Holtpont - de hol a pont?

holtpont_t_rsa_56fa3b862c6e5.jpgNehéz helyzetben a magyar baloldal. A politikai oldalt mutatják a közvélemény-kutatások, az eszmeit pedig az, hogy még önmagát sem sikerült definiálnia. (Szerintem a középtől kezdődik a "bal", s a liberális demokráciát, benne a magántulajdont és a piacot elfogadó - de a méltányosság szempontjait érvényesíteni kívánó szociális piacgazdaságot kívánóktól a marxista-kommunista antikapitalistákig terjed a skála.)

Mivel magam is keresem azt az Archimédeszi pontot, melyből kifordítható világ - persze, hogy rákaptam arra könyvre, melynek alkotói szerint is "új gondolatok nélkül nincs új stratégia, a baloldal megújítása nélkül nincs baloldali megújulás" . Ezért elsősorban olyan szemüvegem keresztül próbáltam elolvasni a könyvet, hogy az mit hozhat a jövőnek, miben segítheti a megújulást. Holtpont. Társadalomkritikai tanulmányok Magyarország elmúlt 25 évéről a tanulmánykötet címe, s azt a Politikatörténeti Intézet adta ki. ("Az intézet, a műhely annak a tudatában tevékenykedik, hogy új gondolatok nélkül nincs új stratégia, a baloldaliság megújítása nélkül nincs baloldali megújulás" - áll az előszóban. Ez azt is jelenti, hogy konzervatív és liberális megközelítést máshol kereshetünk - izgalmas lenne egy ilyen összevetés.)

Sok mindent másképp látok, mint a tanulmányok szerzői - másképp éltem meg sok mindent.

A részletekkel:
http://geo1.blog.hu/2016/05/22/holtpont_de_hol_a_pont_796

http://geo1.blog.hu/2016/05/22/holtpont_de_hol_a_pont_251

 

Összegzés: 89 "védelmében" azért érdemes szólni, mert fontosnak tartom a realitásokból való kiindulást, a valós változatok mérlegelését. ). A kötet nem mutatja be, hogy mi volt törvényszerű, kényszer - s hogy ezen belül, az adott kor ismeretei alapján, mit lehetett/kellett volna másképp tenni, s mi az, amit csak utólag tudunk hibaként értékelni. A NER után pl. óhatatlanul fel fog merülni, hogy mi is legyen állami-, mi közösségi-, s mi magántulajdonban. Magam részéről ezt nem ideológiai, hanem gyakorlati kérdésnek tartom. Pl. a természetes monopóliumok esetében egyértelmű, hogy az állami tulajdonlás a célravezető - a védelmi eszközökön, létesítményeken kívül ilyennek gondolom a vasúti pályát, az elektromos- és gáz gerincvezetékeket, a járvány- és közegészségügyet. Szoros felügyelettel és szabályozással viszont már a szolgáltatásokat verseny alapra helyezném. (Csak emlékeztetőül: 89-ben még monopol közműnek számított a távközlés és az ÁFOR kúthálózata.)

Hiányzik (vagy a szükségesnél kevesebb figyelmet kap) a magyar társadalom kulturális állapotának a leírása, ennek a szerepének az értékelése. Mivel a NER után sem jön a kánaán, óhatatlanul beleütközünk a változtatás paradoxonába: hogy új intézményeket, módszereket, eljárásokat vezethessünk be, meg kell változtatnunk az attitüdjeinket - de ehhez nincs esély a régi struktúrákban. (Mindig nehéz eltalálni a változtatások ütemét: ha túl lassúak vagyunk, nehezen érjük el azt a kritikus szintet, ahonnan már nem rendeződnek vissza a dolgok, viszont ha túl gyorsak, akkor "reform-diktátorok" lehetünk. S azt csak remélni merem, hogy nem egy katasztrófa fogja kikényszeríteni a változásokat.

S megértem, hogy baloldali szerzők baloldali szempontból értékelik a világot - de ahogy a szerzőket egy részét ismerem, okkal reménykedem, hogy majd nem baloldali megoldásokat fognak javasolni, hanem olyanokat, melyek kiállják a közjó próbáját.