Még 2014-es élmény alapján írtam, a bőrünkön is érezhető menekült-válság előtt: Az alkotmányos patriotizmus lehetősége a multikulturális társadalmakban című előadást hallgattam meg. Valószínűleg nem sokat értettem meg belőle - de egy dolgot talán igen: az euro-atlanti polgári jogállam arra az elvre épül, hogy az egyének számára biztosít jogokat, s feltételezi, hogy felelős emberek hoznak döntést saját, s a társadalom sorsáról. A részvételi, deliberatív demokráciára ösztönöz (jó esetben), alapeleme a vita, mely kulturális és egyéb témákat is érinthet, de feltételezi, hogy a szabad felek alapvetően ésszerű keretek között folytatják le. Ezzel az önreflexív modellel szemben egészen más az alapelve a fundamentalizmus(ok)nak, melyek az emberi lét teljességének szolgálatát hirdetik - de általában szigorú közösségi normatívák, törvények alapján.

Sokan, sokat írtak az előválasztásról. A vélemények elég lehangolók - hisz nem képesek egymással szóba sem állni. Megoldás még csak lenne. Mások szerint, ha le is ülnének, a programokat, identitásokat nehéz/lehetetlen összeegyeztetni. De ha van szándék - van hozzá technológia is.De még mindig megmarad az az érv, hogy "túl sokba kerül, nincs rá pénz. Érdemes ezen elgondolkodni.

Akkortájt, amikor a szerző született, épp "megállapodtunk" egy közös sörözés során egy JUSOS delegáció tagjaival, hogy a skandináv modellben közösen kiegyezhetünk - alapvető értékeim azóta sem sokat változtak. Ezért is tűnt izgalmasnak a "Pannon pumák, skandináv modellek és a magyar valóság - Ökopódium Szél Bernadettel és Pogátsa Zoltánnal".

 A munkahelyek tragikus elvesztése, vagy a lélekölő rabszolgamunka alóli felszabadulás  valójában nincs vitám a szerzővel, sőt, amiről ő ír, számomra kiindulási alapot jelentenek. Éppen ezért én inkább az átmenettel, az elkerülhetetlenre való felkészüléssel - vagy éppen annak a hiányával foglalkozom inkább.

Sokat írtak már az osztrák majdnem-tragédiáról, így okoskodom egyet én is. (Persze, tudom, csak a nemzeti romantikánkban használjuk a labancozást az osztrákokra - mert nehéz tudomásul venni, hogy biz azok magyarok valójában, a Habsburgok hívei.)

„Nagy bajban vannak az ellenzékben lévő egerek!! A fránya macska nap mint nap hárítja a kezdeményezéseiket. Mit tegyünk? Csináljunk tervrajzot a macskafogó előválasztásra, majd az megoldja! ÁÁÁ, ahhoz nincs elég technikai eszközünk és erőnk… Akkor bízzunk egymásban, s tegyünk csengőt a macska nyakába!! Húúú ez nagyon jó!- üdvrivalgásban törnek ki az egerek! El is fogadják. Ja és ki legyen, aki felköti a macska nyakába a csengőt?

http://geo1.blog.hu/2016/05/22/holtpont_de_hol_a_pont és http://geo1.blog.hu/2016/05/22/holtpont_de_hol_a_pont_796 folytatása

3. fejezet: TÁRSADALOM ÉS SZOLIDARITÁS

Sok mindent másképp látok, mint a tanulmányok szerzői - másképp éltem meg sok mindent. De igyekszem visszafogni magam, hogy csak azokkal a részekkel foglalkozzam, melyeket a továbblépés, a jövő szempontjából is fontosnak tartok. Fejezetről fejezetre - nem egyforma léptékekben - haladok, majd igyekszem általánosításokat is levonni.
A http://geo1.blog.hu/2016/05/22/holtpont_de_hol_a_pont folytatása

Nehéz helyzetben a magyar baloldal. A politikai oldalt mutatják a közvélemény-kutatások, az eszmeit pedig az, hogy még önmagát sem sikerült definiálnia. (Szerintem a középtől kezdődik a "bal", s a liberális demokráciát, benne a magántulajdont és a piacot elfogadó - de a méltányosság szempontjait érvényesíteni kívánó szociális piacgazdaságot kívánóktól a marxista-kommunista antikapitalistákig terjed a skála.)

Jöjj el, szabadság címmel jelent meg Marosán György írása (ÉS, 2016.04.22.)

Gyakorlati példákkal is alátámasztva a szerző bebizonyítja, hogy ... az 1920–1970 közötti évtizedek valódi forradalmat hoztak. Felgyorsult a gazdasági növekedés, csökkentek a társadalmi egyenlőtlenségek, ugrásszerűen emelkedett a képzettség, és kiegyenlítődtek az előrejutás esélyei.

