Demokrácia értelmezése, köz(ös)jó

vak-f.jpgKevés diffúzabb fogalom létezik, mint a demokrácia - gyakran hivatkozunk rá, de mást- és mást értünk ezen. Ha nem tisztázzuk, akkor nem tudunk pontos választ adni a következőkre sem: Melyek demokráciánk legsúlyosabb bajai, hogyan lehet ezeket gyógyítani? Milyen kihívásokkal kell szembesülnie a demokráciáknak a XXI. században? Hogyan illeszthetőek a demokratikus elemek? Milyen államszervezet, önkormányzatiság, választási rendszer szolgálja az értékeket?

(A fogalmat legtöbbször mint társadalom szervezési formációt, a politikai rendszert tárgyalják - de ezzel azért sem kívánok foglalkozni, mert erről nagyon részletesen ír Szentpéteri Nagy Richárd: Kormányformák és demokráciamodellek [i]című tanulmányában).

 A. Demokráciánk betegségei

 

Egyaránt a görögöktől kaptuk a demokrácia=népuralom fogalmát, valamint Platón állam-elméletét, melyben a polgárok helyes életmódjáról csak a bölcsek képesek gondoskodni. Ugyanakkor a modern, mai értelemben vett demokrácia története Angliában kezdődött, amikor kialakult a rendi képviselet, a parlament intézménye. Eltekintve Svájctól, ahol kezdettől fogva meghatározó volt a közvetlen beleszólás lehetősége, ettől fogva azt rendszert tekintettük demokratikusabbnak, ahol minél több emberre terjedt ki a szavazójog. A felvilágosodás kora óta egyre nagyobb szerepet kapott a hatalommegosztás (fékek és ellensúlyok) elve, ebben az USA alkotmánya a mai napig az iránymutató.

 A jelenleg (az euro-atlanti világban) általános polgári/liberális demokráciával szemben kétféle, sok tekintetben jogos kritikát szoktak megfogalmazni: az egyik szerint a döntések nem legitimek, mivel nem a nép hozza meg a azokat. Az aktív állampolgári részvétel hívei szerint az jelenti a valódi demokráciát, ha a döntéseket a nép önmaga, közvetlenül hozza, népszavazással vagy a bázis-demokrácia konszenzuális eszközével. A közvetlen demokratizmusnak ma már adottak a technikai feltételei, akár naponta lehetne népszavazásokat tartani az interneten, SMS-sel. A másik szerint a többségi, így a közvetlen  demokrácia is ahhoz vezet, hogy a tömegek pillanatnyi igényeinek kiszolgálásával a populizmus és a demagógia uralkodik, ami autarchikus, netán diktatórikus rendszerekhez vezet. Megalapozott szakmai döntéseket nem lehet népszavazással hozni, s a gyakran változó környezetben ez nem is oldható meg. Ezért ők a képviseleti/parlamentáris (polgári) demokrácia hívei. Goethet ritkán idézik: A hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.

 A modern – piacos, demokratikus és jóléti – tömegtársadalmakban szinte észrevétlenül bukkant elő egy különös probléma: az átlagember naponta legalább 10 ezer (!), nagyon eltérő fontosságú döntést kénytelen meghozni. A túl sok döntés tanácstalanná, tanácstalanság pedig döntésképtelenné tesz. Ebben a helyzetben a döntés felkínálójának – a kormánynak például az új nyugdíj-, vagy választási rendszert kialakításánál; a vállalatnak, amikor a polcra kihelyezi az árukat – lehetősége van befolyásolni a döntés előtt állót. A kérdés: miként teszi ezt?[ii] Polgári demokráciánk szomorú tapasztalatai szerint az egymással versengő pártok mindent megtesznek azért, hogy ezt a terhet "levegyék a vállunkról" – így látszólag könnyen emészthető „kérdéseket” tesznek elénk, melyek lényege: „Akarsz-e jobban élni, segítesz-e elzavarni AZOKAT a gazembereket?” Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy a polgári demokrácia többé-kevésbé hasonló formai keretei közt a kialakult kulturális örökségek alapján mennyire eltérő az együttműködésen, egyeztetésen alapuló skandináv, és a „veszekedős” dél-európai-, valamint a tragikus kettészakadáshoz vezető „friss demokráciák”, ezen belül különösen a hazai modell. Ezért azt kell megvizsgálnunk, hogy mi ered a demokrácia rossz értelmezéséből, s mi a hibás gyakorlásából.

