Elég a félelemkeltésből - de ne altassunk

Elgondolkodtatott az „Elég a félelemkeltésből….”^[i]c. írás (Ez a poszt a szerző engedélyével közreadott, némileg átszekesztett változat)

Mostanában több könyv is a kezembe került, melyek a klímaváltozással foglalkoznak[xi]. A dolog technikai-technológiai részében nagy az összhang – pl. karbonsemlegesség zöld energiával, GDP (vagyoni növekedés) helyett minőségi élet (well-being), stb. Az egyik szerint ennek az akadálya a kapitalizmus (Pogátsa Zoltán[xii]), míg egy másik szerint a Föld Köztársaság a megoldás (Lukács Gergely Sándor [xiii]). Dittrich Ernő[xiv] a buddhizmus, jóga és meditációs iskolák gyakorlatából kiindulva változtatná meg a gondolkodásunkat, s erre alapozná a változásokat, Lányi András a fenntartható helyi közösségekben látja a megoldást – de ha eltekintek a politikai PR-tól, vagy a megoldások realitásától, parcionalitásától, zek nagyrészt irreálisak is, de ha igaz, hogy a 2100 évi GDP 1,8 százalékáról van szó, akkor csak végig kell menni a klíma/természetvédelem, végső soron az emberi társadalom érdekében.

Nincs akkora felkészültségem, tudásom, hogy bármiben is vitatkozhatnék az akadémikus szerzőkkel, abban pedig teljesen egyetértek, hogy szükség van a különböző eszmék és nézőpontok ütköztetésére. Külön érdeme a szerzőknek, hogy felhívják a figyelmet az alkalmazkodás, felkészülés fontosságára, mert bár ökológusok (pl. személy szerint pl. Bart István, előadása 7. percében [ii]) figyelmeztetnek, hogy a természetbe való beavatkozások csak néhány évtized múlva éreztetik a hatásukat, és éppen ezért is sürgetik a lépéseket – más szerzők gyakran megfeledkeznek erről. (A felkészülést az is szükségessé teszi, hogy – bár szentségtörés ezt kimondani – a változásoknak egyéb, az emberi tevékenységhez nem kötődő okai is vannak, mint az éghajlati rendszer minden külső hatás nélküli belső ingadozásai és a természetes külső tényezők is.)

Az újságolvasó csak kapkodja a fejét: tudós szerzők állítják, hogy a karbon kibocsátásnak nincs hatása a klímaváltozásra – mások azt állítják, hogy ha nem történnek radikális lépések, összeomlik a gazdaság, a Föld szinte élhetetlenné válik, s minimum az emberi népesség fele elpusztul. (Néhány könyvről magam is írtam.[iii] Ezekben nem találtam választ arra, hogy mindez „mennyibe is kerül”.) A cikk szerzői nem ilyen végletesek, egyik irányban sem – s számokat tartalmaznak..

„Az ENSZ Éghajlat-változási Testülete (IPCC) által kidolgozott forgatókönyvek azt mutatják, hogy az emberi jólét a 21. században valószínűleg a mai jólét 450%-ára fog növekedni. Az éghajlati károk ezt a jóléti növekedést 434%-ra fogják csökkenteni.”[iv] Ezzel szemben a szerzők állítása az, hogy ez a hatás a teljes GDP 3,6%-os csökkenésével egyenértékű. „Ugyanakkor 2°C vagy 1,5°C csökkentés…ez pusztító politika lenne a világ számára, és legalább 250 billió dollárt felszámolna a jólétből, ami a jövőbeli globális GDP 5,4%-a.” Bizony, nem mindegy, hogy 16 vagy 5,4 vagy 3,6 % - azt látom, bőven van tere a nézőpontok ütköztetésének. Ha pedig ez utóbbi két érték a valós, a kettő különbsége mindösszesen 1,8 %, amit talán a szerzők is belátják – hogy ezért érdemes lépni.

Érdemes, mert maguk a klímapolitikai intézkedések is – GDP-t generálnak. Ugyanakkor több szerző, pl. az OECD is [v] azt állítja, hogy a zöld átmenetben „üzlet” van.

Szerintem ennyiért érdemes, egy amúgy „nagyon zöld” barátom szerint is, mert akik a klímáért aggódnak, egyben a környezet egészéért is, új technológiák kifejlesztésére ösztönöz, s a klímavédő mozgalmak arra is felhívják a figyelmet, hogy globális kérdéseket csak globális szinten lehet megoldani. S mindez összetalálkozik azzal, amit a szerzők állítanak: szerintük ugyanis a levegő tisztaság az ivóvízhez való hozzájutás a legfontosabb kérdések. A levegőt ugyanis a fossziliákkal dolgozó, vagy azt felhasználó iparágak okozzák (olajipar, erőművek, cemetipar, vasgyártás, közlekedés) – az édesvíz szükséglet biztosítása is közvetlenül összefügg a klíma kérdésével. Máshol Floridát hozzák fel példaként, hogy „a népesség növekedése és a gazdagság a természeti katasztrófák által okozott károk növekedéséhez vezet, …az ok nem a klímaváltozás, hanem a társadalmi változás.” Cinikusan hozzáteszem: hát nem mindegy? Ha a harmadik világban segítjük a sivatagosodás megfordítását, az odatelepített napelemek árnyékában a növény- és gyümölcstermesztést, az ehhez szükséges képzést – számít az, hogy ez egyeseknek gazdasági hasznot, másoknak a szociális méltányosságot, vagy a klímaváltozás kezelését szolgálják-e? S ha ehhez társul Dani Rodrik [vi] javaslata a migráció kézben tartására, Észak munkaerő igényének kielégítésére, az is a Dél fejlődéséhez járul hozzá. (Szervezetten, több évre, meghatározott ideig vállalhatnának munkát, közben szakmai és vállalkozási képzést is kapnának. Fizetésük egy részét kötelezően tartalékolnák, mely összeget csak a visszautazáskor kapnák kézhez, s ebből a pénzből otthon saját vállalkozást indíthatnának.)