"A népek nem gonoszak, hanem ad definitum buták. Így a kérdés az, hogy mennyire hülyítik el őket." Facebok bejegyzés, Kiski.

Izgalmas cikket ajánlottak a figyelmembe: http://www.nytimes.com/2016/04/27/business/a-windfall-for-chobani-employees-stakes-in-the-company.html?smid=fb-share

Az alapító a cég 10 %-át kiosztotta a munkavállalók között, amit beválthatnak, ha a cég a tőzsdére megy, eladják, vagy ha nyugdíjba mennek. Az idea az, hogy mindazok, akik eddig is sokat tettek, ezek után még inkább érdekeltek legyenek abban, hogy tovább építsék a céget.

„Nagy bajban vannak az ellenzékben lévő egerek!! A fránya macska nap mint nap hárítja a kezdeményezéseiket. Mit tegyünk? Csináljunk tervrajzot a macskafogó előválasztásra, majd az megoldja! ÁÁÁ, ahhoz nincs elég technikai eszközünk és erőnk… Akkor bízzunk egymásban, s tegyünk csengőt a macska nyakába!! Húúú ez nagyon jó!- üdvrivalgásban törnek ki az egerek! El is fogadják. Ja és ki legyen, aki felköti a macska nyakába a csengőt? - 

Lefoglalnak napi gondjaink, bizonytalanok vagyunk a holnaptól, s nem tudjuk, mit is tegyünk. De ha nem tudjuk, mit hoz a "holnapután" - akkor még abban sem lehetünk biztosak, hogy jó irányba indulunk. Természetesen minél távolabbra tekintünk, annál kevésbé jósolható meg a jövő - de bizonyos megatrendek jól láthatók, melyek segíthetnek az eligazodásban. 

Erről lesz szó április 7-én, 18:00-kor a Mozsár Kávézóban.

https://www.facebook.com/events/1671700999763828/

(Egy 20. sz-i nagymama pontosan sosem megfejtett fohásza, vagy leginkább neheztelésének kissé misztikus kifejezése.)

Egy képzeletbeli sorozat harmadik részének vázlatát próbálom leírni.

Nagyon rossz véleményem van a népszavazásról - főleg, ami ezzel kapcsolatban náluk történik. Könnyű elképzelni, hogy van olyan hely, ahol rendszeresen közvetlenül dönthetnek a polgárok egy-egy fontosabb kérdésről - könnyű, hiszen van ilyen példa, Svájc. Ott ez szervesen beépült a demokratikus intézményrendszerbe - ezt számomra elsősorban azt bizonyítja, hogy gyakran döntenek úgy is, ami a látszólagos, pillanatnyi érdekekkel ellentétes. A demokrácia napi gyakorlatában feleslegesnek tartom - fontosságát elsősorban a népfelség olyan megnyilvánulásaiban látom, mely alapvető kérdésekben dönt: ilyen az alkotmány, egy szövetségi rendszerhez való csatlakozás, ahol szuverenitásunkról van szó.

Elöljáróban le kell szögezni: bizalom és együttműködés nélkül nincs eredmény - különben az ünnepi előkészületek alatt hogy is kaptam volna engedélyt, hogy elmehessek az Együtt (országgyűlési választás) programjára? (A javaslat itt olvasható.)

Érdekes és izgalmas volt. Például szakértői beszélgetés részvevői - László Róbert (Political Capital), Boros Tamás (Policy Solutions), Mráz Ágoston (Nézőpont), Pálffy Ilona (Nemzeti Választási Iroda), Vető Balázs - többet politizáltak, mint a politikusi vitán Gulyás Gergely (Fidesz), Molnár Zsolt (MSZP), Schiffer András (LMP), Szigetvári Viktor (Együtt).

Tanulságos volt Az új baloldali tendenciák Európában (1) esemény. Talán nem véletlen, hogy nem kaptam szót - elég sokszor kritizáltam a baloldalt.

 Ott, a helyszínen csak két dolgot említettem volna, (a) az egyik a Pogátsa Zoltán említette mátrix. Sajnos, egy hasonló magyar oldal már nem létezik, az eredeti (angolul) viszont igen. Aki kitölti a tesztet, az megkapja eredményül, hogy hol is van az ő helye ebben a mátrixban - alul a saját értékeim szerepelnek. (Csak érdekességként említem: ezek az adatok azt mutatják, hogy milyen lenne a számomra ideális világ - viszont ha a mai valóságból indulok ki, akkor más eredményeket kapok: sokkal jobboldalibb, "piacbarátibb".)

Nagyon sokáig azt hittem, hogy a politika a nézetek világos ütköztetéséről, tárgyszerű vitákról szól - pedig már tanultam marketinget.

Az un. "márkahűség" legjobban a sportban figyelhető meg - nemzedékről nemzedékre képes öröklődni egy csapathoz való kötődés, a drukkerség.