Ajánlom neked, mert eléggé hasonlítunk abban, hogy „neoliberális komcsik” vagyunk – vagyis nem tagadjuk a magántulajdon, a piaci verseny minden formáját, ugyanakkor a piaci fundamentalistálnál jóval több társadalmi szolidaritást, közösségi létet tartanánk szükségesnek. Te elsősorban a józan észben, az emberek belátásában bízol abban, hogy az egyre komplexebbé (bonyolultabbá?) váló világunkban mégis csak megoldásokat találhatunk abban, hogy túléljük a válságainkat, hosszú távon is fenntartható legyen a gazdaság, a társadalom, a kultúra és a környezetünk – s nem magadért, hanem az unokáid sorsáért aggódsz már csak.

Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma c. sci-fijét -  Csányi Vilmos is ajánlotta. Egyrészt egy disztópia – mert a Párizsi Klímaegyezmény céljait nem sikerült elérni. Katasztrófák, társadalmi és egyéni katasztrófák sorozata pusztítja az emberiséget: indiai nagyváros lakossága hal meg a hőség miatt, Los Angelest a környező hegyekből lezúduló árvíz mossa el, a sarki jég olvadásával rohamosan emelkedni kezd a tengerszint, folyamatosak az áramkimaradások, akadozik az élelmiszer ellátás, százmilliók kelnek útra a jobb élet reményében – ahogy ezt az összeomlást nem csak sci-fik, hanem már tudósok is leírják. Ebben a kaotikus, pusztulást előrevetítő helyzetben fellázadnak az emberek, s követelik a kormányaiktól a megoldást. Jó szokás szerint a klímaegyezményt aláíró országok létrehoznak egy „bizottságot”, a jövő nemzedékek és az élőlények védelmére a jelenben – s meglepetésre a dolog működni kezd, s a Jövő Minisztériumának kezdik nevezni az új szervezetet. Innentől kezdve utópiába(?) fordul a cselekmény. Némi öko-terrorizmus is segít annak a felismerésében, hogy változtatni kell – amit az un. karbonpénz is ösztnöz. (Ehhez úgy lehet hozzájtni, ha a fosstilákat vagy eleve a földben hagyják – vagy ezek felhasználását csökkentik.) Mindefajta vagyoni és pénzmozgást átláthatóvá tesznek, komoly geomérnöki projektekkel lassítják le a gleccsereket s alakítanak ki (vissza) természeti területeket.

A könyvről egy nagyon jó kritikát írt a 24.hu, szóval, olvasd el a könyvet.