Miért nem szeretjük a zöldeket MOST?
Nagyon érdekes fejtegetés GEO-tól LA kapcsán. Ehhez csak egy gondolatot teszek hozzá, ami röviden
csak ennyi. „Miért nem szeretjük a zöldeket MOST? LA és GEO is erről beszél, és ebben van a fő
gondjuk, a MOST szóban.

(Vendégposzt, kapcsolódik https://geo1.blog.hu/2023/10/07/miert_nem_szeretik_az_istenek_a_zoldeket )

Az emberi faj szokott túlélési módja, menete
Az emberi faj körül folytonosan változnak a viszonyok mind természetileg, környezetileg, társadalmilag, mind gazdaságilag. A többi faj ilyenkor evolúcióval próbál fennmaradni, ami vagy sikerül nekik, vagy nem. A homo sapiens viszont másként is képes eredményesen reagálni. Eddig úgy néz ki, hogy 2-300000 év óta ez mindig sikerült, de nem könnyen.
Ennek a folyamata a következő. A faj fennmaradását valami gátolja, fenyegeti. Ezt a faj nagyon keservesen éli meg, de ezek a keserves, rettenetes fájdalmak és sok idő őt végül megváltoztatja. Nem az evolúcióját, hanem a faj gondolkodását.
Vegyünk ehhez egy szokott példát, a megélhetést. Eleinte a faj kisebb hordákban élt, gyűjtögetett, vadászgatott. Ez nagyon kockázatos volt és a faj gyakran a közvetlen kihalás közelébe került, csakúgy, mint a valóban kihalt rokon humanoid fajok. Rettenetesen hosszú és gyötrelmes időszak hatására lassan kezdtek áttérni egy másik gondolkodásra, megélhetési módra az emberi termelésre. Ezt ők nem szerették, de muszáj, kényszer volt. Ez az áttérés is nagyon nehéz, veszedelmes volt. Szinte mindent meg kellett változtatni abból, ahogyan addig éltek, gondolkodtak. Pl. vándorlás, kis hordák, a javak addigi elosztása. Biztosan ez rettenetes értetlenséggel, konfliktusokkal járt, annyira, hogy az átalakulásba nagyon sokan bele is haltak. Az átalakulók és a maradók között szakadatlan harc folyt. Végül az átalakulók túléltek, megváltozott a gondolkodásuk, a többiek odavesztek. Megszűntek a régebbi bajok. Azonban a megváltozott világuk is előbb-utóbb újabb veszedelmeket szült. Gigantikusan felszaporodott a faj, a hordák helyett nukleáris családok jöttek létre, egyúttal elkülönült, egymással rivalizáló államok lettek, letelepültek és ezzel nagy népek alakultak ki, stb. Mindez együtt megmentette ugyan a fajt a kihalástól, de újabb, nagyon súlyos bajokkal járt. Éhezés, nyomor, túlnépesedés, járványok, háborúk, elnyomó, uralkodó elitek, stb. Ez a nagyon gyötrelmes folyamat hosszú idő után szintén rákényszerítette a fajt az addigihoz képest még újabb változásra. Nem akarták, de rákényszerültek.
Lassan elkezdődött a gépi termelés világa. Most is ebben az átmeneti folyamatban van a faj. Ez a régebbi bajaikat egyre jobban visszaszorítja, de újabbakat teremt, anélkül, hogy ezt akarná a faj.
Mostanában már érezhetően kezdenek felerősödni a megváltozó világunk újabb veszedelmei. Az egyre erősödő gépi termelés szükségszerűen visszaszorítja az egymástól elkülönült nemzetek rivalizálását, a „hazai” gépi termelést és érezhetően az uralkodó, elnyomó eliteket, stb. De ez a folyamat még messze nem fejeződött be, csak elindult. A faj többsége csaknem mindenütt a régi módon gondolkodik, és aszerint akar élni, mint régebben. Csak nagyon kevés tudós gondolkodó keres más utakat. Itt találhatjuk meg LA-t, GEO-t és másokat. Már most kiemelem, hogy az új utakat kereső gondolkodók még nem érhetnek célhoz, mert a környezetük még nem alakult át eléggé és a társadalmak túlnyomó része még messze nem gondolkodik az új világhoz közelítően.

