Kedves Ansinn, továbbra ia maradt "személyes érintettség" érzetem :-)

http://kapitalizmus.hvg.hu/2016/03/14/tenyleg-nem-kell-felnetek-levaltani-az-ellenzeket-jo-lesz-az/

Egykori főnököm kedvenc szavajárása volt a "P...ba a Részletekkel!" Ez azt jelentette, hogy ő a fontos dolgokra szeretett koncentrálni. A politikában viszont pont az ellenkezőjét jelenti: hogyan lehet eltakarni a lényeget.

Hangzatos cím:  A pszichopaták betörése   - lám, az mno is kritizálja a politikai elitet. Nem tudom megítélni, a szerző nem szenved-e a címben lévő zavarban, de azt tudom, hogy politikusoknak elég könnyen osztogatják ezt a jelzőt.

Ami igazán gyanús: A pszichopaták első betörési kísérlete a hazai politikába Gyurcsány Ferenc és Kóka János személyéhez fűződik. Most hanyagoljuk, hogy egy nem pszichiáter képzettségű vajon képes-e arra, hogy objektív véleményt nyilváníthasson - s látszólag polkorrekt, hiszen kap a másik oldal is. a baloldal kártyavárként omlott össze, és az országot politikai kontroll nélkül szállta meg a Fidesz, melynek soraiban a közéleti pszichopaták sokkal tehetségesebb csoportja várt hatalomra készen. A sav módjára maró cinizmus, ami Gyurcsány kormányzása idején még kivételes volt, Habony és Lázár Magyarországán már szabály.

Ki hiszi el, hogy ez egy olyan ország, ahol Orbánnak, Kövérnek szava sincs? Puzsér szerint csak az a gond, hogy a jó király rossz alattvalókat állított pozícióba?

Lehet, Miniszrelnö Kúr még hazugságában (az EU miatt kell felszámolnunk a rendszert) is hazudik (fel is számoljuk). De ha tényleg egyszerű pénzjuttatássá alakul, az sok kérdést vet fel.

A fejlett kapitalista társadalom építése (aktív munkaviszonyom második fele) közben alkalmam volt sertepertélni az egyik első cafeteria rendszer megszületésénél. (Nem, semmi szellemi termékem, érdemem sincs benne - de ott voltam a közelben, láttam, ismerem.)

Olvasom egy újbaloldali hozzászólását a liberális demokráciákról: " Tökéletesen megérett ez a modell a pusztulásra." - ami TGM anti-kapitalizmusának egy kevéssé szofisztikált értelmezése. (Az un. jobboldali liberalizmus-ellenességre nem is érdemes szót vesztegetni - jellemző, hogy az mno-n folyó vitában maga TGM is elsősorban e kritikák megalapozatlanságáról tartotta fontosnak írni.)

Először csak  ezer keleti keresztény  családot fogadtunk be 2013-14-ben, majd százezer ukrán menekültön segítettünk - de ez még mind semmi! Mint kiderült, a kormány tagja még ételt is osztott!!!!

Nem lesz ebből baj? Ha ennyi pénzt költünk ilyen hiábavalóságokra, hogy újulnak meg kastélyaink??!!

Lánczi András, a Corvinus következő rektora, a jelenlegi hatalom fő ideológusa mondta: a ma a világban mainstreamnek számító liberális felfogás szerint a politika nem más, mint „alkalmazott etika”, melyben a szabadság, egyenlőség és más normatív fogalmak felől kell megítélni minden cselekvést. ... a politikai realizmus irányzata  megkérdőjelezi ezt a gyakorlatot: A realitás tisztelete azt jelenti, hogy nem feledkezünk meg a hatalomról. A hatalom ugyanis – folytatta – kimarad a normatív megközelítésből. Képesek úgy írni politikáról, mintha hatalom nem is létezne.

Követelem a civil szervezetek és azok vezetőinek teljes jövedelmi, vagyoni helyzetének az átláthatóságát!

Könnyen megkapjuk a választ, ha belegondolunk: milyen lenne az ország, ha minden aszerint lenne, ahogy a KDNP és Kis-Rigó László szeretné?

Biztos, hogy azonnal betiltanák az abortuszt, kiszélesítenék a vasárnapi munkavégzés tilalmát. Bevezetnék a szingli adót. Az iskolában minden gyerek hittant tanulna, a nőknek minimum három gyereket kellene felnevelnie. Sose derülne ki, hogy pedofil papok is léteznek, a homoszexuálisoknak rejtőzködniük kellene. Állami eszközökkel támogatnák a fiatalok párkeresését - a baráti sajtó pedig elhallgatná a gólyatáborok erőszaktevéseit. A miséken a papok nyíltan hirdetnék, hogy kikre szabad voksolni a választásokon.

