Közjó – avagy a lemmizmatika alapjai

bemutato1.jpg1.   Miről van szó?

Közjó – avagy a lemmizmatika alapjai

Bevezetés

Ha elfogadjuk, hogy a világon az emberek – beleértve utódainkat is – jól-létét, boldogulását tartjuk a legfontosabb kérdésnek, ezért közjón a gazdaság, a társadalom,a kultúra és a környezet együttes, hosszú távú fenntarthatóságát kell értenünk – akkor megkímélhetjük magunkat az 1. fejezet okoskodásától.

1.   Mit jelent a lemmizmatka?

 

 Megértéséhez induljunk ki a „dilemma” fogalmából – mely jelent általánosságban a nehéz, bizonytalan helyzetet, melyben nincs egy egyértelműen jó megoldás – de induljunk ki abból a helyzetből, ami az alap értelmezés: két egyformán jó vagy rossz megoldás közül kell választanunk. Ez egy null dimenziós, igen/nem kérdés, politikában gyakran felmerül, hogy melyik pártra is szavazzak. Ha nem vagyok szerelmes egyikbe sem, akkor ezt csak egy magasabb, egydimenziós megközelítésben, egy skálán válaszolható meg könnyebben: programja, elvei alapján melyik áll közelebb hozzám.

Ismerünk nevezetes trilemmákat, ezeket egy 2 dimenziós skban szemléltethetjük. mint pédául az egészségügyben: egyszerre nem megvalósítható, hogy az ellátás olcsó-, a legmodernebb eredményeken alapuljon és hogy mindenki számára egyformán elérhető legyen.  Dani Rodrik szerint  a demokrácia , a nemzeti szuverenitás és a globális gazdasági integráció kölcsönösen összeegyeztethetetlen: a három közül bármelyik kettőt kombinálhatjuk, de soha nem lehet mindhárom egyszerre és teljes egészében.  A megfogalmazás már sejteti a megoldási lehetőséget, dimenziót kell váltanunk, s egy olyan viszonyrendszerben kell döntésre jutnunk, ahol figyelembe vesszük a realitásokat. Így le kell mondanunk a tökéletes demokráciáról, a népuralomról: ha a demosz a Föld jelenlegi és jövőbeni népessége, akkor belátható, hogy szükség van meritokratikus elemekre, képviseletre is. A nemzetek, országos kölcsönös függőségben állnak egymással, de a nemzettudatot, az ezt formáló kultúrát nem szabad másoknak elnyomniuk. A globális gazdasági integráció a kölcsönös kapcsolatok, viszonylatok miatt elkerülhetetlen – de ez nem azt jelenti, hogy minden területen igaz lenne – a szubszidiaritás elvének kell érvényesülnie.

rodriks-trilemma-based-on-rodrik-2011.png

vs

 

 

atomium.jpg

Az előbbiekben a lemmák és a dimenziók száma csak annak a szemléltetésére szolgál, hogy megoldhatatlannak tűnő kérdések, lemmák esetben olyan szintre kell eljutnunk, ahonnan átláthatóvá, mintegy közös nevezőre hozhatók -  és így megoldhatóvá válnak a problémák.

2.   Polikrízis és multilemma

 

Kérdezzük meg a nagy befolyással rendelkező politkusokat, tudósokat, vallási vezetőket, művészeket, a gazdaság vezető szereplőt, az utca „egyszerű emberét”, egyetértenek-e azzal, hogy:

A világon az emberek jól-létét, boldogulását tartják-e a legfontosabbnak.

Azt a választ fogjuk kapni, hogy „Természetesen, és…” – de itt szakítsuk meg őket, s tegyünk pontot. Természetesen. De a társadalomtudósok nem véletlenül vezették be a polikrízis[i] fogalmát, mivel az egymásba gabalyodó válságok áttekinthetetlenné teszik a világot.

A politikusok, a „köz”, a különböz szakterületek egyszerű, érthető igényeket/ígéreteket fogalmaznak meg, ezt érdemes kipróbálni, pl:  [ii]

 

Matematikusok, szakértők tudnák megmondani, hogy a lemmizmatika egy szemléletet tükröző poént – vagy a sok témakört tekintve ténylegesen fel lehet állítani egy megoldást, a dimenziók számát egyre növelve.

