Több van Gogh poszter is lóg a szobám falán, tán ezért néztem meg egy közepes családi filmecskét, melyben 13 éves kamaszok Rousseau egyik képét használják fel egy előadásukban – melyben az őserdők pusztítása ellen tiltakoznak. Közel 30 éves a film, de ez ugrott be nekem:

ami ott és akkor egy mellékszál volt, ma a hírek, posztok tömege tárgyalja– egy ismerősöm így , vitatva:

Jó kis világban fog eltelni az életem hátralevő része. A Trump, Erdogán, Orbán-féle "ach, nemzeti önrendelkezés" enyém_a_szemétdomb szuverenisták az egyik-, a Thunberg tipusú "csináljon már valaki valamit" globalisták a másik oldalon. Szükségük van egymásra, mint kenyérre és vajra. És nekem rájuk?

Személyes véleményem érdektelen, legfeljebb a poszt szempontjából lehet fontos: nem hiszem, hogy a felmelegedést kizárólag a CO2 okozza – sőt, valószínűleg kevésbé, mint az un. természetes tényezők. Ebből, illetve szakértő környezetvédők anyagaiból biztosra veszem, hogy van és lesz klímaváltozás, melynek mértékéről, hatásairól, befolyásolhatóságáról igencsak eltérő adatokról lehet olvasni. (Pl. 1-2 vagy 7 Cfok, 20-200 cm tengerszint emelkedés, stb.). De itt van a tágabb értelemben vett környezet állapota.

Először 1 írás – tbk arról, hogy valóban populista mozgalomról van-e sz.

A populizmus elsősorban politológiai kategória - a hatalom megszerzésével, működtetésével kapcsolatos. Kérem, szólj, ha itt erről lenne szó. Ebben az értelemben GT nem több, mint bármely lobbicsoport, mely a világban működik: ha veszélyesek, akkor azok is azok. Annak semmilyen gyakorlati esélye sincs, hogy egy globális görögdinnye (kívül zöld, belül piros) diktatúrának ágyaznának meg, ez a populizmus nem tekintély elvű. A populizmus egyik jellemzője a nép és az elit szembeállítása – de ez a mozgalom éppen az elitet akarja cselekvésre késztetni.

A dolog ugyanakkor messze nem kockázatok nélküli: ez az "ég a ház"-szerű mozgósítás kérdéses, hogy az azonnali cselekvésre való mozgósítás mellett a témával való tartós foglalkozást is biztosítja-e.

Számomra egyértelmű, hogy ha a hosszú távú fenntarthatóságról - az emberiség jövőjéről - van szó akkor ha a gazdaság, társadalom, kultúra, környezet témáját veszed elő, érinted valamelyik másikat is: ezek csak egyben kezelhetők:  Ez a mozgalom viszont az 1 ügyű (single issue) kategóriába tartizik.

Ugyancsak kockázat, ha úgy lövünk a CO2-re, hogy ezzel azt hisszük, a klímaváltozás kivédhető, megfordítható - mert a klíma biztos, hogy változik (elkötelezett környezetvédők szerint is 30 év a hatás ideje), ezekre a változásokra fel kell készülni. Kockázat, de ez nem GT hibája, hogy nem tudjuk pontosan a hatások mértékét (hőmérséklet, tengerszint, egyebek), hiszen nem mindegy, hogy 18 vagy 200 cm-es tengerszint emelkedésre kell-e felkészülni.

Azért, hogy a CO2 a No.1. közellenség (személyesen nem így gondolom, de ) nem lehet GT-et hibáztatni: bizony, szinte tudományos konszenzus van erről. Tekintve, hogy ha erre lövünk, közben magáról a környezetvédelemről is szó van - ez nem olyan nagy vész: egy határozott irányt ad a gondolkodásnak, hogy az externáliákat interizáljuk, akik a klímáért szólnak, ezt mindig a környezetvédelem egyéb témáival együtt teszik, stb. S ha az Amazonas őserdeinek égetése nem is növeli a melegház hatást, de éppen elég rombolás, ha biodiverzivitást, a talaj rongálását vagy az őslakosok helyzetét tekintjük.

Kockázatot jelente, ha megakadályozná az erről folyó munkát, a teendőkről való ésszerű vitákat - de ilyenek vagy nincsenek, vagy elhalnak az ügyek között. A teendők: https://nepszava.hu/3049949_felelosseg-es-igeretek-az-elheto-vilagert. A cikkből is kiolvasható, hogy a megoldások lassacskán haladnak, GT mozgalma épp ezen változtathat: le nem söpörhető kérdéssé akarják emelni a témát.

Kockázat, hogy az őket támogatók megelégszenek-e az egyéni szinttel - pl. a műanyag szívószálak bojkottjával - vagy van-e erejük, hogy globális szintre emeljék az ezen a szinten rendezhető kérdéseket.

Úgyhogy szerintem szükség van rájuk - ahogy a kockázatok kezelésére is. S a gazdaság, társadalom, kultúra összefonódó területein is.  Miközben félek, hogy hiábavaló lenne elhitetni, hogy csak szándék kérdése a klímaváltozás visszafordítása, és a műanyag szívószálak elvetését nem tartom többre, mint a fotel- vagy Facebook-politizálást – én mégis a környezetvédőkre teszek. Ahogy egy barátom írta egy magánlevélben: A klímaváltozás jó szlogen, könnyen érthető, kommunikálható, globális együttműködésre lehet velük kényszeríteni a politikusokat, polgárokat. És ez egyelőre mindent visz. Lehet, hogy ez csak egy újabb hit, ami alapján együtt tudunk dolgozni most már az országoknál, gazdasági régióknál még nagyobb, akár globális mértékben. Ahogy a vallásosságban, itt is félremegy egy csomó dolog, de a cél nemes, és nincs nagyon alternatívája. Egyelőre. Mert ne feledjük: a vállalatokat mi irányítjuk – azzal, hogy mit veszünk meg tőlük. A politikusokat pedig mi választjuk.