Épp azon agyaltam, hogy mennyire fals dolog a népszavazást a demokrácia kitüntetett eszközének használni e kies hazánkban, amikor – vitakultúra, óh – egy igazán lényeges kérdést kaptam a posztom alá:

Egyébként Fegyőr hogyan tervezi a számára nem tetsző újságírók eltiltását? Hoznak egy törvény, hogy konkrétan x.y a továbbiakban nem publikálhat sajtótermékekben? Vagy hogy?

Nem hagyom magam a témától eltéríteni – úgyhogy játsszuk le, ha a népszavazás valóban olyan jó eszköz, hogyan lehetne ezt a kérdést igen/nem alapon eldönteni? Mi is hangzott el?

„Azt gondolom egyébként, s ebben én radikálisabb vagyok, mint a többség, hogy azokat a propagandistákat, és itt most propagandistákról beszélek, aki ott van a TV2-nél, aki ott van az Origóban, akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényt állítanak, akkor én őket időre eltiltanám a foglalkozásuktól, én eltiltanám a hivatásuk gyakorlásától. Mert újságírónak lenni, médiaszolgáltatónál dolgozni, az egy közfeladat, az egy köztájékoztatási feladat. És itt nem a véleménycikkekről beszélek, hanem a magyar állam által fenntartott és finanszírozott hírportáloknak az uszító propagandájáról beszélek. Foglalkozástól eltiltás. De ebben sokan nem értenek egyet velem, nekem vitám van sok mindenkivel.”

Egy lehetséges kérdés biztosan az lenne:

A: Egyetért-e azzal, hogy aki el akarja tiltani a foglalkozásuktól a jobboldali újságírókat, az ne vállalhasson politikai tisztséget

B: Egyetért-e azzal, hogy azok, akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényt állítanak, hivatásuk gyakorlásától megfoszthatók legyenek?

C: Egyetért-e azzal, hogy az újságírók szólás- és véleményszabadságát minden esetben védeni kell hivatásuk gyakorlása során?

(A kérdések egyértelműek – hogy egyéb jogi szempontból is megállnák-e a helyüket, azt megítélni nem tudom, de példánk szempontjából tán nem is annyira érdekes.)Valójában egyik kérdés sem a valós problémával foglalkozik – de ismerve hatóságainkat, Alkotmánybíróságunkat, nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy az A. kérdés lenne a befutó. Ami igazán árulkodó: a Mandiner nevő portál először az alábbi címmel ajánlotta a hivatkozott interjút. Fekete Győr eltiltaná foglalkozásuktól a jobboldali újságírókat – s lényegében ez az értelmezés lett az uralkodó a kormányoldalon. Az un. ellenzéki körökben jórészt a B. változat terjedt el – de sokan a C. szerinti álláspontjukat fogalmazták meg.

Nekem nem kenyeresem FGYA - de amit elmondott, azt egyik kérdés sem fedi le. Tudom, egy mai kormánypárti szavazónak nehéz elképzelnie – de csak a példabeszéd kedvéért mégis csak gondoljon el egy olyan helyzetet, amikor ők lesznek (vagy: amikor ők voltak) ellenzékben.

A valódi kérdés pedig az, hogy mi legyen a tudatosan uszítókkal, rágalmazókkal, hazugságot terjesztőkkel - és ehhez kapcsolom azt is, hogy állami (vagyis: közösségi!!!) pénzeken milyen médiát támogassanak. Ha nem tévedek nagyot, akkor ez a probléma gyökere - s akkor erről már lehet egy társadalmi-szakmai vitát indítani. Tán nagyon naív vagyok, de  el lehet jutni oda, hogy a TV2, Origó - de soroljuk mellé az RTLKlub-ot, Telexet, hvg-t - a piacról tartsák el magukat (olvasók, céges hirdetők), legyen csak egy meghatározott kör (kulturális, művészeti) melyek kapnak közösségi támogatást. De ha a kormány hirdet - mert vannak valóban közérdekű témák - akkor ne pofára, hanem valós értéken (pl: elérések száma, ne pedig pártszimpátia alapján.) hirdessen.

S igen, nehéz a vélemény és a szándékos hazugság közt különbséget tenni - de a helyreigazítási/sajtóperek azért azt mutatják, hogy nem lehetetlen. S ekkor elképzelhetőnek tartok egy progresszív szankcionálási rendszert, hiszen kibukik, hogy hol, kik hazudnak a legtöbbet - s akkor lehet, hogy a gatyáját is ki kell fizetnie, vagy éppen ha a médium nem teszi meg, akkor bírósági (vagy szakmai etikai bizottsági) döntés is lehet akár még az említett ideiglenes letiltás is.

S persze, el lehet gondolkodni, mi is lehet a megoldás egyéb közszereplők esetében... Tudom, nem könnyű - de érdemes lenne megpróbálni.