Normafáról szólót is. Hogy a kormányzati kezdeményezést már ne is említsem a menekültkérdésről.