"NEMNÖVEKEDÉS" Érzékenység: jeles; megoldások: vegyes

wp_20150910_12_14_27_pro.jpg

Izgalmas a téma: a nemnövekedés teóriája arra szolgálna megoldást, hogy túl nagy az ökológiai lábnyomunk, a társadalmat szétfeszítik a nagy különbségek, az esélyegyenlőséget biztosítani kell az emberek közti viszonyokban. Olvastam már erről komoly anyagokat, reagáltam is rá.

Való igaz, már ma is képesek lennénk arra, hogy Földünkön minden ember számára biztosíthatók legyenek az alapvető, emberi léthez méltó szükségletek. Ugyanakkor egyesek ennél sokkal többet birtokolnak, másoknak, akik jóval többen vannak, sokkal kevesebb jut.

Az írás - A szabad fogyasztás illúziójának vége - mi fán terem a nemnövekedés? - valós és feszítő kérdéseket fogalmaz meg, a válaszok azonban finoman szólva is vegyesek.

Vegyesek, mert az újraeolosztáson változtatni kell - az Észak és Dél, illetve az egy országon belül is meglévő hatalmas különbségek társadalmi katasztrófákhoz vezethetnek.

Az ilyen és hasonló ideák legnagyobb problémája az, hogy a fogyasztói, un. fejlett jóléti államok helyzetéből indulnak ki - miközben egészen más a helyzet pl. a magunkfajta felzárkózók, vagy éppen a Dél szegény országai között.

Magam nem híve - hanem hívője vagyok a nem növekedés gondolatának, de ezen azt a megatrendet értem, hogy a világ legfejlettebb országaiban megatrend szerűen lecsökken a pénzben mért növekedés (GDP) üteme. Miközben ugyanannyi pénzért sokkal magasabb technikai szintű javakhoz és szolgáltatásokhoz lehet jutni, a változó alkalmazási feltételek miatt is ezt sokan lecsúszásnak, helyzetük elbizonytalanodásának élik meg pl. az USA-ban. Ugyanakkor egy adott társadalom kultúrájától függ, hogy mi az a mérték, ameddig tényleges örömet okoz a javak birtoklása - úgy találták, hogy az USA-ban ez a havi 1,8 millió forintnak megfelelő jövedelmi szint - de a versengés, a státusz miatt az emberek többsége e szintnél sem áll le a gazdagodással. De nehezen hihető, hogy egy felcsúti gázszerelőnek valóban szüksége van egy saját tengeri jachtra - vagy a több millió dolláros képek birtoklása a műélvezet feltétele - hiszen az ilyen képeket többnyire szuperbiztos széfekben őrzik, s nézni is inkább a másolatokat teszik ki a falra, a szomszéd milliárdos bosszantására... Az ellenpéldát a rokonszenvek busmanok jelentik: "Az istenek a fejükre estek" filmben már egy üres kólásüveg is felbolygatja a törzs vagyoni-, s ezzel a társadalmi viszonyait is. (Bármennyire is szimpatikusak ezek az emberek, főleg egy hipergazdag tőzsdecápával összehasonlítva - nem tudok arról, hogy eddig nagy tömegek indultak volna el, hogy csatlakozzanak a busman-léthez.) Nem pusztán gúnyolódni akarok, de a megoldás valahol egy köztes állapotban lehet: ha egy társadalomban nem az anyagi javak mennyisége jelenti a presztízst és a státust, akkor előbb "leállhatnak" az emberek az anyagi javak hajszolásával. Ez tudatos vagy kikényszerített szemléletváltással lehet - de ne feledjük, amíg jelentősen átalakítható egy társadalom tudata, mentalitása, az évtizedekbe kerül. Gyorsíthatja ezt a folyamatot, ha a politikusok felismerik az ökológiai és egyéb társadalmi katasztrófák veszélyeit, s nem demagóg megoldásokkal ígérgetnek a választóknak. Igaz, a politikusok kiszolgálói a zemberek igényeinek - ezért sok sikert kívánok a számomra rokonszerves mozgalmaknak. http://geo1.blog.hu/2016/03/09/nekunk_tahrir_kell

 

De ehhez reális javaslatokra van szükség. Ha jól értem, a legáltalánosabb javaslat a helyi gazdaság, helyi közösségek létrehozása. Nagyon szép idea - de vajon működik-e a gyakorlatban?

Ha jól értem, egy teljesen új termelési módról van szó: helyi gazdaság, helyi pénz, helyi társadalom, megspékelve a feltétel nélküli alapjuttatások koncepciójával.

