Elöljáróban le kell szögezni: bizalom és együttműködés nélkül nincs eredmény - különben az ünnepi előkészületek alatt hogy is kaptam volna engedélyt, hogy elmehessek az Együtt (országgyűlési választás) programjára? (A javaslat itt olvasható.)

Érdekes és izgalmas volt. Például szakértői beszélgetés részvevői - László Róbert (Political Capital), Boros Tamás (Policy Solutions), Mráz Ágoston (Nézőpont), Pálffy Ilona (Nemzeti Választási Iroda), Vető Balázs - többet politizáltak, mint a politikusi vitán Gulyás Gergely (Fidesz), Molnár Zsolt (MSZP), Schiffer András (LMP), Szigetvári Viktor (Együtt).

Ez nem véletlen, hiszen egyből előkerült az a téma, hogy mennyi az esélye annak, hogy a 18-as választásokig megváltozzon a rendszer - s óhatatlanul szóba került a népszavazás is. (A többségi álláspont szerint akkor lehet csak érdemi változás - ha az a Fidesznek lenne az érdeke. Mivel ehhez egy erős ellenzék léte adhatna okot - túl sok esélyt nem adnék a dolognak).

Nem beszámolót akarok írni, de annyit el kell mondanom: a legnagyobb elismerést MÁ (majd később GG) érdemelte ki: bátrak és van humorérzékük. Tán ismerős, ahogy Mekk mester főzött - mindent beletett, ami finom: egy kis levesnek valót, kolbászt, húst, halat, pudingot, gyümölcsöt... Valahogy így áll össze a NER demokratizmusa: egy kis egyéni rendszer, egy kis erős központi hatalom, egy kis kormánynak alárendelt ügyészség, egy kis AB-nélküliség, egy kis kormány által kinevezett közmédia-vezető - s máris demokratikusnak látszik a mi kis rendszerünk. Csak annak van vele baja, akinek ezt le is kell nyelnie...

Egy idő múlva majd felkerül a videó a rendezvény FB oldalára - s majd létható lesz, hogy a politikusok milyen kedélyesen társalogtak, egy-egy övön aluli ütésváltás után is :-). Ami viszont pozitívum: többségük egyetértett abban, hogy a parlamenti választás önmagában nem, csak a demokratikus működés egész rendszerén belül értelmezhető - az önkormányzatisággal, népszavazással - ezért választási rendszeren ezt a kiterjesztett értelmezést használom.

Az erre vonatkozó javaslatomat egyszer már leírtam: http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/demokracia-ertelmezese-kozosjo, úgy érzem, alapvető dolgokban ma is vállalható - s sok eleme átfedésben van az EGYÜTT javaslatával.

Egy jó választási rendszernek több, egymással többé-kevésbé ellent is mondó szempontnak kell megfelelnie.

• érvényesüljön a választók akarata - s ne csak választási ciklusonként egy alkalommal
• fair és átláthatóak legyenek a szabályok, zárják ki a korrupció lehetőségét is
• a döntések megalapozottak legyenek
• érvényesüljön a szubszidiaritás elve
• adjon lehetőséget a stabil működésre
• biztosítsa a képviselők ellenőrzését, ellenőrizhetőségét

A parlamenti demokráciánk leginkább emlegetett gyengesége az, hogy kialakult a "pártokrácia" - ami korábban a két nagy párt elvtelen alkudozásait, ma pedig a Fidesz egyeduralmát jelenti. Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy mindez a hibásnak bizonyult szabályozásnak köszönhető. 1989-ben érthető, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak a stabil kormányzásnak - azonban a választási rendszer, különösen a később megemelt küszöbnek, egyenesen vezetett a kétpólusú politikai kialakulásához, a felek szinte kényszerpályán mozogtak afelé, hogy zérus-összegű játszmákat alkalmazzanak az egyébként pozitív összegűt lehetővé tevő helyzetben is. Ilyenkor a másik fél minden áron való legyőzése válik az egyetlen elfogadható céllá. Érdemi döntések (pl. önkormányzatiság, pártfinanszírozás) nem születtek a 2/3-os kötöttségek miatt - csak elvtelen alkukra "jutott" a felektől. Amíg viszonylag kiegyenlítettek az erőviszonyok s működik a fékek és ellensúlyok rendszere, addig csak érlelődik a tragédia. A két pólus kialakulása csak gyengítette az addig sem erős együttműködési készséget, bizalmat - új erők nem tudtak innovációt, sokrétűbb együttműködési kényszert, érdemi ellenőrzést vinni a rendszerbe. (Messze nem tartom azonos súlyúnak a két oldal felelősségét - de az un. baloldal is követett el annyi hibát, hogy az legalább a kommunikáció szintjén, de érv lehet.) A tapasztalatok inkább azt mutatják, hogy a ciklusidő kitöltésének érzett kényszere csak ártott - gondoljunk a Boross kormány vergődésére, az első Orbán-kormány kisebbségiként való befejezésére, melyhez a MIÉP támogatása kellett - s bár akkor nem úgy gondoltam, talán ügyvezetőként is működhetett volna a válságkezelés csúcsidőszakában a Bajnai kormány. Vagyis: az arányosság elvének érvényesülését, az politikai innovációk elősegítését fontosabbnak tartom a misztikus stabilitásnál.