 B. Mit jelent a „nép uralma”?

 Mit jelent a „nép" fogalma? Legjobban a homo homo sapens fogalmával, az emberiséggel azonosítható. Amikor az emberiséget érintő kérdésekben döntünk, akkor nem csak a magunk, de egyben a gyerekeink, utódaink sorsáról is. Ebben az értelemben a NÉP is alapvetően elvi konstrukció, a gyakorlati kezelhetőség érdekében leegyszerűsítve a választópolgárokat, uralmon pedig a meghozott döntéseket, s azok teljesülésének ellenőrzését értsük. Különbséget kell ezért tennünk a nép és a választópolgárok többsége között, megfogalmazva a demokrácia első követelményét:

1.  ismérv: méltányosság.

A mindenkori kisebbség is a nép része. Demokráciában nem hozhat semmiféle kisebbség a többségre kötelező döntést, sőt, a többségi döntés nem irányulhat a kisebbség bármilyen kirekesztése ellen. Másképpen megfogalmazva: csak az a többségi viselkedés legitim, mely fordított esetben kisebbségben is elfogadható lenne. Nem születhet olyan megoldás, melyben az egyik csoport a másik hátrányára jut előnyökhöz.

 2. ismérv: a döntés nem azonos a többségi szavazással,

a többségi szavazás önmagában nem jelenti a demokrácia biztosítékát.  A döntés[iii]: problémamegoldás, a cselekvési változatok közüli választást jelenti. A demagógia valós veszélye miatt nem a „népuralmat” kell korlátozni, hanem azt kell értelmezni, hogyan is dönthet a nép – melyek a jó döntés feltételei. Lássuk be, hogy a valódi demokrácia nem egyszerűen a szavazás lehetősége – a döntéselmélettel foglalkozók szerint az egyszerű többségi szavazás az a módszer, mely a legkevésbé képes biztosítani, hogy megalapozott, jó döntések szülessenek. Ezért olyan eljárást kell találni, melyben valóságos és kiérlelt, kitárgyalt változatok közül az előnyök-hátrányok mérlegelésével, a felelősség vállalásával lehet és kell választani: dönteni. Mindez alapuljon a társadalmi csoportok együttműködésén - lehetőleg konszenzusra törekedve, hogy megelőzzék a későbbi ellentéteket. Szép, ideális kép – valójában ezt lenne hivatott szolgálni a liberális demokrácia, melyben ezért vetélkednek egymással a pártok, létezik a hatalommegosztás, cselekvő és tudatos állampolgárok alakítják saját sorsukat, de tudjuk, ennek milyen nehézségei vannak a gyakorlatban. Azt is tudjuk, hogy a lehető leggondosabb előkészítés, szakszerű döntés ellenére sem lehetünk biztosak az eredményben: változhatnak a feltételek, körülmények. 

