Kiolvasztás, kognitív disszonancia


20130402-orban-viktor-es-stumpf-istvan.jpgNagyon sokáig azt hittem, hogy a politika a nézetek világos ütköztetéséről, tárgyszerű vitákról szól - pedig már tanultam marketinget.

Az un. "márkahűség" legjobban a sportban figyelhető meg - nemzedékről nemzedékre képes öröklődni egy csapathoz való kötődés, a drukkerség.

Kevésbé erős a kötődés, de a legtöbb család ugyanolyan márkájú autót vásárol, mint amilyen a régi volt. Valahol a két példa közt helyezkedik el a pártszimpátia - tán közelebb a drukkerséghez. Az nyilvánvaló, hogy máról holnapra nem szokták megváltoztatni az emberek a véleményüket: a rögzült hűségnek előbb ki kell "olvadnia", majd csak ezt követően képes kialakulni egy új kötődés. Ezt lassítja az, amit kognitív disszonanciaként szoktak emlegetni, amikor korábbi tudásunk, hiedelmünk, meggyőződésünk ellentétbe kerül a tényekkel. Ilyenkor keresünk kifogásokat - "a labdára ment, nem is volt 11-es"; "igen, a mieink is lopkodgatnak, de mégsem olyan gazemberek"....; "de sokkal jobb a belső design-ja, sokkal jobb helyen van a szivargyújtója" - amit amúgy csak ritkán használok, stb.

A fenti tudálékoskodásból két dolog következik:

  1. Bár a kognitív disszonancia legegészségesebb feloldása az, ha belátjuk tévedésünket, korábbi álláspontunk helyességét - megérthetjük, miért hatásos a feltétlen kormány-hívekben a Sorosozás, Gyurcsányozás a mai napig - hiszen a PR így ad segítséget ahhoz, hogy megmaradjon az Orbánba vetett hit. (Friss példa: a Fideszes holdudvar disznóságairól azzal terelik el a figyelmet, hogy Juhász Péter hogy engedheti meg magának a havi 220 ezer forintos albérletét.)
  2. Ismerőseim, barátaim közül sokan ingerülten reagálnak, ha ex- vagy jelenlegi Fideszesek "csak most" állnak elő kritikával, mint Stumpf István, vagy hogy Török Gábor " Nem nevezheti magát nemzeti liberálisnak az, aki nem hívta fel a figyelmet a demokratikus intézményrendszer leépülésére, kiüresítésére, az önkényuralmi vezetésre, és még sorolhatnám..." (egy FB komment). Sokban hasonlít ehhez, amikor a NER-rel szemben radikálisan szembenálló ismerőseim azt kérik számon a pedagógus-tüntetés szervezőitől, hogy miért nem az egész rendszert akarják megbuktatni (s persze, mindjárt holnapra megforgatni az egész világot).

A hasonló dilemmák nem maiak, s eddig nem születtek igazán jó megoldások. Gondolok itt a fel-fellángoló vitákra az egykori MSZMP tagságról - miközben az egykori titkosszolgálatok szerepe a mai napig sem tisztázott, gondoljunk az olajszőkítésre, vagy aktuális példaként az UD Zrt-re.

Persze, már előttem is volt, aki elgondolkodott ezen - ezért az írás elejére utalnék: a "kiolvasztáshoz" idő kell. S250px-unicum_bottle.JPG
ehhez az eddigieknél tán nagyobb türelem, több megértés - hogy legyen hova eljutniuk. Nem könnyű, azt magamról (is) tudom. De ha ez egyből nehezen megy - akkor az un. demokratikus szervezetek először próbálkozzanak a saját köreikben. S ne legyünk már olyan türelmetlenek, a jó ... életbe, hanem hűtsük az Unicumot.