Valóban nettó hazaáruló, aki az € bevezetése mellett érvel? Schiffer András megkérdezte erről a devizahiteleseket is?

Itt jártam - így jártam? Sok alapja IS van annak az EU, globalizáció és kapitalizmus bashingnek, amit Schiffer András képvisel de nettó tévedés le „nettó hazaárulózni” azt, akivel szemben akár teljesen ellentétes is az álláspontunk – legyen az akár az euró bevezetése is. (Ha ő téved, akkor átminősül nettó hazaárulónak? Megkérdezte erről a devizahiteleseket?). Hiszen az euro legnagyobb hiányossága éppen az, hogy csak monetáris egységet valósít meg, de hiányzik az egységes fiskális politika, a valódi gazdasági integráció. Mert e nélkül nincs is értelme egységes szociál- vagy ökopolitikáról beszélni, vagy egységes külpolitika nélkül abban reménykedni, hogy az igencsak megkopott/megtépázott, un. európai értékrend érvényesülhessen a világban – ahol az USA-val, Oroszországgal, Kínával stb. kell legalább pariban lennie az EU-nak. Például ökopolitikai kérdésekben.  Ugyanis nettó tény-ellenes az az óhaj, hogy a globalizáció káros jelenségeit a nemzetállamok lennének képesek kivédeni. Ez szép idea – de a valóságban hamis hivatkozás az Orbán-félék szájából. Ugyanis ezek a nemzetállamok készségesen kiszolgálják a multikat, egymással versengenek, hogy milyen kedvezményeket adjanak – s azt is látjuk, hogy az elég nagyra nőtt un. nemzeti vállalatok mind igyekeznek multivá alakulni. (A közelünkben ilyen az OTP, a MOL – s maga Orbán fogalmazta meg azt az igényét, hogy egyre több magyar befektetés „kifektetés” legyen.)

Lányi András sokkal bölcsebben látja a világ dolgait – az átláthatóságra, a személyes felelősségre koncentrál. (…”az ökológia politikai filozófiája nem a nyereségelvű piaci versenygazdaságban látja az ökocídium végső okát…..nem gonosz kapitalistákra, hanem személytelen közvetítő mechanizmusokra bíztuk az emberiség sorsát…”). Logikus következtetés: „ezért az ökológiai politika közösségelvű és lokalista: a helyi közösségek önrendelkezését erősítené mindenféle központosító törekvés ellenében.”

Mindenképp szükséges és hasznos iránynak tartom. Gazdasági vagy ökopolitikai megközelítésben nem hiszem, hogy ez lenne „A” megoldás. Egyrészt nem tudom, hogy ezek a helyi közösségek mekkora hányadot tudnának lefedni a több millliárd emberből – másrészt az önrendelkező gazdasági közösségek működésének méretbeli, működési korlátai vannak, ezt a kibucok és a Mondragon példája bizonyítja. Ugyanakkor helyi közösségek, önkormányzatok nélkül nem képzelhető el demokratikus társadalom. S itt nem pusztán a szubszidiaritás érvényesítéséről van szó, hanem arról is, hogy ha az emberek nem tartoznak kisebb közösségekhez, s nem ezeken keresztül is kapcsolódnak a nagyobbakhoz, akkor védtelenek a hamis biztonságot, közösségi érzést nyújtó fundamentalizmusokkal (ld. sovén nacionalizmusok, szekták) szemben.

Minden fenntartásom, eltérő véleményem ellenére azért is szeretem Lányi András gondolatait, mert legalább a megközelítésünk alapjaiban van valami közös: a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet egymástól nem elválasztható részei a világnak, bárhova nyúlunk, az a többi területet, az egészet is érinti. Ezért is lehetett volna izgalmas téma az, hogy a mostanában felfutó globális mozgalom és az ökopolitikai elképzelések vajh' összeérhetnek-e.

Aki nem hiszi, akár nettó hazaárulózhat is – vagy járjon utána: https://geo1.blog.hu/2019/08/12/egy_neolibsi-komcsi_feljegyzesei