Az átmenet néhány jegye

Néhány példával megnézzük, miként is reagál a mai, átmeneti gondolkodás erre a változásra.
- Tudás. A társadalmak tudása eltérő, de rendkívül gyorsan közelít egymáshoz, vagyis globalizálódik. A nyomtatástól az internetig történelmileg rendkívül rövid az út, de ma már a bolygó népességének legalább a 80% lényegében bármilyen tudást, művészetet elérhet, még nyelvi akadályok sincsenek. A mai gyerekek 100%-a is ezt el fogja érni.
- Járványok. Még a 20. század elején is a bolygó lakóinak 7%-a meghalt a járványban. A 21. században két év elteltével egy ezreléknyi halál után lényegében mindenütt megszűnt a Covid.
- A világ népesség. A világ népessége a rendkívül gyors szaporodás után már annyira lelassult, hogy kb. 2050-ben tetőzik, 2100-ban meg 6 milliárdra esik vissza. Erről sok nemzetállam elkeseredetten értesül és mindent megtesz ellene. A faj egyre nagyobb hányada már nem akar szaporodni. Ezt a nemzetállamok politikusai, és társadalmai nem szeretik, de nincs mese, azt megállítani sehol nem lehet.
- Elnyomó, uralkodó elitek. Az elmúlt évezredekben csaknem mindenütt rettenetes elnyomó, uralkodó nemzeti elitek voltak. A gépi civilizáció lassú, globális kialakulásával azonban fokozatosan visszaszorulnak a rettenetes, elnyomó, nemzeti elitek. Persze még bőven vannak, de egyre kevésbé és egyre csökkenő agresszióval. Putyin próbál orosz diktatúrát építeni, de hol van ő Sztálintól, vagy a cároktól?
- Közlekedés, hírközlés. Ma a faj csaknem minden lakója részt vesz a hírek világában, holott csak a 19. században jött létre a morze. Lényegében a faj túlnyomó része részt vesz a bolygó gépi közlekedésében is. A 19. század végén erre nem volt lehetősége a faj 99%-nak. 
A bolygó gépi civilizációjának ezek az okai és a jegyei. Ezek nagy részét használják az emberek, de nem veszik tudomásul és zömmel az előző világ szerint gondolkodnak. De gondolkodás ide, vagy oda ez nem az ő akaratuktól függ, ezt a történelem hozza elő. Ez esetben is igaz, nem szeretik, de teszik.

És a tudósok?
GEO számos példát sorolt fel egyik, másik gondolkodótól, hogy miként haladjon előre a világ. Ezek nagyrészt okos, előre mutató gondolatok. Ugyanakkor még messze vannak a széleskörű társadalmi megalapozottságtól. Minden ilyen tudós gondolatot élvezettel figyelek és azt is szeretem, hogy az emberiség egyre nagyobb része közeledik hozzájuk. De jelenleg még a tudomány is távol van a megismeréstől.
Vegyünk erre egy példát. Számos gondolkodó állítja, hogy a bolygó jelenlegi legfőbb problémáit az un. „világállam” oldaná meg. Ilyen fő probléma a környezet, az atomháború. Ez magától értetődő, természetes gondolat. Akkor mi ennek az akadálya?
- A kivitelezés. Nem tudjuk, hogy miként, milyen részletekkel lehetne ezt megvalósítani, és ezzel egy időben miként lehetne azokat a jelenlegi létező társadalmi erőket visszaszorítani, elfojtani, amelyek akadályozzák a világállam gondolatát. Pl. nagyhatalmak, nemzeti akaratok („szuverenitás”).
- A faj többségének az ellenható gondolkodása. A faj többsége jelenleg erős ellenszenvvel gondol a világállamra. Még a viszonylag kicsit előbbre látó EU népei is, hiszen valójában az EU azért cselekvő képtelen, mert a tagállamok népei is kevéssé azonosulnak ezzel. Ráadásul a világunk uralkodó elitjei is valójában akadályozzák a világállam gondolatát, mert az ő elit hatalmuk lényegében a nemzeti államok függvénye.

Hát akkor mit tehet a faj?

A faj értelmes, gondolkodó tagjai persze továbbra is spekuláljanak, lássák el ötletekkel az embereket, de ez nem elég ma még. Még nincs Galilei, aki a távcsövén észrevette a heliocentrikus világképet. A változásból éppen az hiányzik, ami a korábbi korszakokban előbbre vitt. A még ennél is sokkal súlyosabb problémák felhalmozódása, a rettenetes veszteségek és ezekből adódóan a faj gondolkodásának a megváltozása. Nem elég, ha néhány tudós megmondja a népnek a világállamot, hanem a faj szinte egészének ezt előbb végig kell szenvedni, sokunknak elpusztulni. Ezzel a rettenetes jövővel a fennmaradt faj ki fogja dolgozni a megfelelő világállamot és annak a részleteit.
Igen, siker lesz, de a hozzá vezető utat a fajnak ezúttal is végig kell szenvedni.