Olvasom egy újbaloldali hozzászólását a liberális demokráciákról: " Tökéletesen megérett ez a modell a pusztulásra." - ami TGM anti-kapitalizmusának egy kevéssé szofisztikált értelmezése. (Az un. jobboldali liberalizmus-ellenességre nem is érdemes szót vesztegetni - jellemző, hogy az mno-n folyó vitában maga TGM is elsősorban e kritikák megalapozatlanságáról tartotta fontosnak írni.)

Először csak  ezer keleti keresztény  családot fogadtunk be 2013-14-ben, majd százezer ukrán menekültön segítettünk - de ez még mind semmi! Mint kiderült, a kormány tagja még ételt is osztott!!!!

Nem lesz ebből baj? Ha ennyi pénzt költünk ilyen hiábavalóságokra, hogy újulnak meg kastélyaink??!!

Lánczi András, a Corvinus következő rektora, a jelenlegi hatalom fő ideológusa mondta: a ma a világban mainstreamnek számító liberális felfogás szerint a politika nem más, mint „alkalmazott etika”, melyben a szabadság, egyenlőség és más normatív fogalmak felől kell megítélni minden cselekvést. ... a politikai realizmus irányzata  megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot: A realitás tisztelete azt jelenti, hogy nem feledkezünk meg a hatalomról. A hatalom ugyanis – folytatta – kimarad a normatív megközelítésből. Képesek úgy írni politikáról, mintha hatalom nem is létezne.

Követelem a civil szervezetek és azok vezetőinek teljes jövedelmi, vagyoni helyzetének az átláthatóságát!

Könnyen megkapjuk a választ, ha belegondolunk: milyen lenne az ország, ha minden aszerint lenne, ahogy a KDNP és Kis-Rigó László szeretné?

Biztos, hogy azonnal betiltanák az abortuszt, kiszélesítenék a vasárnapi munkavégzés tilalmát. Bevezetnék a szingli adót. Az iskolában minden gyerek hittant tanulna, a nőknek minimum három gyereket kellene felnevelnie. Sose derülne ki, hogy pedofil papok is léteznek, a homoszexuálisoknak rejtőzködniük kellene. Állami eszközökkel támogatnák a fiatalok párkeresését - a baráti sajtó pedig elhallgatná a gólyatáborok erőszaktevéseit. A miséken a papok nyíltan hirdetnék, hogy kikre szabad voksolni a választásokon.

A rend megteremtéséhez mindenekelőtt fel kell tárnunk az igazságot az elmúlt évek kormányzati visszaéléseivel kapcsolatban. Csak a felelősség megállapítása és a felelősök jogállami elszámoltatása állíthatja helyre a törvénybe vetett bizalmat. Az elmúlt nyolc évben a szocialisták csődbe kormányozták az országot. Magyarország társadalmi, gazdasági és szociális összeomlása nem maradhat következmények nélkül. A bukott kormánynak el kell számolnia minden egyes közös forintunkkal. A magyar emberek jövője elszámolás nélkül nem lehet sikeres.

Sokan érzik úgy, ma a kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogat és szétesik a korrupciótól. Állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését halljuk és tapasztaljuk.

 Az írás megjelent a hvg mellékletében. 

Egy viszonylag alapos és sok tekintetben megfontolandó írás jelent meg, Ansinn a szerzője. Személyes érintettségem is arra ösztönöz, hogy reagáljak az írására.

Ennek dacára saját fülemmel hallottam egy klubvitán az egyik parlamenti párt tagjától, hogy az ellenzéki összefogásnak milyen miniszterelnök-jelöltre van szüksége: egyetlen elvárás, hogy jól álljon rajta az öltöny. Majd a politikai korrektség jegyében hozzátette: vagy a kiskosztüm. Van-e ki ellent bír állni eme megtisztelő felkérésnek?

Egy írás, amit elolvasásra ajánlok http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/egy-foldhozragadt-megkozelites

Megadja Gábor eszmetörténész ír a "Totalitárius liberalizmusról"

Az eddigi vitából számomra az derült ki, hogy pontosan nem meghatározható, mi is a liberalizmus. - azután persze értelmezi. Bárcsak ne tenné.

Botos Katalin: Liberális narratívák és a demokrácia c. írásához hasonló tartalmakkal baloldali portálokon szoktam találkozni. Ott is felszínesnek tartom azokat az írásokat, melyek felszínesen elborzadnak a jövedelemi egyenlőtlenségek növekedése miatt - de egy közgazdásztól elvárható, hogy a mélyebb okokról is írjon. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy ezek a jelenségek nem a liberális alapelvekből - hanem a neokonzervativizmusból származtathatók.