  1. ismérv: ellenőrzés. Egyaránt értékelni kell a célok megvalósítását, az eltéréseket - és a végrehajtókat. Ehhez intézményi garanciákat kell kiépíteni - pl. kormányzati tervek átláthatósága, visszajelzések rendszerének kiépítése, költségvetési tanács, média, professzionális intézmények. A nép közvetlenül nem, de a civil szervezeteken keresztül vehet ebben részt. 
  1. ismérv: közjó Feltételezzük, hogy a demokráciában alapos előkészítés után, az érintettek közreműködésével születnek döntések - de mi biztosíthatja ezek jóságát, azt, hogy a nép döntése valóban a nép érdekében történik? Pontos kritériumokat ehhez nem lehet megadni, de segíthet, ha meg tudunk egyezni abban, hogy mit is értsünk e fogalmon. Sokan sokfélét értenek ezen, ezért vannak, akik ezt gumi-fogalomként használják. Ezért hasznos, ha ehhez csak értelmezési keretet adunk: a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet hosszú távú fenntarthatóságát, az "unokáinktól kölcsönkapott Föld"-et értsük ezen. 
  1. ismérv:egzisztenciális függetlenség. A demokratikus részvételt jogok biztosítják - a valódi lehetőségek azonban ennél szűkebbek. Ezért a választópolgárnak olyan egzisztenciális helyzetben kell lennie, hogy valóban a közjót tekinthesse döntése kritériumának, s szavazatát ne lehessen olcsón, egy kiló száraztésztával megvásárolni.
  2. ismérv: tudás, információ rendelkezésre állása. Az kell, hogy mindenki hozzájuthasson a döntéshez, a demokrácia gyakorlásához szükséges ismeretekhez. Ehhez állampolgári ismeretekre, kiegyensúlyozott tájékoztatásra, valamint független intézmények által is ellenőrzött információkra van szükség.
  3. ismérv: választópolgárok egyenlősége Kissé nyakatekert megfogalmazás, de arról van szó, hogy egyénenként természetesen nagyon eltérő a politikára való befolyásunk (nem csak a gazdasági helyzetből, hanem az ismertségből, egyéni képességeinkből is adódóan), de minden választópolgár sorsa ugyanannyit számítson, mint másoké, s mindenkinek legyen lehetősége véleményét kinyilvánítani.
  4. ismérv: legitim szabályok. Általánosan elfogadott, így legitim szabályokra és eljárásrendekre van szükség. Ez nem csak a kisebbséget védi: a teoretikusan kívánt, konszenzusra irányuló döntési eljárás esetén sem várható, hogy a nép minden egyes tagja is azonosulni tudjon a döntéssel, de fair és előre rögzített eljárás esetén elvárható, hogy elfogadják az eljárás eredményét.
  5. ismérv: érintettek részvétele. Elvileg is kizárt, hogy minden döntésben mindenki részt vegyen - de alapvető kérdésekben (alkotmány, parlamenti választások) csak az adhat legitimitást, ha nagy a részvétel.

 

A meghatározó döntési formák alapján számos demokratikus politikai rendszert különböztethetünk meg.[iv] Az egyes típusok a közvetlen és a képviseleti megoldások változatai és variációiként írhatók le.

 A formai megközelítés mellett ezért érdemes a működőképességet és a minőségi tartalmat is figyelembe vennünk, s ez alapján azt tekintsük a demokrácia „jóságfokának”, ha biztosítható a (1) közjó[v] érdekében a nép (2) döntése.

C. A demokrácia mérhetősége

Megjegyzés: a fenti ismérvek alapján nem lenne túl bonyolult dolog kialakítani egy skála rendszert a demokrácia mérésére - azért nem teszem, mert elsősorban elvi a megközelítésem, másrészt létezik egy elterjedt módszere a Freedom House[i]-nak.

 

[i] https://freedomhouse.org/report/methodology-freedom-world-2017

[i] Szentpéteri Nagy Richárd: Kormányformák és demokráciamodellek, Konzervatív Szemle

[ii] Marosán György: Kézirat. Hivatkozás Sunstein, R. Cass -  Thaler, Richard H. 2011. Nudge, Manager Kiadó

[iii] Zoltayné Paprika Zita, 2002, Döntéselmélet, Alinea Kiadó, Budapest

[iv] https://hu.wikipedia.org/wiki/Demokr%C3%A1cia_(politikai_rendszer)

[v] http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%B6zj%C3%B3.html