Többször érveltem már az előválasztás mellett - néha azonban úgy tűnik, mintha ez célként fogalmazódna meg.

Úgy gondolom, a cél csak az lehet, hogy le kell bontani a NER-t, mert csak így lehet vissza/felállítani a jogállamot, visszaszorítani az állami rangra emelt pofátlan korrupciót, s esély legyen a jövőt megalapozó oktatás kialakítására, s valódi társadalmi és szakmai viták alapján alakuljon ki az oktatás, nyugdíj és egyéb szakpolitikai területek programja.

http://www.hegyvidekujsag.EU/kozelet/lakossagi-forumok - Figyelem: EU-s domain!!!

„Kettős érzelmek munkálnak bennünk: a szerencsétlen, elesett emberek iránti részvét és szolidaritás mellett lelkünkben van a félelem érzése is, hogy meg tudjuk-e őrizni otthonunk biztonságát, életünk minőségét, a kultúránkat. A népszavazás arról szól, hogy ebben a nehéz kérdésben nem másra bízzuk, hanem saját kezünkbe vesszük a döntés jogát”

2014-ben a határon túliak szavazata egy mandátumot, így 2/3-ot ért az Orbán AG-nek. Lehet, hogy most ez a lehetőség teszi érvénytelenné a kvóta-szavazást?

http://valasztas.hu/hu/ref2016/1135/1135_0.html

Korábban felvetettem egy naiv elképzelést arról, hogyan tudnának segíteni aktív politikai szerepet már nem vállalók az ország sorsán...

Belátom, igazuk van, nem tőlük lehet elvárni, hogy beindítsanak egy politikai mozgalmat. De akkor mégis, hogyan?

"Az őszödi beszéd tanulsága, hogy hazugságra nem lehet politikát építeni" - hazudta Gulyás Gergely. A valóság az, hogy egy politikus ne hazudjon, vagy ha hazudik, akkor ne vegyék észre, vagy ha észreveszik, ne vallja be.

Soós Eszter Petronella "Hányféleképpen bukhatunk bele az előválasztásba?" címmel francia példákon keresztül válaszolja meg a saját kérdését. A mostani címre adott válaszom egyszerűbb: előválasztás nélkül egyféleképpen, biztosan.

Jártam a forrásánál, Passaunál, a Vaskapunál, Russénél - a deltákban még nem - de nekem "A" Duna az a Szentendrétől a Megyeri hídig terjedő szakasz: bár a híd maga a modernitás és a civilizáció szimbóluma, a Duna maga a természet, a nyugalom, amit zavartalanul élvezhetsz.

 A világ legkönnyebb dolga globalizáció- vagy kapitalizmuskritikusnak lenni - így én is az vagyok. Ugyanis nincs tökéletes rendszer, mindennek vannak erősségei és gyengeségei - s teljesen normálisnak tartom, ha valaki fellép a hátrányok, hibák ellen. Fontos tisztázni, hogy mit értünk egy fogalom alatt: számomra a kapitalizmus az a feudalizmust felváltó termelési mód, mely a szabadság kiterjedésén, a magántulajdonon és a versenyen alapuló gazdaságra épül.

Még bőven abban az időszakban, amikor az ellenzék próbálkozott a népszavazással, már elmondtam lesújtó véleményemet erről a veszélyes  eszközről... Azóta csak megerősödött bennem a tudat.

A mostani, kvótaügyi népszavazásban minden lehetséges visszaélést elkövet az Orban AG (AG: utalás a cégszerűen működő maffiaállamra, illetve a simicskai jelzőre).

(A cím: "puklioliver", utalás a Gittegyletre.) Sokan kiakadtak ismerőseim közül a Tanítanék mozgalom vezetőinek nyilatkozataitól - jogosan?

