Úgy tűnik, a dolgok fent dőlnek el - pedig nincsen "fent" alapok és tartószerkezetek nélkül.

A hvg360-on, ÉS-ben de más portálokon is ismert elemzők és alkotmányjogászok írtak az ellenzék 2022-es esélyeiről és feladatairól, köztük az alkotmányossági kérdésekről.  Attól tartózkodom, hogy beleszóljak alkotmányjogi kérdésekbe, de egy témában szeretném elmoni a véleményem.

Többen is említik az önkormányzatok autonómiáját. Ha érvényesíteni szeretnénk a szubszidiaritás elvét és gyakorlatát, akkor érdemes egyfajta tevékenység leltárt összeállítani, amihez hozzá tudjuk rendelni az egyes felelősségi szinteket. Nem állítom, hogy olyan egyszerű lenne, mint amit felvázolok, de az érthetőséghez tán elég:

1. Önkormányzatiság – alapszint, ahol érvényesül a közvetlen tapasztalat és befolyás

1500 - 2000 fő, de internetes "támogatással" lehet akár 3000 is. Egy ekkora csoportban lényegében mindenki megismerheti egymást - ha ez inkább csak felületes, "tudom, hogy kiről van szó" szintű is - erős kapcsolat viszont csak akkor alakulhat ki, ha léteznek erős kulturális kötelékek, közös történetek, célok, elfogadott szabályrendszerek és teljesítmény, ill. státus rangsorok - s ami tán a legfontosabb: e körön belüli kisebb csoportok. Vagyis ekkorának becsülhetjük az önkormányzatiság első szintjébe tartozók körét, ahol elvárható, hogy mindenki megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a döntésekhez.

Jellegzetes döntések: szociális segély- és támogatás, fogyasztói értékelés, oktatás, közműellátás alapszintű szervezése, közösség-építés

Ezen a szinten megállapítható a tényleges szociális helyzet, működhet az egymásra figyelő s egymást segítő támogatási rendszer; érvényesíthető a közvetlen befolyás az együttélési normák betartására. Eldönthető a buszmegálló legjobb helye, eldönthető, hogy az iskola vagy az önkormányzat ablakát kell-e kifesteni, egy kisbuszt kell-e venni a diákok, betegek utaztatásra, vagy megoldható a „telekocsi”. Mire használják fel az önkormányzati bevételeket, mit tudnak önkéntes munkával elvégezni. Ez a községek (vagy várorészek) szintje

2. Mitől város a város, kistérség a kistérség? Ahol lényeges az állampolgári részvétel

Egy város (funkciójában) környéke központja – közvetlen környéke elsőszámú felvevő helye – pl élelem, ipari és szolgáltató tevékenységek munkaereje - s szolgáltató/ellátó központja, legyen az gimnázium, orvosi szakellátás, államigazgatási helyi intézmények, mozi, étterem. Ahhoz, hogy megjárjuk az oda-vissza utat, ne legyen szükség egy egész napra. Szerencsés esetben egy város vonzáskörzetével együtt alkothatja a járást vagy kistérséget. Ez az a keret, ahol koordinálni érdemes a hulladékkezelést, a közmű-ellátást, ahol értékelni lehet és érdemes a közszolgáltatásokat.

Az országon belül is jelentős eltérés van a település-szerkezetben, ezért 10-60 e fő lehet egy város és átlagos vonzáskörzete, s ezt tekinthetjük az önkormányzatiság 2. szintjének.

Jellegzetes döntések: költségvetés; iskola vagy mozi kifestése; helyi sportkör támogatása; szociális keretek elosztása; munkahelyteremtő programok felügyelete/támogatása; pedagógusi, háziorvosi pályázatok értékelése; közösségi- és szociális munkaprogramok jóváhagyása; helyi adók kivetése – megjelenik a funkcionális szakértelem szükségessége.

 3. Magas szintű ellátási központok - régiók - moderált állampolgári részvétel 

Legyen egyetem és főiskola, széles kulturális kínálat színházzal, legyen integrált és magas szintű egészségügyi ellátás.

Legyen kapcsolódás a gyorsforgalmú közlekedéshez, 1 napon belül oda-vissza elérhető legyen bármely intézmény.

A központ területén belül legyen értelme a közösségi közlekedés optimalizálásának (közút vs vasút), ezen belül közvetlenül hatnak a kiemelt fejlesztések (munkaerő, helyi kkv-k kapcsolódása, stb.)

A már kialakult struktúrákhoz igazodva kb. 100 km-es átmérőben 1,5-2,5 millió ember alkothat 1-1 életképes régiót. (A történelmi hagyományoktól, földrajzi helyzettől függően nagy eltérések is lehetnek.)

Jellegzetes döntések: költségvetés (delegált és /vagy bevételi források alapján) regionális közlekedési hálózat optimalizálása; szociális- és működési keretek elosztása; regionális közmű- és szolgáltatásfejlesztési projektek jóváhagyása; regionális közmű- és szolgáltatás felügyelete és /vagy működtetése; EÜ, oktatás, kulturális költségvetés jóváhagyása. Ezen a szinten már nélkülözhetetlen a hiteles szakértelem, a demagógia kizárása.

Ez az a szint, ahol mai tudásunk szerint még megvalósítható, hogy komplex döntések előkészítésében, kialakításában részt vegyenek az állampolgárok - ha a döntéshez elegendő idő áll rendelkezésre. Ugyanakkor ezen szinten már óhatatlan felmerül a professzionális politizálás igénye is, ami - bárhogy is nevezzük - a pártszerű működéstől várható csak el. Láthatóan ez nagyobb egység, mint a jelenlegi megyék, nagyjából az un. EU stratégiai régiók szintjének felel meg.

4. Nagyrégiók - előnyös kapcsolatok lehetősége

A földrajzi helyzet, a régiók közelsége határozza meg, hogy milyen - elsősorban vonalas - létesítményekkel célszerű egymáshoz kapcsolódni. Ilyenek az elektromos áram, fő közlekedési útvonalak, csővezetékek. Ezeket célszerű a régiók és országok között is összekapcsolni, optimalizálni. Ennek kifejtésébe nem mennék bele – jelenleg legközelebb az államok felelnek meg e szintnek.

Ha abból indulunk ki, hogy a jogalkotó, a kormányt állító illetve azt ellenőrző legfontosabb intézmény az arányos, listás választás alapján megválasztott parlament, akkor nyilvánvaló, hogy nincs szükség egyéni választókerületekre, a képviselők országos kérdésekkel foglalkozzanak. Ugyanakkor nem vetném el a második kamara lehetőségét sem, ahol egyrészt ütközhetnek a lokális, regionális érdekek, másrészt egyfajta szűrőt is jelenthetnének az első kamara döntéseivel kapcsolatban.

https://geo1.blog.hu/2017/08/07/a_ujra_a_demokraciarol