Társadalom és hálózatok
A világot felfoghatjuk hálózatok hálózatának, melyben minden alkotóelem/entitás maga is erősebb vagy gyengébb kapcsolatban van másokkal, s így kialakulnak a hálózatok, melyek maguk is kapcsolatban vannak más hálózatokkal. (Messze nem tartom magam a téma szakértőjének – de igyekszem megérteni, s azt találtam, hogy minimum a dolgok leírására, szemléltetésére alkalmas, s ez akkor is így van, ha a dolgok matematikájához nem értek.)
Egy nagyon izgalmas hálózatelméleti hivatkozást olvastam[i]:
A jövő globális társadalmának szerkezetére vonatkozó további érdekes szempontokat kínál egy - magyar kutatók által elvégzett - a tudósok dinamikus hálózatának fejlődés-pályáját elemző vizsgálat (Palla, Barabási, Vicsek: Quantifying social group evolution. 2007.). Eszerint a nagyszámú egyént összekapcsoló és dinamikusan változó hálózatok két stabil végállapot felé fejlődnek. Az egyik nagy elemszámú, inhomogén, gyorsan változó, rövid idejű kapcsolatokkal jellemezhető. A másik kisméretű, tartós kapcsolatokra építő, homogén közösség. Ez egy olyan - az egész földre kiterjedő - struktúrát vetít elénk, amelyben, az individualista, kapcsolataikat gyorsan váltogató aktorok, inhomogén globális hálózatában, altruista, együttműködő, nem fogyasztás-orientált aktorok kicsiny, homogén, és stabil közösségei „lebegnek”.
Nem vitatom a kutatás eredményeit – de az abból levont következtetéseket már igen. A tudósok működése ugyanis nem képezi le magát a társadalmat, de kétségtelen, hogy ez a jelenség létezik. Ha megnézünk egy nagy tömegrendezvényt, akkor is láthatjuk, hogy előtte-utána vannak, akik baráti, családi körben, míg mások egyedül kószálnak a tömegben. Itt lényegében magára hagyott, a környezet által kevéssé befolyásolt közegről van szó – az emberi társadalom viszont sokkal dinamikusabb, állandóan változó gazdasági, szociális, kulturális, környezeti feltételek közt létezik. Erre az esetre sokkal inkább jellemző[ii]:
- A társadalmi hálózatokban emberek, illetve emberek csoportjai (maguk is hálózatok) kapcsolódnak egymáshoz. Ez a kapcsolat nem véletlen szerű - új kapcsolatainkat a már meglévők befolyásolják, illetve akinek minél több kapcsolata van, annál könnyebben létesít újakat.
- A kapcsolatok lehetnek "erősek" (pl. közvetlen családtag, munkatárs) vagy "gyengék" (informatív).
- A hálózatok kezdetben növekedésre vannak ítélve - kérdéses, meddig
- A hálózatok alakíthatók - s a hálózatok bennünket is alakítanak.
- A valós társadalmat hálózatok hálózataként írhatjuk le - s ezek között is értelmezhető az erős és gyenge kapcsolat.
- Gyenge (horizontális) kapcsolatok nélkül a hálózat hierarchikussá, merevvé válik, elveszti rugalmasságát, fejlődési lehetőségeit. A központi csomópont sérülése az egész háló sérülésével jár.
