Demokratikus-e a demokratikus ellenzék?

vak-f.jpgHa nem is tagadó a véleményem - de igencsak korlátozó.

A NER rezsimjéről számtalan tudományos elemzés született - ezeknek mintegy esszé szerű összefoglalása Angyal Ádám "Áldemokrácia" c. írása. Ha abból a szempontból közelítünk, hogy a rezsimmel szemben az ellenzéki erők mindegyike az ellenőrzés és kiegyensúlyozás híve, akkor nem tévedünk, ha demokratikusnak minősítjük őket. De ez nem elég - hiszen nem kormányoznak, s szinte minden elképzelhetőt megtesznek azért, hogy ne is kerüljenek ilyen pozícióba.

Sokfajta demokrácia felfogás létezik - de ezek mindegyike abban megegyezik, hogy egy demokratikus rendszerben a konszenzusra törekvés és a versengés egyidejűleg van jelen. A konszenzussal hozott döntések mindig erősebbek, mint az egyszerű többséggel hozottak - különösen akkor, ha ez utóbbi a "győztes minden visz" bolsevista állapothoz vezet.

A teljes konszenzus a gyakorlatban szinte lehetetlen, s káros is lenne, ha mindenben erre kellene törekedni, mert egy homogén társadalom önmaga halálát jelentené, ha nem születnek új ideák és elképzelések, a döntésekben nem érvényesülhetnek különböző megközelítések, melyek alapján nyilvánvalóvá válhatnak az előnyök és hátrányok, egy adott lépésnek a győztesei vagy éppen vesztesei. Ezért egy demokratikus rendszerben elengedhetetlen, hogy megfogalmazódjanak az egymással is rivalizáló ideológiák, értékek. Ez azonban a működő demokráciákra igaz - maga a demokrácia a nép uralmát jelenti, ami a döntési rendszerben és az intézményekben nyilvánul meg. Az eddigiek alapján érvényesülnie kell a méltányosság elvének - ami a más véleményen lévők, vagy éppen kisebbség elismerését jelenti - így okkal gyanakodjunk akkor is, ha valakik önmaguk kizárólagosságát hirdetik. A demokratikus döntés nem azonos a szimpla többségi szavazással - a nagyobb támogatottság nagyobb felelősséget jelent. Olyan eljárásokat, intézményi keretet kell kialakítani, melyben valóságos és kiérlelt, kitárgyalt változatok közül az előnyök-hátrányok mérlegelésével, a felelősség vállalásával lehet és kell választani: dönteni. A legjobb döntések sem érnek semmit, ha nem biztosított az  ellenőrzés. Egyaránt értékelni kell a célok megvalósítását, az eltéréseket - és a végrehajtókat. Ehhez intézményi garanciákat kell kiépíteni - pl. kormányzati tervek átláthatósága, visszajelzések rendszerének kiépítése, költségvetési tanács, média, professzionális intézmények. A nép közvetlenül nem, de a civil szervezeteken keresztül vehet ebben részt.

Feltételezzük, hogy  demokráciában alapos előkészítés után, az érintettek közreműködésével születnek döntések - de mi biztosíthatja ezek jóságát, azt, hogy a döntés valóban a nép, a közjó érdekében történik? Pontos kritériumokat ehhez nem lehet megadni, de segíthet, ha meg tudunk egyezni abban, hogy mit is értsünk e fogalmon. Sokan sokfélét értenek ezen, ezért vannak, akik ezt gumi-fogalomként használják. Ideológiai alapon mondhatja valaki, hogy az emberek javát az szolgálja, ha Magyarország Mária országa, vagy ha erős és büszke a szuverén nemzetünk - vagy éppen az, ha érvényesülnek a kommunisztikus elosztási elvek, netán épp ellenkezőleg, a korlátozatlan piac jelenthet csak megoldást. Ezért hasznos, ha ehhez csak értelmezési keretet adunk, mely akár mindenki számára is elfogadható:közjón a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet hosszú távú fenntarthatóságát, az "unokáinktól kölcsönkapott Föld"-et értsük ezen.

 A demokratikus részvételt jogok biztosítják - a valódi lehetőségek azonban ennél szűkebbek. Ezért a választópolgárnak olyan egzisztenciálisan független helyzetben kell lennie, hogy valóban a közjót tekinthesse döntése kritériumának, s szavazatát ne lehessen olcsón, egy kiló száraztésztával megvásárolni. A tudás, információ rendelkezésre állása alapfeltétel a döntésekhez. Ehhez állampolgári ismeretekre, kiegyensúlyozott tájékoztatásra, valamint független intézmények által is ellenőrzött információkra van szükség. A választópolgárok egyenlősége kissé nyakatekert megfogalmazás, de arról van szó, hogy egyénenként természetesen nagyon eltérő a politikára való befolyásunk (nem csak a gazdasági helyzetből, hanem az ismertségből, egyéni képességeinkből is adódóan), de minden választópolgár sorsa ugyanannyit számítson, mint másoké, s mindenkinek legyen lehetősége véleményét kinyilvánítani. Mindehhez természetesen  legitim szabályokra, intézményrendszerre is szükség van. Ez nem csak a kisebbséget védi: a teoretikusan kívánt, konszenzusra irányuló döntési eljárás esetén sem várható, hogy a nép minden egyes tagja is azonosulni tudjon a döntéssel, de fair és előre rögzített eljárás esetén elvárható, hogy elfogadják az eljárás eredményét. Az elvileg is kizárt, hogy minden döntésben mindenki részt vegyen - de alapvető kérdésekben (alkotmány, parlamenti választások) csak az adhat legitimitást, ha nagy a részvétel.

Megismerve az ellenzéki pártok téziseit, elképzeléseit - nem találunk a fentiekkel ellentétes nézeteket, törekvéseket, ezért is szoktuk összefoglalóan demokratikusnak nevezni őket. De van egy olyan ismérv, amivel igencsak gondok vannak: egy demokratikus társadalomnak is képesnek kell lennie arra, hogy időnként - lemondva a sokszínűségről, vitákról - egységesen tudjon fellépni. Ilyen esetek a külső veszélyek, háborúk, természeti katasztrófák, járványok - vagy éppen a demokratikus államrend érdekében. A dolog azt sem tűnik lehetetlennek, mert van erre megoldás - elemzők kapásból tucatnyit tudnak felsorolni - de a pártok és szervezetek a végtelenségig képesek vitatkozni az "együttműködésről", "összefogásról", ill ezek elutasításáról ,identitásukról, ideológiájukról és programpontjaikról  pedig amire szükség van a cél eléréséhez, azt nem "összefogásnak", hanem egy időben és terjedelemben a minimumra korlátozott alkotmányos megállapodásnak kell nevezni és tekinteni.

Nos, ha ezt nem ismerik fel - akkor nem többek a játszótéri kis gézengúzoknál, akik felszabadultan lapátolják egymás hajába a homokot.

(Volt alkalmam politikust kérdezni: mi volt a siker magyarázata  Majtényi László egységes ellenzéki jelöltségének. A válasz: nem volt tétje. Hát, ha tétre nem megy - basszátok meg, nem lesztek ott helyre, befutóra sem...)

Címkék: Napi, Demokrácia