Egyikük - nem először, s nem egyedül - kimondja, hogy "Nem megy így tovább, ebből nem jön ki semmi. ". Ha valakinek, Lendvai Ildikónak hihetünk végre: ő elnöke volt az MSZP-nek. Egy országos választási mozgalom kialakítása mellett érvel - okosan, érthetően.

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező telepítését?

Szent-Iványi Istváné a következő vélemény Mivel írásával - bizonyára nem meglepő - alapvetően egyetértek, majd egy külön posztban szeretnék azzal foglalkozni, hogy miben is kellene önkritikusnak lenniük a liberálisoknak - tán segítene tisztázni, hogy valójában miben is van vita.

Egedy Gergely írásának már a címe is "izgalmas" - A posztliberalizmus esélyei. Hiszen ha "poszt" - akkor valami után vagyunk, miközben épp a szerző mondja, hogy mind a konzervatív, mind a szocdem pártok értékrendjébe beépült a liberalizmus.

Szilvay Gergely - számomra úgy tűnik - nem filozófus vagy politológus, így mivel én sem vagyok egyik sem, nyugodtabban szólhatok hozzá az írásához.

A sorozat harmadik írását Kardos Gábor filozófus jegyzi: Egy eszme globális válsága címmel. A szerzőt jobboldali liberálisnak (máshol a világban: konzervatív) tartom, tisztán látja a fogalomhasználat sokrétegűségét. Olvastam több írását - tisztességes, figyelemre méltó mind - de azt nem tudom eldönteni, hogy antiglob vagy pusztán globkritikus-e. Így írása jelentős részével vitatkozva lehetőségem van arra, hogy elmondjam a véleményem.

Második a sorban Csejtei Dezső: A liberalizmus bájai és bajai. Mivel ő filozófiatörténész, egyetemi tanár - egy pillanatra meghökkentem, merjek-e egyáltalán vitatkozni vele - bármiben. Azután rájöttem, hogy ő elsősorban hispanikus.

Írása elején leszögezi, hogy "..a liberalizmus gondolatrendszerét – annak eredeti célkitűzéseit és eljárásmódját – nemesnek és előremutatónak tartom. Számomra a liberalizmus a fair gondolkodás és cselekvés megjelenését jelenti a politikában...." Majd ezek után belecsap a lecsóba...

"Mert legyenek ezek konzervatív vagy liberális értékek, nem mindegy, hogy képviseletük az eredeti eszmerendszer vagy a pártpolitika mentén történik-e."

Ki gondolta volna akár csak egy évvel ezelőtt is, hogy a Magyar Nemzetben ilyen témában és ilyen szolidan indul egy vita a liberalizmusról?

A B C D fejezeteket írtam - bizonyára lehetne még többet is.

Nem hiszem, hogy valaha is írtam volna olyan új ideáról, ami bárkiben is előhívhatta volna az "aha" élményt. Viszont ha ilyennel találkozom egy nálam okosabbnál - s be kell vallanom, azért vannak ilyenek is a Földön - akkor egyből az a kérdésem, hogyan is lehet ezt lefordítani a gyakorlatba, hogyan lehet programmá alakítani. Tapasztalatom szerint ezt nem szokták jó néven venni, mert azt hiszik, én akarom megmondani a tutit - pedig fordítva áll a dolog: a tutit ők mondták meg, én csak lefordítom tevékenységekre. Vagy jól - vagy nem.

Sem a szerző, sem az írás nem szorul az én dicséretemre. (Révész Sándor: Borzasztó, de normális. Normális, de borzasztó.)

Különösen fontos figyelmeztetésnek tartom az írás záró gondolatát: "...a mondandóm lényege végül is az, hogy ami van, az nagyon problematikus, de nagyon nem abnormális. Éppen az a normális, hogy a kezdő, alig egy évszázados (és milyen évszázad volt az...) tömegdemokráciában a népakarat jelentős mértékben inkompetens és súlyos bajok forrása. Ezt a korszakot így kell átélni és túlélni, és a túlélés kulcseleme az állampolgári szocializáció. A közoktatás, a közmédia, a közszocializáció. Ezeknek kellene a szenvedő liberális demokraták figyelmének középpontjában állaniuk."

"A megyei matricák tavalyi bevezetése vonzóbbá tette a hazai gyorsforgalmi utakat az autósok számára" 

Mondja az MTI, s őt idézi a Magyar Hírlap, őt pedig a VG. 

Persze, motivációs elméletből tudhatjuk, hogy ami ingyen van, azt kevésbé tartjuk értékesnek - de ha fizetnünk kell majd a levegőért, a siker-propagandából majd megtudhatjuk, hogy vonzóbbá vált a levegővétel... Csak azt nem tudom, akkor mire volt jó az egész rezsicsökkentés?

Mindenesetre a TB vonzóbbá válik - igaz, csak 120 Ft-tal...