A gyakorlat bizonyítja, hogy ha hagynánk, a felek végtelenségig elvitatkoznának egymással – s még jó, ha nem háborúskodással akarják eldönteni a kérdést. Még az a jobbik eset, ha legalább vaamiben egyetértenek – s ilyenkor születnek az ENSZ vagy a párizsi klíma-megállapodás, melyek vagy túl általánosak vagy kibúvókat tartalmaznak, pl. nincsenek szankciók. S ez mehet a végtelenségig, ha csak rá nem jönnek, rá nem vezetjük, rá nem kényszerítjük őket annak a felismerésére, hogy mindegyiküknek lehet igazsága, de az maradéktalanul csak mások rovására valósulhatna meg. Amikor teljes a széthúzás a vélemények közt, egy olyan pontig kell hátrálnunk, ahol egyetértés van – ez pedig a nyitó kérdés kijelentő módba tétele. A világon az emberek jól-létét, boldogulását tartják-e a legfontosabbnak . (Számtalan értelmezése van - de ezt értsük közjó alatt - a túlságosan szofisztikált megfogalmazásoknál mégis csak konkrétabb.) Gondoljanak arra, hogyan képzelik el gyermekeik, unokáik jövőjét, s úgy próbáljanak megegyezésre jutni. Hiszen mindnyájan egyetértettek abban, hogy az emberek jól-létét, boldogulását tartják a legfontosabbnak. Nem áll rendelkezésünkre az az n-dimenziós világmodell, mely meg tudná mondani a világkormánynak, hogy akkor merre is az előre – úgyhogy egy használhatóbb eszközre van szükségünk.

Fontos, hogy fenntartható legyen a kultúránk? Mindenki egyetérthet, hiszen nyelvünk, társas érintekezésünk alapja az, ami kiemelt bennünket az állatvilágból, a kultúra biztosítja, hogy gondolatainkat, érzéseinket, értékeinket közvetíteni tudjuk, hogy tanuljunk múltunkból és jelenünkből, átadhassuk tudásunkat, tapasztalatainkat a gyerekeinknek, unokáinknak.

Fontos, hogy fenntartható legyen a gazdaság? Ha enni, inni, aludni akarunk valahol – akkor mindenképp, ha csak nem egy benszülött busmann törzs tagjai vagyunk – vagy buddhista szerzetesek, akik adományokból élnek. Fontos, ha biztosítani akarom az öregkori megélhetésemet, gyerekeim, unokáim jövőjét.

Fontos a társadalom fenntarthatósága, kohéziója? Kérdezni sem kell. Ahogy az is egyértelmű, hogy a bennünket körbeölelő természet

A vitás kérdésekre a megoldás elvileg nagyon egyszerű. A Földnek közel 200 országa van, s ha mindenhonnan véletlenszerűen kiválasztunk 1-1 időt, de korlátozottat  kell adni nekik, hogy meghatározzák, mi is kell ahhoz, hogy biztosítható legyen a közjó, az emberiség jól-léte, hogy a gazdaság, társadalom, kultúra és környezet egymással is konfliktusos részei egyidejűleg és hosszú távon fenntarthatóak legyenek. Nem állítom, hogy könnyű lenne – pl. hogy közel ülne egymáshoz az ukrán és az orosz, a palesztin és az izraeli, a hindu és a pakisztáni – nem megoldhatatlan a feladat, ezért el sem akarom árulni. Ezután már „csak” az van hátra, hogy ezek szerint éljünk – s ha időnként, de törvényszerűen vitás kérdések merülnek fel, akkor létezzen egy olyan bölcsek tanácsa, mely képes eldönteni: mi az, ami a közjót szolgálja?

Nem állítom, hogy a dolog könnyű – de egy másik szcenárió az, ha a létrejövő szingularitás (MI) a szolgálatomba áll, s majd ezután eldönti a világ sorsát. (Azt persze már elmondtam, ezt hogyan képzelem 😊, de sokan mások is képesek a virtuális asztalfiókjuk számára alkotni )[iii]

A harmadik megoldásnak kicsi az esélye – de talán mégis van realitása: tudósok, politikusok, mi, az emberek, a démosz felismerjük ennek a szükségességét, s ezek szerint fogunk élni.

