„Nagy bajban vannak az ellenzékben lévő egerek!! A fránya macska nap mint nap hárítja a kezdeményezéseiket. Mit tegyünk? Csináljunk tervrajzot a macskafogó előválasztásra, majd az megoldja! ÁÁÁ, ahhoz nincs elég technikai eszközünk és erőnk… Akkor bízzunk egymásban, s tegyünk csengőt a macska nyakába!! Húúú ez nagyon jó!- üdvrivalgásban törnek ki az egerek! El is fogadják. Ja és ki legyen, aki felköti a macska nyakába a csengőt? - 

A NER szempontjából pillanatnyilag a Fidesz olyan arányban vezet a közvélemény kutatóknál, hogy míg a 2/3-ra is esélyes lenne. Az időközi választások, a társadalmi konfliktusok létszólag nem kezdték ki ezt az erőt. Medián 2016. januári adatfelvétele alapján a NER-t azért sem kell a kormányon levőknek (34) féltenie, mivel a Jobbik (14) nem ennek - csak a kormánynak az ellenzéke. Az összes többi pártot (dem.ellenzék) együttesen 21 % választaná, akiknek jelenleg nincs pártja olyan arányt képviselnek, mint a rendszeresen távol levők.

Tekintve, hogy a Fidesz nagyon kreatív és rugalmas tud lenni a törvényalkotásban, nem elég pusztán az éppen hatályos választási törvénnyel kalkulálni. Így bármikor előfordulhat, hogy ha a dem.ellenzék elérné a Fidesz támogatottságát, s esélye lenne az egyéni körzetek nagy részében az első helyen végezni, akkor visszaállítanák a két fordulós szisztémát, így a Fidesz és a Jobbik szavazók átszavazhatnának. Ez a számok nyelvén 28-30 % körüli eredményeket jelentene.

Két fordulós eljárás esetében a dem.ellenzéknek önmagában legalább olyan erősnek kellene lennie, mint a Fidesz-Jobbik párosnak - ez közel van az 50 %-hoz. Egy biztos eredmény tudatában a Fidesz úgy tudná minimalizálni a vereségét, ha arányos választást vezetne be.

A fenti számok elnagyoltak - de a legnagyobb egyszerűsítés az, hogy a dem.ellenzéket egységes egészként kezeli. Ez az egyszerűsítés azonban jól mutatja, hogy támogatást elsősorban a mai Fidesz ls Jobbik táborból lehet szerezni, kevésbé a passzívak közül.

Jogosan vagy kevésbé indokoltan, de a 2010 előtti pártok további vonzásképessége - kicsi. Minden igyekezete ellenére az MSZP nem tudja egy megújuló párt képét mutatni - Simon, Boldvai, Puch gondoskodnak erről, s ne felejtsük, még ott vannak a korábbi kampány- és pártigazgatók, személyzetisek. A tervezett baloldali fordulattal az MSZP mindazt tagadja, amire mint eredményekre - már csak önbecsülése érdekében is - hivatkozhatna. Ide tartozik maga a rendszerváltás, a Bokros-csomag, majd a Gyurcsány kormány szándékai a közigazgatás, oktatás, egészségügy átalakítására: ma mindez a neoliberális minősítést kapja. Ugyanakkor ma is él a "nagypárti" tudat - az a hiedelem, hogy csak az MSZP vezetésével lehet leváltani a NER-t.

A DK céljai a széles társadalmi háttérre, balközép programja sokak számára lehetne elfogadható - kommunikációjával viszont azt az érzetet erősítette, hogy a 2010 előtti korszakot képviseli. (Emberileg érthető, hogy védték a Gyurcsány-kormányokat, azonban nem vet jó fényt egy pártra, ha csak az elnöke kritikus önmaga korábbi teljesítményével kapcsolatban.)

Az Együtt mögött komoly szakmai háttér áll, de Juhász Péter anti-korrupciós vonalát leszámítva nem tudott kitörni a budapesti keretekből. Az ideológiai mezőben a DK-hoz állna a legközelebb - de identitásának alapeleme az elhatárolódás.

