Abban mindenképp, hogy minden válság kényszerítés a változásra, s egyben esély is, hogy jobb irányba induljunk el. Ezért nem elég csak “helikopterezni”, pénzt önteni a gazdaságba, hanem valamit valamiért alapon követelni is lehet, hogy ne csak a régi struktúrák újjáélesztésével akarjunk megoldást találni.

Igen, pénz kell a gazdaságba, pénz kell, hogy a bankok működőképesek lehessenek - de meg kell követelni a nagyobb átláthatóságot, a bankok és befektetők tisztességes működését (offshorozás, “adóoptimalizálás” megszüntetését), s itt az alkalom, hogy bevezessük a tranzakciós (Tobin) adót. Ennek lesz helye, hiszen a klímaváltozás, a globális kérdések megoldása akkor is pénzbe kerül, ha az átalakításokban a tőke is megtalálhatja a maga helyét.

Pénz kell a gazdasági társaságoknak, hogy beinduljon az élet - de meg lehet követelni, hogy a CSR programok ne a PR, hanem fair működés bizonyítékai legyenek. S nem csak karbon-, hanem általánásobban értelemben véve környezetterhelési adókat kell bevezetni.

A jövő gazdaságát a robotika és az MI fogja meghatározni, a K+F tevékenységek ebbe az irányba haladjanak - de az egyénnek és a társadalomnak is fel kell készülnie arra, hogy nagyon meg fog változni mindaz, amit ma a “munka világán” értünk. Teret és lehetőséget adnék a helyi közösségeknek, különösen a hátrányos kisrégiókban, s a járvány mindenkit ráébreszthetett arra, hogy az egészségügy, oktatás, szociális ellátás területein szinte korlátlan mennyiségben lehet értelmes tevékenységet végezni, de persze, az átállás nem megy könnyen.

S ne feledjük: nem a tsúna-tsúna multikat kell szidnunk, mert ők nemcsak hogy a mi befektetett filléreinket mozgatják, hanem elsősorban azért, hogy mi vagyunk azok, akik vásárlásainkkal, a szolgáltatásaik igénybevételével eltartjuk őket. Másrészt mi vagyunk azok, akik megválasztjuk azokat a politikusokat, akik azután felelősek a törvényekért, szabályozásokért.