- Erős kapcsolatok nélkül a hálózat diffúzzá, struktúra nélkülivé válik, s egy határon túl nem is tekinthető hálózatnak. A rugalmas hálózatban egy-egy csomópont kiesése nem jelenti feltétlenül az egész hálózat sérülését.[iii]
Vagyis egy társadalom, mint hálózat, valójában hosszú távon nem a végállapotaiban stabil, hanem ha dinamikusan képez alkalmazkodni. Ugyanakkor sokkal komplexebb is, mint ahogy a hagyományos hálózatokat leírjuk, melyekben a hálózat egyedi eleme (node) erős vagy gyenge kapcsolatokkal kötődik másokhoz, így képezve a hálózatokat. Ugyanis a kapcsolat erőssége függ a csoport nagyságától is. [iv]Néhány fős közösségekben még altruista, teljes bizalmon alapuló együttműködés valósulhat meg,ahol nincs szükség a működést biztosító adminisztratív szabályokra, büntető- és jutralmazó mechanizmusokra. (Mivel később még előkerül, ezért is érdemes megjegyezni, hogy ez az érték úgy 7 körül van – s ez ugyanannyi, mint ahány témával, területtel tudnak az egyes emberek foglalkozni). Ahogy növekszik a csoport nagysága, úgy egyre inkább 
növekszik a köztük lévő feladatmegosztás, a tevékenységek komplexitása, ugyanakkor szükségszerűen megjelennek az irányítási és adminisztratív funkciók, a potyautasság kivédése miatt a fegyelmező szabályozás szükségessége. Az un. Dunbar szám (korábban ez 64, ma az informatika világában inkább 150) azt jelenti, hogy nagyjából ekkora közösségen belül valósul meg, hogy mindenki ismer mindenkit, közvetlen személyes kapcsolatok alakulnak ki. E fölött már a természetes közösségeket az un. képzelt (a gyakorlatban pedig szervezett) közösségek váltják fel, ahol a közös kultúra és értékrend, látható szabályok és törvények, hatalmi szerepek alakítják ki az intézményeket. Ezt a társadalom működésében[v], a munkaszervezésben is figyelembe kell venni. („Hálózati nyelven” mindezt úgy is mondhatjuk, hogy ahol a személyes kapcsolatok gyengülnek, egyéb eszközökre és módszerekre van szükség ahhoz, hogy a szervezethez – hálózathoz – való kapcsolat „erős” maradjon.) A méret növekedésével kialakulnak egyrészt a vállalati konglomerátumok, másrészt a hatalom és a kormányzás eszközei és keretei. Hálózati kutatások minden bizonnyal igazolni tudják, hogy a nagy hálózatok akkor működnek jobban, ha léteznek kisebb körök, melyek egymáshoz (is) kapcsolódnak – míg ha ezek hiányoznak, akkor a kapcsolódás merev, s az egyén könnyen foglyává válik a demagógiáknak és fundamentalizmusoknak.
Ugyanakkor van egy terület, van egy teóriám, amiről nem tudom, hogyan lehetne eldönteni, hogy igaz-e vagy sem, talán a hálózatos vizsgálatok ebben segíthetnek.
Az inerneten, a szociális médiában manapság igencsak egyszerű valamilyen csoporthoz tartozni – legyen az időben korábbi Index fórum vagy a legismertebb a Facebook, de a mindennapi életben is sok lehetőségünk van arra, hogy valamilyen csoporthoz tartozzunk: egy párt, egy mozgalom, egy drukker-csoport, kutyások, konditerembe járók vagy bringázók, komoly-könnyűzenét kedvelők, jelenlegi vagy volt iskolatársak, munkahelyi kollégák, szomszédok, egy médium rendszeres olvasása és kommentelése, dalárda, vallási csoport, helyi klub, szakmai szervezet… A korábban említett vizsgálatok és mindennapai tapasztalatunk alapján is azt látjuk, hogy vannak, akik aktív tagjai egy csoportnak, időt és energiát fordítanak a tagságuk ápolására és fenntartására, cselekvőkészek a csoport céljainak a megvalósításáért. Ugyanakkor vannak azok a valahol magányosok, akik rengeteg csoporttal tartják a kapcsolatot, de nem köteleződnek mélyen el. Ez adódhat a személyiségükből, mert általában nem tartják szeretetreméltónak, de abból is, hogy a túl széleskörű érdeklődésük miatt nem tudnak/nem akarnak a kívánt aktivitással megfelelni a csoportnorma követelményeinek. Ezért azt feltételezem, hogy az lehet az egészséges viszony, ha valaki több, de nem csak azonos profilú hálózatnak is a tagja, de ez nem legyen túl sok – hanem például 5 vagy 7, ahogy korábban jeleztem?
[i.] https://nepszava.hu/3061650_marosan-gyorgy-lehetne-e-svajcban-kommunizmust-csinalni
[ii.] https://geo2.blog.hu/2015/03/20/miert_szeressuk_a_halozatelmeletet_681
[iii.] http://linkgroup.semmelweis.hu/weaklinks_HU.php
[iv.] Jó összefoglaló: Marosán György: Globális társadalom születése Kézirat