A PM megfelel egy új baloldali (vagy újbaloldali") párt követelményeinek - de szervezetén, támogatottságán ez nem érzékelhető.

Az LMP antikapitalizmusa, antiglobalizmusa, a 2010 előtti és utáni időszak közti különbség el nem ismerése rendkívül közel áll a Jobbik és a Fidesz szóhasználatához.

A fentek alapján igaz, hogy "...még a választások előtt kell kiharcolni, hogy a Fidesz politikai vereséget szenvedjen..." - mert önmagában a dem.ellenzék bármilyen formájú, mélységű együttműködése sem lenne elég.

A jelenleg passzív emberek közül keveseket lehet aktivizálni, erre az olyan alternatív szereplőknek lehetne esélye, mint a Kétfarkú Kutya Párt vagy az újbaloldal. Egy országos szervezet kiépítéséhez pénz kell - s napi kuli-munka, mivel a gegek és a blogok be- és megszólásai ezt nem helyettesíthetik.

Egyre kevesebb az idő és az esély, hogy legalább abban összefogna a dem.ellenzék, hogy a vidéki mélyszegénységben élőkön, hátrányos helyzetűeken próbáljanak meg segíteni - ezért kérdéses, hogy a beágyazott Fideszes vezetők ill. az aktívan jelenlévő és cuki Jobbiktól el lehet-e hozni szavazókat. Nem állítom, hogy nagy sikerre lehet számítani - de azt igen, hogy legalább meg kell próbálni.

Tekintve, hogy mind a Fidesz, mind a Jobbik táborában nagy szerepe van az érzelmi politizálásnak,az nyilvánvaló, hogy máról holnapra nem szokták megváltoztatni az emberek a véleményüket: a rögzült hűségnek előbb ki kell "olvadnia", majd csak ezt követően képes kialakulni egy új kötődés.

A kiolvasztásban elsősorban azok a civil szerepek fontosak, melyek a jelenlegi pártkötődések ellenére képesek megmutatni, hogy rendszerszintű problémákat kell megoldani - ilyen területek az oktatás, egészségügy. A pártoknak ilyenkor hátra kell vonulniuk az "infrastruktúrába" - s bár természetesen politikáról van szó, de az ilyen szakpolitikai témákban (policy) lehet legjobban megérteni a NER politikáját (politics). S az már egy következő lépés, hogy a jelenlegi pártjuk helyett alternatívát találjanak.

A jobboldali pártokból túl nagy lépés lenne átlépni a baloldalra - bár konszolidált rendszerekben ez sem lehetetlen. De mindenképp könnyebb, ha a Fidesz 1998-as alapértékeit képviselő polgári, konzervatív párt létezik - főleg, ha abban egykori Fideszes politikusok is jelen vannak. Bár ma is léteznek konzervatív-jobboldali pártok (MoMa, MKP) - nagyobb vonzerőt jelentenének, ha pl. a volt miniszterelnök-jelölt (Bod Péter Ákos), volt miniszter (Chikán Attila) vagy KSH elnök (Mellár Tamás) is beleállnának a politizálásba.

A Fidesz politikai veresége persze abból is bekövetkezhet, hogy "felszámolja" magát - befújhat a szél újabb papírokat az igazmondó, vagyontalan miniszterelnökről, a politikusok vagyonbevallásáról, a nem eléggé titkosított gazdasági ügyletekről - lehet, de botorság lenne csak erre számítani. Ugyanakkor zajluk a klubélet: "én nem lépek be abba a klubba, melyben ott van X és Y is...."

Ez részben érthető. Egymástól merőben eltérő ideológiájú, identitású, programú szervezetekről van szó, melyek egymással vetélkednek, s a szimpatizánsok is engesztelhetetlenek egymással. Megerőszakolni nem lehet senkit - de megoldást lehet találni. Ilyenkor kell egy lépést hátrálni, s elgondolkodni, ki kivel is képes szóba állni. Legyen az párt, szervezet, vagy épp egy mértékes/értékes műhely vagy egyesület.

Pl: Jószolgák kerestetnek