Bréking nyúz: 

Őszig meghosszabbítaná a kormány a veszélyhelyzetet

 Már csak ezért is: ONLINE előválasztást!

Ide kérem minden, offtopkoló net-társamat, hogy személyes, vagy a tárgyhoz nem tartozó vitáikat itt folytassák le. Alapnak ajánlom:

https://www.nyugat.hu/cikk/torok_gabor_interju_jarvany_valasztasok_osztgatas_eu

Az ellenzéki előválasztás – és néhány kérdés hozzá

Az országnak harmada érte, harmada ellene gebed – s akikért szól, azok mit sem tudnak róla…

A korábbi évekhez képest nagyot lépett a 6 ellenzéki párt, amikor eldöntötték, hogy mind a 106 egyéni körzetben csak egy közös jelölt indul, közös lesz a listájuk, a miniszterelnök jelölt és a program is.

Épp azon agyaltam, hogy mennyire fals dolog a népszavazást a demokrácia kitüntetett eszközének használni e kies hazánkban, amikor – vitakultúra, óh – egy igazán lényeges kérdést kaptam a posztom alá:

A népszavazásoknak – vagy éppen azok blokkolásának – nagy szerepe volt a politikánkban. „az ügydöntő és a többféle joghatású népszavazás … gyakorolhatóságát, a képviseleti demokrácia keretei között, újra kell gondolni[i]”- fogalmazzák meg mindazok, akik a NER utáni politikai rendszerről elmélkednek.

Úgy tűnik, a dolgok fent dőlnek el - pedig nincsen "fent" alapok és tartószerkezetek nélkül.

A járvány „felvezető szakasza” a nyár elejére lefutott. Megpihenünk, de mivel ma sincs vakcina, továbbra sem lazíthatunk. A második fordulóra várunk. Ebben az átmeneti helyzetben kérdeztük a kormányzati tájékoztató szeánszok fejét, a Miniszterelnökséget vezető minisztert: mennyire tartós a siker? Ami a következő években a gazdasági recesszió világában vár ránk, az az eddigieknél is nagyobb áldozatot kíván. A gazdasági várakozások tervezhetetlenek. Mit rontottunk el, mit tettünk helyesen? Gulyás Gergelyt kérdeztük.

Ide figyelj, Nagy Testvér!

[i]![ii]

Engem azután tetszés szerint figyelhetsz – ha te is teljesíted a kívánságomat.

Jól tudjuk, milyen nagyszerűen játszik a labdával és a szavakkal igazságügy(khmgrr-torkomon akad a nevetés)miniszterünk. Újra nagyot alakított. Most éppen bocsánatkérésre szólította fel mindazokat, "akik hetek óta alaptalanul vádolnak minket és rosszindulatú álhíreket terjesztenek".

A Facebook lehetővé teszi, hogy pár éves emlékeinket felidézzük, s rácsodálkozzunk, mi minden történt akkor, éppen mi foglalkoztatott. De nem kell túl messzire mennünk, naptárunkban is megnézhetjük, hogy 1 hónapja is miről vitatkoztunk, milyen rendezvényekre jártunk:  a klíma- és környezetvédelem, a közjó[i], a fenntarthatóság, a demokrácia voltak a nagy témák. Most mindent visz a vírus – s innen visszanézve lehet izgalmas leellenőrizni a korábbiak állításaink érvényességét.

Sokan vitatkoznak azon, hogy egy ennyire széttagolt ellenzék képes lenne-e közös kormányprogramot készíteni. Állítom, hogy igen - akár 5 perc alatt.

A világot felfoghatjuk hálózatok hálózatának, melyben minden alkotóelem/entitás maga is erősebb vagy gyengébb kapcsolatban van másokkal, s így kialakulnak a hálózatok, melyek maguk is kapcsolatban vannak más hálózatokkal. (Messze nem tartom magam a téma szakértőjének – de igyekszem megérteni, s azt találtam, hogy minimum a dolgok leírására, szemléltetésére alkalmas, s ez akkor is így van, ha a dolgok matematikájához nem értek.)

Laborczi Pál - A kapitalizmus nem piacgazdaság  című írásáak feltétlenül előnye, hogy tisztázza a szerző fogalom-értelmezését. A többi - számomra - sokkal inkább köldök-nézelődés.

 Olyanokkal lehet jót beszélgetni, netán vitatkozni, akik nézete közel áll a mienkhez. Bár az ő „eszmetársai” szívesen minősítenek engem neoliberálisnak – de Köves Alexandra[i] ilyen. Egyrészt sokkal optimistább vagyok nála: az AI, robotizáció terjedésével egyre inkább megközelíthetőnek tartom azt az állapotot, hogy az alapvető emberi szükségletek kielégíthetőek legyenek – de pesszimistább, hogy ezt sikerül-e fenntartható módon elérni, hiszen túllaktuk-túlfogyasztottuk a bolygónkat, illetve hogy az általa javasolt megoldásoknak mi a realitása.

 Scheiring Gábor Egy demokrácia halála (Budapest: Napvilág kiadó, 2019[i])

 Izgalmas, bár nem könnyű olvasmány. Izgalmas, mert a rendszerváltás utáni átmenetről ír, hogy újfajta megközelítéssel írhassa le az Orbán rezsimet. Nem könnyű, hiszen nagyon széleskörű tanulmányokon és irodalmon alapulnak az elemzések – olyanokon, melyek szerzőinek csak töredékét ismeri egy magamfajta érdeklődő. (Elismert tudósok: Szalai Erzsébet, Szelényi Iván, Bozóky András értékelései, Révész Sándor átfogó kritája után bátorság vagy botorság még hozzászólni?) Ugyanakkor van egy kitétel, mellyel vitám van: a „demokrácia mint osztálykompromisszum” szembeállítása az „absztrakt liberális szerződés”-sel: pontatlannak tartom, másrészt ez az értelmezés és gyakorlat maga is hozzájárult a demokrácia gyengüléséhez.

Több van Gogh poszter is lóg a szobám falán, tán ezért néztem meg egy közepes családi filmecskét, melyben 13 éves kamaszok Rousseau egyik képét használják fel egy előadásukban – melyben az őserdők pusztítása ellen tiltakoznak. Közel 30 éves a film, de ez ugrott be nekem:

Valóban nettó hazaáruló, aki az € bevezetése mellett érvel? Schiffer András megkérdezte erről a devizahiteleseket is?