Vagy folytatódnak az ellenségeskedések, háborúk, lecsap ránk a klímaváltozás, s egy poszt-apokaliptikus világban a megmaradt néhány millió ember küzd a túlélésért…

2. Hogyan legyen szó – a projekt

 

1. Lemmák azonosítása

Vagy az INGA (és a Szélsőközép) látogatót, kommentelőit kérjük meg, hogy mondják meg, szerintük melyek a világ problémái – s ezeket ez akár házon belül is megoldható, ld. ii. végjegyzet – majd mindezt a 4 lemma-csoportba vonjuk össze. (Környezet, szocio-kultúra, társadalom/szociológia, gazdaság).

2. Diszkusszió

Nulladik fordulóként az egyes csoprtok képviselői mondják el, hogy szerintük melyek a megoldások az ő területükön.

Ezután „körmérkőzésen” minden csoport összeül a másik csoportok mindegyikével. Ezeken a „találkozókon” (vagyis: összesen 6 alkalom) az egymás területeinek a kapcsolatait, azok hatásait. Az a feladatuk, hogy jussanak egyetértésre, legalább kompromisszumra. (Az eredmény teház az is lehet, hogy „ha ez, akkor az” – vagy „ha ez nem, akkor az…” A moderátor minden esetben tegye, tetesse fel azt a kérést, hogy mi, hogyan szolgálja/akadályozza a közjó érvényesülését, illetve hogy azt mi közelíti meg a legjobban.

A zárófordulóban – ami akár több félidős is lesz – a többi szereplő megkérdőjelezheti a páros diszkussziók eredményeit. Csak példaként: az nem megfelelő érv, hogy a szociális különbségek nem csökkennek a terület képviselő szerinti kívánatos mértékben – de az igen, ha ez bizonyíthatóan nagy valószínűséggel társadalmi robbanáshoz vezet. Ahogy az sem érv, ha valamit nem lehet máról holnapra megváltoztatni, hiszen 10, 20, 30 éves átmenetekről van szó. Minden bizonnyal lehetnek olyan témák, melyekben nem sikerül közös nevezőre jutni – de ahogy a körben, úgy ezt rögzíteni kell (if/than).

Feltűnhet, hogy egy szó sem volt a politikáról – nem véletlenül. Ugyanis ha nem sikerül megyezésre jutni, akkor az azt jelenti, hogy nincs mivel kiállni az emberek elé, hogy mit is követeljenek a politikusoktól.

Elképzelésem szerint ez egy pilot projekt – ami azután kiterjeszhető európai és világméretűvé is.

3. 5letelés után

Ha egyáltalán tetszik az ötlet, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy kikből állhatnak össze a csapatok (pl. én a Tárasadlom csapatba Lakner Zolit tudnám elképzelni, de nem biztos, hogy kötelezettségei miatt ezt tudná vállalni. A Kultúra kapitánya Csányi Vilmos lehetne – ha már nem lenne olyan idős, hogy ilyen szerepet nem tud vállalni, stb.).

Azt látom, hogy az Inga köréből nem lenne nehéz megfelelő játékvezetőket, facilitátorokat találni.

Számomra részletkérdés, hogy közönség előtt, vagy közvetlenül YT-ra készülnének-e a felvételek.

 

[i] https://444.hu/2023/01/05/a-polikrizis-korszaka

 

  • [ii] általam vezetett párt valósítsa meg a szocialista/ szabadelvű/konzervatív/zöld eszméket
  • a sharia törvényei szerint éljenek
  • a keresztény értékek megvalósításával érdemeljék ki a túlvilági boldogságot
  • hagyjuk érvényesülni a gazdaság törvényszerűségeit, mert csak így biztosítható az emberek jóléte
  • megőrizzük törzsi/vallási hagyományainkat
  • biztosítjuk az egyének szabadságát
  • a pénz és a profit uralmával szemben fellépve megszüntetjük a szegénységet
  • az anyagi hívságokkal szemben a lelki békéket kell megtalálnunk, az univerzalitás jegyében
  • visszaadjuk a természetnek mindazt, amit elraboltunk tőle
  • jól érezzék magukat, ki tudjanak szakadni a mindennapok szürkeségéből
  • tanuljanak a művekből, művészeti alkotásokból – hogy mi a szép és mi a csúf, mi a jó és mi a gonosz
  • őrizzük meg a nemzeti szuverenitásunkat
  • egyesítsük a világot a béke és az együttműködés jegyében

 

[iii] https://geo1.blog.hu/2019/08/12/egy_neolibsi-komcsi_feljegyzesei

 

Címkék: Demokrácia, Holnap