Sokan kritizálják a rendszert, hogy a képviselők nem felelősek a választóikért, ahogy megkapták a mandátumukat. Ezért az egyéni választási rendszer és a képviselők visszahívhatósága mellett érvelnek. Maradok az eredeti - s örömömre az Együtt - javaslatnál: a parlamenti képviselőket az un. német szisztéma szerint válasszuk. Ahhoz, hogy valódi kapcsolat lehessen a polgárok és a képviselőik között, egyrészt az szükséges, hogy a választási körzetek valós egységek legyenek - ezt ma leginkább a járások, kistérségek jelentenék - ugyanakkor a Parlamentben az ország ügyeivel kell foglalkozni, a helyi érdekeket pedig az önkormányzatiság ennél alsóbb szintjein. (Meggyőződésem, hogy ennek a logikus szintje a régiók tanácsa lehetne, a kiürült megye-rendszer helyett.) Természetesen a választóknak arra is lehetőséget kell biztosítani, hogy ne csak pártokra szavazzanak, hanem arra is, hogy személy szerint kiben van bizalmuk. Ezt a német-rendszer is biztosítja, ami még kiegészíthető a listán belüli rangsorolás lehetőségével.

Ha marad az egyéni körzet, károsnak tartanám a visszahívhatóság intézményét: nem tudok olyan lépviselőt elképzelni, akivel kapcsolatban rövid időn belül ne tudna fellépni a demagógia, ürügyet találva a visszahívhatóságra. Ugyanakkor jogosnak tartom azt az érvet, mely kritizálja azt, hogy a frakciók kényszeríthetik a tagjaikat, hogy akár meggyőződésük ellenében is szavazzanak: alkotmányellenesnek tartom az ilyen esetekért járó büntetéseket.

Elméleti és gyakorlati szempontokból is behatároltnak tartom a közvetlen demokrácia lehetőségeit - a már hivatkozott anyagomban ezt viszonylag részletesen indoklom. Magam is fontosnak tartom azonban a közvetlen, bevonó demokrácia módszereinek és eljárásainak az alkalmazását - de erősen korlátoznám a népszavazások intézményét. (Akkor is, ha ez a mai ellenzék egyik legfontosabb eszközének tűnik.)

Ahhoz, hogy jól működő társadalom, demokrácia legyen, még sok minden kell - elsősorban társadalmi kohézió és "jó kormányzás", szakpolitikák. S bár most csak egy szűkebb területről van, mindenképpen idekívánkozik a párt- és kampányfinanszírozás kérdése. Dehogy akarom szórni a pénzt - de mégis fontosabbnak tartom az átláthatóságot, számon kérhetőséget. S ugyanezt a képviselők esetében is. Egyezzünk meg, hogy a képviselői illetmény legyen akkora, mint egy főorvosé vagy egyetemi tanáré - vagy hogy jól járjanak a pedagógusok, mint egy iskola igazgatóé. De a képviselők vagyoni helyzete akkor lesz átlátható, ha erre valódi igény van. Hát legyen.

S jól tudom, a NER nem fog meghatódni az ilyesfajta javaslatoktól - de lesz élet utána is. Hát legyen. Az ellenzék pedig addig is edzzen, gyakorolja a demokráciát - amíg nincs más terep, a saját lehetőségein belül.