Konfrontáció vagy együttműködés? Civilek és a hatalom viszonya.

 Kivételesen jó este volt, mert sikerült két olyan vita/beszélgető partnert találni, akik személyükben is képviselték a többféle szerepet: Mistetics Bálint és Vecsei Miklós vállalták az őszinte beszédet.

Az alapkérdés a következő: "Az elesettek iránti tevékeny szolidaritás gyakran óhatatlanul ütközik a hatalommal. Ebben a helyzetben különböző stratégiák és taktikák léteznek. Vannak, akik a lehető legkevesebb konfrontációra törekszenek annak érdekében, hogy minél több emberen tudjanak segíteni. Vannak, akik szerint alapvető strukturális változások híján a segítés végső soron a status quo fönntartásához járul hozzá. A kettő között rengeteg átmenet létezik. A lehetséges és célszerű stratégiákról és taktikákról beszélgetünk vendégeinkkel."

Sok zavar van, hogy mit is jelent a "civil". A politika szemszögéből már írtam erről.

A civil szervezetek fontosságát, szerepét abban látom, hogy innovációt képesek vinni az önmagától bemerevedésre hajlamos államszervezetbe is (a társadalmi innovációkon keresztül), egyfajta civil kontrollt jelenthetnek - valamint biztosíthatják a társadalomban az un. horizontális, a hálózatelmélet nyelvezetén a "gyenge kapcsolatok" meglétét: mindez egyben a társadalom fennmaradásának alapvető feltétele.

A nem állami és nem üzleti szervezetek némileg önkéntes felosztása:

1. szabadidős, hobbi tevékenységek (kertbarátok, dalárdák, helyi klubok)
2. szakmai érdeklődési körök, általában érdekképviseleti funkcióval, törekvésekkel
3. valamilyen társadalmi célra szerveződő "egy-ügyű" (single issue) szervezetek
4. társadalmi, szakmai kontrollt megvalósító non-profit szervezetek (pl. TASZ, Költségvetés Felelősségi Intézet, TI. a c.-től abban különbözhetnek, hogy professzionális szintű a tevékenységük, míg az előzőnél ez nem feltétel).
5. egyházak (rájuk külön törvényi szabályozás vonatkozik)
6. szakszervezetek (rájuk külön törvényi szabályozás vonatkozik)
7. közhasznú szervezet, általában költségvetési forrásokból közfeladatok ellátása
8. párt-struktúrába nem tagozódó politikai mozgalmak (legfőképp őket tekintjük "megváltóaknak").

A fenti azért is önkéntes felosztás, mert a szerepek gyakran keverednek. Így NGO is kaphat közhatalmi szerepet, a pártok is létrehoznak alapítványokat, lehet üzleti bevételük is - vagy éppen egy egyesület lehetővé teszi, hogy a hobbi tevékenység leírható legyen az adóalapból...

A Máltai Szeretetszolgálat - értelmezésem szerint - alapvetően egy g. közhasznú szervezet: a társadalomnak, ezen belül a kormánynak, önkormányzatoknak lenne az elsődleges feladata az elesettek segítése, a kirekesztett közösségek támogatása - s ez több, mint ami az e. egyházak által végzett karitatív tevékenységek, melyeket természetesen a máltaiak is végeznek. Így természetes, hogy a mindenkori hatalmi struktúrán belül működnek. E szerephez igazodik Vecsei Miklós személyisége is: az adott helyzetben gondolt legjobb, leghasznosabb megoldást keresi, kompromisszumokkal, egyeztetésekkel, lobbizással - s ha kikérik, elmondja a véleményét a szegénypolitikáról.

Misetics Bálint mást személyesít meg. Egyrészt egyik alapítója A Város Mindenkié mozgalomnak, mely a hajléktalanok segítésével g. közhasznú, de d. jogvédő is. Bálint harcos jogvédő, számtalan engedetlenségi és tiltakozó akció szervezője és részese, szenvedélyesen érvel, vitatkozik és ír a szegénység felszámolásáért (c.), egy új baloldali,a szegénységet felszámoló politikáért (h.). Nem szereti, ha azt hallja, hogy harcos igazságkeresése, kiállása, őszinte s időnként karcos megnyilvánulásai a fiatalságából (is) adódnak, de egyértelműen azt képviseli, hogy a legfontosabb a politikai rendszer megváltoztatása, mert csak akkor alakítható ki hatékony és igazságos szociálpolitika is, anélkül csak részeredményeket lehet elérni.

A személyes habitusukból adódó feszültségeket minden bizonnyal sikerült lecsendesíteni a rendezvény "hivatalos" része után - de a sok közös pont ellenére az alapvető álláspontok nem változtak: Miklós azokat képviseli (a helyszínen született példával), akik arra készülnek, hogy árvíz esetén minél több embert tudjanak kimenteni - míg Bálint elsősorban azért harcol, hogy újraszabályozzák a folyókat, a védelmi rendszereket, hogy magát az árvizet lehessen elkerülni. Addig is a polgári engedetlenség, a látványos akciók azok, amivel meghátrálásra kell kényszeríteni a hatalmat, amivel fel kell rázni a társadalmat.

Az egymással ellentétes álláspontok ellenére bizonyos szakmai alapok közösek:

- az érintettek nélkül nem lehet eredményt elérni

- folyamatos helyszíni jelenlétre van szükség - ez "távmunkában" nem megvalósítható

- a hatalommal szemben csak nagyon korlátozottak a lehetőségek

- különböző módszerek, eszközök lehetnek sikeresek - de nagyon nehéz megítélni, hogy éppen melyik a célravezető

- az eltérő elveket, megközelítéseket vallók között is fontos a minimálisan informális kapcsolat - az esetleges vetélkedés, konfliktus éppen az érdekeltek, segítségre szorulók hátrányára lehet.

Nekem ez jutott az eszembe - aki ott volt, vagy meghallgatja a felvételt  - lehet, hogy más.