Egy régebbi írásomból idézek:

Izgalmas a téma: a nemnövekedés teóriája arra szolgálna megoldást, hogy túl nagy az ökológiai lábnyomunk, a társadalmat szétfeszítik a nagy különbségek, az esélyegyenlőséget biztosítani kell az emberek közti viszonyokban. Olvastam már erről komoly anyagokat, reagáltam is rá.

Való igaz, már ma is képesek lennénk arra, hogy Földünkön minden ember számára biztosíthatók legyenek az alapvető, emberi léthez méltó szükségletek. Ugyanakkor egyesek ennél sokkal többet birtokolnak, másoknak, akik jóval többen vannak, sokkal kevesebb jut.

Csizmadia Ervin és a (Méltányosság Politikaelemző Központ) mindig figyelemre méltó dolgokról beszél, nagy érdemük, hogy nem ragadnak le a hazai mocsárban, hanem széles nemzetközi kitekintéssel vizsgálnak olyan témákat is, mint a társadalmi kohézió, a demokrácia mérhetősége, a politikai táborok közti megegyezés szükségessége, stb.

Friss a sztori, láttam, hallottam, megéltem:

Akárhogy csűrjük-csavarjuk az "elit" fogalmát, a legnagyobb politikai napilap főszerkesztő helyettese biztos, hogy ennek a része. Ezért nagyon izgalmas, amikor az elitről ír, az ő nyakába varrja a Brexit "sikerét". http://nol.hu/velemeny/lazadas-a-tomegek-ellen-1622325

Összefoglaltam, hogyan látom a menekültkérdést, ebben az iszlám helyzetét. Nagyon sok véleményt hallottam/olvastam már - értelemszerűen a nem-muszlimoktól. Ezért arra kérem az idetévedt olvasót, ha van muszlim ismerősük, mutassák meg nekik a kérdéseimet.

Még 2014-es élmény alapján írtam, a bőrünkön is érezhető menekült-válság előtt: Az alkotmányos patriotizmus lehetősége a multikulturális társadalmakban című előadást hallgattam meg. Valószínűleg nem sokat értettem meg belőle - de egy dolgot talán igen: az euro-atlanti polgári jogállam arra az elvre épül, hogy az egyének számára biztosít jogokat, s feltételezi, hogy felelős emberek hoznak döntést saját, s a társadalom sorsáról. A részvételi, deliberatív demokráciára ösztönöz (jó esetben), alapeleme a vita, mely kulturális és egyéb témákat is érinthet, de feltételezi, hogy a szabad felek alapvetően ésszerű keretek között folytatják le. Ezzel az önreflexív modellel szemben egészen más az alapelve a fundamentalizmus(ok)nak, melyek az emberi lét teljességének szolgálatát hirdetik - de általában szigorú közösségi normatívák, törvények alapján.

Sokan, sokat írtak az előválasztásról. A vélemények elég lehangolók - hisz nem képesek egymással szóba sem állni. Megoldás még csak lenne. Mások szerint, ha le is ülnének, a programokat, identitásokat nehéz/lehetetlen összeegyeztetni. De ha van szándék - van hozzá technológia is.De még mindig megmarad az az érv, hogy "túl sokba kerül, nincs rá pénz. Érdemes ezen elgondolkodni.

Akkortájt, amikor a szerző született, épp "megállapodtunk" egy közös sörözés során egy JUSOS delegáció tagjaival, hogy a skandináv modellben közösen kiegyezhetünk - alapvető értékeim azóta sem sokat változtak. Ezért is tűnt izgalmasnak a "Pannon pumák, skandináv modellek és a magyar valóság - Ökopódium Szél Bernadettel és Pogátsa Zoltánnal".

 A munkahelyek tragikus elvesztése, vagy a lélekölő rabszolgamunka alóli felszabadulás  valójában nincs vitám a szerzővel, sőt, amiről ő ír, számomra kiindulási alapot jelentenek. Éppen ezért én inkább az átmenettel, az elkerülhetetlenre való felkészüléssel - vagy éppen annak a hiányával foglalkozom inkább.