Írásukban végig a GDP alakulásáról írnak a szerzők – pedig bizonyára jól tudják, hogy az általuk is hivatkozott un jól-léti indexekben (ENSZ[vii], OECD[viii]) jóval nehezebben mérhető, számszerűsíthető tételek is szerepelnek – s sokszorosan összekapcsolt világunkban már nem csak 1-1 országban kell értelmeznünk a környezet, az életmód, állás- és jövedelembiztonság kérdéseit.

Miközben kerestem kérdéseimre a választ, egy újabb írás [ix] jelent meg az egyik szerzőtől. Aki bátor kijelentéseket tesz, pl:

„ Mégis, túlságosan egyszerű és haszontalan dolog egyes szakértőktől az, hogy ezért a tragédiáért nem jogosan a klímaváltozást teszik felelőssé. Azt állítják, hogy rendkívüli szárazság volt, azonban az elmúlt 23 év nagy részében az erdőtüzekkel érintett Maui megye időjárása szárazabb volt, mint azon a héten, amikor az erdőtűz tombolt. A szárazságért az éghajlatot okolják, azonban a legfrissebb szakmai tanulmány nem mutat ki semmiféle éghajlati tényezőt.” – egy kiszáradt erdőn nem sokat segít, ha egy héten nem kiugró a szárazság, másrészt a „nem mutat ki semmiféle éghajlati tényezőt” igencsak erős és hamis állítás.

„Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legutóbbi jelentése azonban kevéssé ad hitelt azoknak az általános megállapításoknak, amelyek az árvízi eseményekben bekövetkezett változásokat az antropogén klímaváltozásnak tulajdonítják.” – miközben a megadott linken található anyagból épp az ellenkezője derül ki. Elismerem, jelennek meg túlzó állítások, melyek olvasata akár az is llehet, hogy az erdőtüzek kizárólagos okozója a klímaváltozás – de az okok közt mindenképp szerepel, s nem elég annak a kijelentése, hogy „Sokkal gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb megoldások közé tartoznak az ellenőrzött tüzek – amelyekkel el lehet égetni azt a vegetációs tüzelőanyagot, amely egyébként erdőtüzeket okozhatna –, valamint a területrendezés és az erdőgazdálkodás javítása.” Igen, ezek a megoldások is ismertek [x] a klímapolitikával foglalkozó szakemberek előtt.

Lényegében a karbon kibocsátás jelentőségét tagadja akkor, amikor a hőség kezelése az olcsó gázból előállított árammal működtetett klímaberendezésekkel csökkentené a hőhullámok városi kezelését. (Mentségére legyen mondva, hogy a zöld- és vizes felületek növelését is megemlíti.)

Egy gazdasági portálon számomra kifejezetten cinikusnak hat: „A JÓZAN ÉSZNEK MEGFELELŐ VÁLASZ AZ LENNE, HA FELISMERNÉNK, HOGY MIND A KLÍMAVÁLTOZÁS, MIND A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁS CSÖKKENTÉSÉT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK KÖLTSÉGEKKEL JÁRNAK.” Soha, senki sem mondta, hogy létezik ingyen ebéd – de az azért egyértelmű, hogy ami az egyik oldalon költség, az a másikon bevétel, igaz, feltételezhetően nem az olajvállalatok számára.

Remélem, a témát nálam jobban ismerők is véleményt mondanak a témában.

[i] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230808/eleg-a-felelemkeltesbol-maskepp-kell-kezelni-a-vilagot-fenyegeto-problemakat-632389

[ii] https://www.youtube.com/watch?v=8RVcWTAEeHM&t=472s

[iii] https://geo1.blog.hu/2023/09/06/az_istenek_a_fejukre_estek_jon_a_pofaraeses_3_resz

[iv] https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0040162520304157

[v] https://read.oecd-ilibrary.org/economics/investing-in-climate-investing-in-growth_9789264273528-en#page1

[vi] Dani Rodrik: A globalizció paradoxona, Corvina kiadó, 2014

[vii] https://worldhappiness.report/ed/2023/

[viii] https://www.oecdbetterlifeindex.org/

[ix] https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230902/a-panikkeltes-nem-segiti-a-klimavaltozas-kezeleset-637161

[x] https://klimapolitikaiintezet.hu/elemzes/a-klimavaltozas-miatt-egnek-az-erdok

[xi] https://geo1.blog.hu/2023/09/06/az_istenek_a_fejukre_estek_jon_a_pofaraeses_3_resz