A rend megteremtéséhez mindenekelőtt fel kell tárnunk az igazságot az elmúlt évek kormányzati visszaéléseivel kapcsolatban. Csak a felelősség megállapítása és a felelősök jogállami elszámoltatása állíthatja helyre a törvénybe vetett bizalmat. Az elmúlt nyolc évben a szocialisták csődbe kormányozták az országot. Magyarország társadalmi, gazdasági és szociális összeomlása nem maradhat következmények nélkül. A bukott kormánynak el kell számolnia minden egyes közös forintunkkal. A magyar emberek jövője elszámolás nélkül nem lehet sikeres.

Sokan érzik úgy, ma a kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogat és szétesik a korrupciótól. Állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését halljuk és tapasztaljuk.

 Az írás megjelent a hvg mellékletében. 

Egy viszonylag alapos és sok tekintetben megfontolandó írás jelent meg, Ansinn a szerzője. Személyes érintettségem is arra ösztönöz, hogy reagáljak az írására.

Ennek dacára saját fülemmel hallottam egy klubvitán az egyik parlamenti párt tagjától, hogy az ellenzéki összefogásnak milyen miniszterelnök-jelöltre van szüksége: egyetlen elvárás, hogy jól álljon rajta az öltöny. Majd a politikai korrektség jegyében hozzátette: vagy a kiskosztüm. Van-e ki ellent bír állni eme megtisztelő felkérésnek?

Egy írás, amit elolvasásra ajánlok http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/egy-foldhozragadt-megkozelites

Megadja Gábor eszmetörténész ír a "Totalitárius liberalizmusról"

Az eddigi vitából számomra az derült ki, hogy pontosan nem meghatározható, mi is a liberalizmus. - azután persze értelmezi. Bárcsak ne tenné.

Botos Katalin: Liberális narratívák és a demokrácia c. írásához hasonló tartalmakkal baloldali portálokon szoktam találkozni. Ott is felszínesnek tartom azokat az írásokat, melyek felszínesen elborzadnak a jövedelemi egyenlőtlenségek növekedése miatt - de egy közgazdásztól elvárható, hogy a mélyebb okokról is írjon. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy ezek a jelenségek nem a liberális alapelvekből - hanem a neokonzervativizmusból származtathatók.

Egyikük - nem először, s nem egyedül - kimondja, hogy "Nem megy így tovább, ebből nem jön ki semmi. ". Ha valakinek, Lendvai Ildikónak hihetünk végre: ő elnöke volt az MSZP-nek. Egy országos választási mozgalom kialakítása mellett érvel - okosan, érthetően.

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező telepítését?

Szent-Iványi Istváné a következő vélemény Mivel írásával - bizonyára nem meglepő - alapvetően egyetértek, majd egy külön posztban szeretnék azzal foglalkozni, hogy miben is kellene önkritikusnak lenniük a liberálisoknak - tán segítene tisztázni, hogy valójában miben is van vita.

Egedy Gergely írásának már a címe is "izgalmas" - A posztliberalizmus esélyei. Hiszen ha "poszt" - akkor valami után vagyunk, miközben épp a szerző mondja, hogy mind a konzervatív, mind a szocdem pártok értékrendjébe beépült a liberalizmus.

Szilvay Gergely - számomra úgy tűnik - nem filozófus vagy politológus, így mivel én sem vagyok egyik sem, nyugodtabban szólhatok hozzá az írásához.

A sorozat harmadik írását Kardos Gábor filozófus jegyzi: Egy eszme globális válsága címmel. A szerzőt jobboldali liberálisnak (máshol a világban: konzervatív) tartom, tisztán látja a fogalomhasználat sokrétegűségét. Olvastam több írását - tisztességes, figyelemre méltó mind - de azt nem tudom eldönteni, hogy antiglob vagy pusztán globkritikus-e. Így írása jelentős részével vitatkozva lehetőségem van arra, hogy elmondjam a véleményem.

Második a sorban Csejtei Dezső: A liberalizmus bájai és bajai. Mivel ő filozófiatörténész, egyetemi tanár - egy pillanatra meghökkentem, merjek-e egyáltalán vitatkozni vele - bármiben. Azután rájöttem, hogy ő elsősorban hispanikus.

Írása elején leszögezi, hogy "..a liberalizmus gondolatrendszerét – annak eredeti célkitűzéseit és eljárásmódját – nemesnek és előremutatónak tartom. Számomra a liberalizmus a fair gondolkodás és cselekvés megjelenését jelenti a politikában...." Majd ezek után belecsap a lecsóba...