  1. Sem elvi, sem gyakorlati oldalról nem tartom lehetetlennek ilyen közösségek kialakulását - de a koncepció hívei tisztában vannak-e ennek korlátaival? Szociológiai, humánetológiai alapon figyelembe kell venni, hogy valódi közösségek (teljes bizalom, közös célok, formalizált szabályozás és szankció nélküli működés, a potyautas-szindróma megjelenésének veszélye nélkül) csak kis létszámú csoportok esetében valósulhat meg - 7-9 fő a határ (ez érvényesülhet a nagyszülő- szülő- gyerek kapcsolatokban, vagy rendkívül szoros baráti körben.) A 9-30 fős csoportok esetében már megjelenik a közös szabályalkotás és szankcionálás szükséglete - ez nagyjából a feudális nagycsaládok, mint termelő egységek szintje. A következő fok határa 150, újabban az internetes kapcsolatokkal 250 fő. Ekkorák a természeti népek csoportjai, ez az a nagyság, melyen belül intenzív kapcsolatokat tudunk ápolni. (Érdekes történelmi, biológiai adalék: kb 500 fős népesség kell ahhoz, hogy a vérfertőzés elkerülhető legyen.) Ez megfelelhet egy lakóközösségnek, társasháznak vagy falusi utcának - s nagyjából ilyen létszámúak a kibucok is. A következő kapcsolati szint 1500 - 2000 fő, de internetes "támogatással" lehet akár 3000 is. Egy ekkora csoportban lényegében mindenki ismeri/ismerheti egymást - erős kötelék viszont csak akkor alakulhat ki, ha léteznek erős kulturális kötelékek, közös történetek, célok, elfogadott szabályrendszerek és teljesítmény, ill. státus rangsorok. Tekintve, hogy az emberek természetes igénye, genetikai öröksége a közösséghez tartozás - nem tartom elképzelhetetlennek, hogy kialakuljanak ilyenek. Újra lehet tervezni és építeni a városokat, hogy az ilyen közösségek együttélése lehetővé váljon - vannak már ilyen kezdeményezések. Azt azonban teljesen irreálisnak tartom, hogy a mai gazdaságot át lehessen formálni ilyen egységekre. Amíg üdvösnek tartanám, hogy kialakuljanak ilyen és hasonló közösségek - ugyancsak abszurdnak tartanám, ha a társadalmak egésze ilyen részekre szakadna.
  2. A helyi pénz bevezetését szorgalmazzák. Nem tudom, megvizsgálták-e ennek az ellenkezőjét, mit is jelente egy világpénz bevezetése. Hogyan biztosítható az egységek közötti átváltás - a transzferábilis rubel vagy az euró lenne-e a minta? (Azt hiszem, az ilyen helyi pénzek valójában az un. szívesség-gazdaság elszámolási egységeként működne.)
  3. Hol termelődik meg a feltétel nélküli alapjövedelem forrása? Vagy arról lenne szó, hogy létezik egy többé-kevésbé a maihoz hasonló társadalom, s ezek a közösségek azon belül szigetként működnének?
  4. Jellegzetes újbaloldai szlogenek is megjelennek az anyagban. Pl. hogyan határozzuk meg, hogy melyek azok az illegitim adósságok - melyeket el kell törölni? Az anyag szerzői nem tudnak arról, hogy a bérek, jövedelmek mesterséges plafonját már makro-méretekben is kipróbálták - s betarthatatlannak bizonyult? Vagy csak a közösségen belül tartanák érvényesnek? Feledékenyek vagy hiányosak a történelmi ismereteik, amikor "részben vagy teljesen államosítani kell a bankrendszert"? Amikor az adóparadicsomok megszüntetéséről, a tranzakciós adó bevezetéséről van szó - mindkettő jogos felvetés! - globális szintű problémákat érintenek.
  5. Rendkívül elnagyoltan kezeli az anyag a régiók, országok, térségek közti különbségeket - az FNA hívekhez hasonlóan. Hol termelődik meg a felzárkóztatási programok, a klímavédelmi intézkedések forrása? Ezeket a globális programokat kit valósítanák meg? Ami az egyik helyen a társadalmi létminimumnak számít - az a Föld túlsó felén elérhetetlen álomnak tűnik.
  6. Ahogy már utaltam rá: a világ legfejlettebb régiói már közelítenek a nemnövekedés állapota felé. Azon túl, hogy ez nem kevés társadalmi-politikai feszültséggel jár már ma is, gondoljunk a prekariátus megjelenésére, a demagóg politika térnyerésére - mit kezdjünk a fejlődő országokkal? Mondhatjuk-e nekik, hogy álljanak meg a mai szintjükön, s ők sem növekedhetnek?
  7. Felvetéseim tán összefoglalhatók azzal is: hogyan képzelik el a jelenből a kívánatos állapotba való eljutást?

Tudom, nincsenek kizárólagos, csak előnyös, probléma nélküli megoldások. Azzal is tisztában vagyok, hogy az ember  genetikailag közösségi lény - ugyanakkor a mai kor embere elvesztette azt a kapcsolatát, mely az archaikus társadalmakban még létezett (vagy akár ma is létezik). Az internet, a globális környezeti, gazdasági, politikai, kulturális kérdések azonban azt követelik, hogy nyitottak legyünk az egész világra, s változtassunk az eddigi viselkedésünkön. Ezért a jövő egyik nagy kérdése, hogy ki tudnak-e alakulni azok a mikro- és kisközösségek, melyek az önkormányzatiság alapjait jelentik, s egyre nagyobb körökben eljuthatunk a Föld (vagy netán egyszer a világegyetem) szintjére - vagy kiszolgáltatjuk magunkat a valójában csak pótlékot nyújtó, bigott vallási és nemzeti fundamentalizmusoknak. Ezért tartom fontosnak és jónak mindazt, amivel az írás foglalkozik. De a részletekkel még sokat kell foglalkoznunk.

 

 

Címkék: Holnap